Divat

A látvány mestere

5331

Érdekes programon vehettek részt azok, akik ellátogattak a Werk Stílus és Kommunikációs Akadémiára vasárnap délelőtt. Norman Gábor tartott előadást Stílus a főcímtől a stáblistáig címmel, amely során az Amerikában népszerű art director bepillantást engedett a tengerentúli mozifilmek készítésbe.

Norman Gábor pályáját modellként kezdet, majd divatbemutatók rendezésével és látványtervezésével folytatta karrierjét, ahol ő felelt a zenétől a díszleten át egészen a grafikákig, mindenért. Az 1996-os Rómeó és Júlia látványa annyira ámulatba ejtette Gábort, hogy eldöntötte, csakis ezzel akar foglalkozni, mármint filmek a látványvilágával. Négy évvel később Amerikába ment, és az elmúlt hat év alatt huszonegy mozifilmen dolgozott, így nem csoda, hogy előadása során nemcsak bepillanthattunk a filmezés kulisszái mögé, hanem rengeteg érdekességet is hallhattunk.

Látvány vagy sztori?

Manapság sokszor sajnos a látvány átveszi a hatalmat egy-egy amerikai moziban a bravúros forgatókönyvekkel szemben, szóval néha ötlet nincs, csak technika. De tény, hogy léteznek olyan alkotások is, amiket a képi világ miatt térünk be megnézni, ilyenek a nagy klasszikus történetek. Például ki nem tudná, hogy miről szól a Rómeó és Júlia, vagy a nemsokára moziba kerülő Aliz Csodaországban? A történettel mindenki tisztában van, tehát a nézők nem emiatt váltanak jegyet, hanem azért hogy részeseivé váljanak annak a világnak, amit a film készítői, a rendező, a látványtervező, az operatőr és a többiek teremtettek.

Látvány vagy nem látvány?

Kérdés persze, hogy a látvány jó-e, hogy nem nyomja-e el túlságosan a néző képzeletét, fantáziáját, ha mindent megteremt helyette az art director? Egy filmben látványként szolgál minden - szín, forma -, ami hat a nézőre. Nem kellene meghagyni a nézőknek, hogy bizonyos részleteket ő képzeljen el? Voltak erre is próbálkozások. A Nicole Kidmannel forgatott Dogville például szinte teljesen díszletmentes, stilizált - a dogma irányelvei szerint. A látványhoz a színészek játéka mellett mindössze a padlóra festett terepasztal járul hozzá. A film valahol a mozi világa és a színház között lavírozik. Persze elkezdhetnénk azon vitatkozni, hogy a díszlet nemléte is teremt egyfajta látványt, ami megint másképpen befolyásolja a nézőt, de tény, hogy nagyobb teret enged az alkotás a fantáziának. 


more

Gábor egyik legutolsó munkáját tavasszal a Cannes-i Filmfesztiválon mutatják majd be, ez a Beautiful Boy. Sokszor, amikor beülünk egy látványos katasztrófafilmre vagy scifi-re, elámulunk, dicsérjük a látványtervezőt, de abba már kevesen gondolna bele, hogy egy drámában is hasonlóan fontos szerepe lehet ezeknek a szakembereknek, ahogyan ezt a Beautiful Boy is jól példázza. A film a nagyon is aktuális iskolai lövöldözésekre hívja fel a figyelmet egy fiú történetével. A srác gyilkolni kezd a suliban, többen meghalnak, majd az ámokfutó végez magával is. A cselekményt úgy ismerjük meg, hogy az elkövető egyetlen egyszer tűnik fel a vásznon, akkor is egy videóüzenetben, egyébként a szülőkön keresztül ismerjük meg a történetet. Kemény feladata volt itt Normannak, hiszen a srác szobája többször is helyszínként szolgál, így rengeteg mindent kellett elmesélnie a térnek és a tárgyaknak a fiúról. A befelé forduló személyiséget például már a padlásszoba is érzékeltette és az ott található gyerekkorból visszamaradt játékok, amelyek között egy társasjáték sem volt. Az art director azt találta ki, hogy a fiú gyerekkorában modellezzen, hiszen az ilyen jellegű elfoglaltság illik a forgatókönyv alapján megrajzolt személyiséghez. Nem volt könnyű feladat szerezni tíz-húsz évvel ezelőtti modelleket és dobozokat, volt amiket külön tervrajzok alapján le kellett gyártatniuk. De a családi házban található fényképek is fontos részét képezték a filmnek, hiszen a díszlet ezen elemeiből ismerheti meg a néző a család életét.

Általában a független filmek esetében a díszlet, a helyszín tíz-tizenöt százalékát teszi ki a film teljese költségvetésének, persze ebben az adott szakemberek bérezése is benne van. Az pedig már filmfüggő, hogy az épített vagy a keresett helyszín éri-e meg jobban. A Beautiful Boy esetében például a család háza három különálló házból lett összerakva, persze ügyelve arra, hogy ebből a néző semmit se vegyen észre, ilyenkor olyan apróságokra is ügyelni kell, mint az, hogy az ablakkeretek ugyanolyanok legyenek, és az erre szakosodott kukacoskodó szemek ezeket a bakikat lesik kifejezetten. Persze az előző ellenkezőjére is van példa: egyetlen pizzázóban például három helyszínt alakítottak ki. 

Az előadás napjának estéjén ültünk be a moziba megnézni a 2012-t - a filmről inkább nem szólnék, mert nem sok pozitívumot tudnék elmondani -, érdekes volt a Norman Gábortól megtudott információk birtokában személelni egy filmet. Sok jelenetnél azon kaptam magam, hogy azon gondolkozom, hogy vajon a látványtervező, hogyan alkotta meg a vizuális élményt. Még a legszimplább családi ebédes jelenetnél is a tárgyak elhelyezésén tűnődtem. Érdekes volt.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások