Lélek

Harácsony

5381

A-verzió

Minden szép, minden jó, hull a hó. Együtt a csalárd, végre azokkal is összehoz a jósors, akikkel egész évben nem (talán nem véletlenül). Túláradó mosollyal vállalom magamra a lakás újjászülesztését. Rommá vásárolom magamat és kézi készítésű ajándékokkal lepem meg szeretteimet, akik könnyes szemmel rebegnek hálát. Lászkriszmösz és Szentaklózizkamingtutáun szól a vécéből is, és ez így van jól (tökmindegy, hogy a Jézuska hozza nálunk az ajándékot, a fíling ugyanaz). Éjszaka alvás helyett nyakatekert recepteket próbálgatok, levágok egy ökröt, hatféleképpen elkészítem, és utolsó erőmmel befekszem a kozmetikus kezei alá, hogy ünnepi freskót készítsen az arcomra, és a maradék pénzemből veszek valami ünnepien szexis gazdasszony-hacukát. Álleluja, mindenki boldog, a karácsonyfa magától aggatja a megfelelő ágaira a megfelelő díszeket és olyan biztosan áll, hogy egy tank sem tudná felborítani. Földöntúli lebegés és mélységes szeretet futja körbe e három napot.

Már megint tetves karácsony van. Minden nyomorultnak vennem kell valami szart és személyesen hozzávágni. Aztán nekem nehogy eská ajándékot adjon, azt írják, hogy ez most nem menő. A családom nem segít, vagy ha mégis felajánlják, vasvillával üldözöm el őket, a sok takarítás és főzés kimerít, mikor is esküdtem fel egy hadsereg ellátására? Egyszerre öt helyen vagyok, autóval, repülővel és időgéppel közlekedem és már a saját lábamat rágom le az idegtől. Már megint ezeket az undorító dalokat kell hallgatni?! Hééé, nem lát a szemétől, ááááállat! Itt mindenki idegbeteg!

Valóság

Saját és mások kárán tanulva a következőkre jutottam. Senki nem fogja észrevenni, ha nincs lemosva az ablak, ha nem fejtél meg ezer méhet, hogy lebútorápolózd a könyvek mögött a polcot, ha nincs háromszor lesikálva a konyhaszekrény tisztító-ápoló-csillagfény-szösztaszítóval. Nem kötelező elészíteni a Gundel étterem teljes étlapját, sőt, nem kell mindenkit vendégül látni. Édesanyám például közölte a nemszeretem-rokonokkal, hogy elnézést, de az idén ne számítsanak ránk. És még mindig él.

Össze lehet gyűlni délelőtt vagy délután a nagymamánál több ágbeli rokonnal, ha-hoztok-esztek alapon, és előre megbeszélni, hogy egy szál puszival köszöntjük egymást. Tavaly, unokatestvéremék családi zenével készültek: a szintinél apu, a triangulumnál anyu, ének és furulya: kicsilány. Szenzáció-ováció. Verstanulással, közös próbákkal telt a készülődés. Nem voltak képben arról, hogy mit ciki adni és mit nem, hogy mit lehet továbbadni az előző évi horror-ajándékokból, amelyekhez csak bottal nyúlnának hozzá, nem olvastak hogyanéltúlacsaládodatkarikor-cikkeket. Minden szép emlék ellenére sem tudom feledni, hogy jó szándék ide vagy oda, csak sikerült rendesen összeveszni az édesanyámmal és a férjemmel, viszont duzzogás helyett bocsánatot kértünk, és görcs nélkül mentünk tovább. Természetesen, szeretetben ünnepeltünk. Mert megtehetjük.


Az olvasói cikkek tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget. Ezen szolgáltatásunkat olvasóink saját felelősségükre vehetik igénybe. A szerkesztés jogát fenntartjuk!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások