Étel+Ital

Öntsd nyakon a karácsonyt!

5328

Nem ússzuk meg idén sem a karácsonyt. Tudjuk, hogy sokatok imádja és készül rá, ezért igyekszünk segíteni, de csakis olyan ügyben, amellyel mi is foglalatoskodunk. Ilyen például a gasztronómia varázsa az ünnepek alatt. Manír, panír nélkül egy ünnep sem az igazi. Ma levesrecepteket osztunk meg veletek, hogy legyen miből ihletet meríteni a karácsonyi menüsor egyik fogásához.

Borban az igazság

Sokunk kedvence a borleves, ami kizárólag karácsonykor kerülhet az asztalra. Ez az a leves, amire azt mondják: "forrón isteni, hidegen mennyei". Mindenki válassza ki a neki megfelelő jelzőt! Elkészítése igényel némi odafigyelést, viszont az alapanyagok, mindenkinél megtalálhatóak. Kivéve talán a bor. Bár nálam mindig van otthon száraz vörös, édes fehér, ehhez a leveshez a legkiválóbb a muskotályos, kell is belőle egy liternyi. Ebbe bele kell önteni kettő deci vizet, húsz dekagramm cukrot - ez helyettesíthető - néhány szegfűszeget kell még beledobni, némi fahéjat, majd reszeljünk bele jó sok narancshéjat is. Ezt felforraljuk, de közben négy narancs levét összekeverjük hat tojássárgájával, majd levesszük a felforrt boros levet, és nagy iramba hozzákeverjük a tojásos-narancsos lötyit. Nagyon vigyázzunk, hogy ne forrjon már a leves, mert összeugrik a tojás és az rosszul néz ki! Így is le kell szűrni az egészet, szóval, ha picit megfő a tojás nem para, majd leszűrjük. (Én kevernék bele még egy kis tejszínt is, bár nem az én receptem, és esküsznek rá, hogy ez a legjobb...)

Édes, édes...

A másik nagy klasszikus karácsonyi leves a gesztenyekrémleves. A gesztenye amúgy tipikusan téli gyümölcs, szeretjük is sütve, főve, tölteléknek, miért pont a leveseinkből maradna ki? Negyed kiló natúr gesztenyemasszát keverjünk ki három deciliter tejjel, és áztassunk be tíz dekagramm mazsolát egy deciliter rumba. Forraljunk fel három deci tejet, keverjük bele a széttört, tejjel kikevert gesztenyemasszát, a beáztatott mazsolát, rumostól, tegyük bele egy vaníliás rúd belsejét, esetleg vaníliás cukrot, némi mézet, hogy pont olyan édes legyen, mint amilyenre szeretjük. Erre a levesre szintén érvényes: "forrón isteni, hidegen mennyei".

Pikkelyes legyen!

A néphagyomány szerint a pikkelyek gazdagságot, bőséget hoznak a téli napfordulóval, tehát karácsonykor minimum, hogy egy pikkelyes állat legyen az ebédlőasztalon. Vagyis csak a leve. Nálunk a halászlé elmaradhatatlan az ünnepekkor, így ezt a receptet is megosztjuk veletek, bár halászlevet készíteni olyan zsigeri tudomány, mint tyúkhúslevest. Vegyünk szép pontyszeleteket, ezeket sózzuk be, néhány órán át mindképpen álljon a hűtőben, de egy teljes éjszaka sem árt neki. Szerezzünk még be sokféle halból aprólékot, a piacon a halas ember segít majd, a lényeg, hogy édesvízi halak darabjai legyenek. Én imádom a haltejet és az ikrát, így abból is beszerzek mindig tíz-húsz dekányit. Kell még két emberes fej vöröshagyma, két zöldpaprika, egy paradicsom, néhány evőkanál pirospaprika őrlemény. Kemikáliák ide, vegyszerek oda, E-módosítók amoda, halászlékocka kell a halászlébe! Kettő legalább. Egy nagyobb fazékba tegyük bele az alaposan átmosott halaprólékot, a megpucolt vöröshagymát apróra kockázva - bevallom én újabban reszelek -, a paradicsomot és a paprikát egészben. Nagyon lassan kell főzni, jó két órát, így biztosan elég sűrű lesz és az aprólék is rendesen átfő. Ha ez megvan, leszedjük, lepasszírozzuk... Hopp! Álljunk meg egy pillanatra, mert a passzírozás nem éppen a modern konyhai tudásunk alapja. Először is nincs szitánk, sem passzírozónk - nekem legalábbis nincs - így valamiféle alternatív megoldást kell kitalálni. Nekem bejött a húsleves szűrőn átnyomkodás, miután leturmixoltam a nagyját. Óvatosságra intek mindenkit, akinek nem olyan a botmixere, hogy az apróbb csontokat is bírja, mert tönkre teheti a szerkezetet a halszálka. Szóval ez egy cseppet sem egyszerű művelet, de megéri megbirkózni vele, ha sűrű, ízletes halászlevet akarunk a karácsonyi asztalra tenni. Miután átpasszíroztuk, esetleg turmixoltuk, öntsünk hozzá kevés vizet, hogy ne legyen nagyon vad a leves íze és tegyük bele a lesózott pontyszeleteket, és kezdjük el főzni. A halnak, az ikrának és a tejnek is körülbelül tizenöt percnyi főlésre van szüksége. Fontos, hogy ne kevergessük a halászlevet, ha már a szeleteket beletettük, mert könnyen törnek a húsok. Tálalni csakis forrón, ráadásul némi csípős paprikával illik.

Ne legyen már édes! Fújj hal!

Vannak akik sem az édeset, sem a halat nem kedvelik, nekik megmaradnak a szárnyasok. (Esetleg a borjú, meg a szarvas, de velük én nem foglalkozom, mert túl nagy állatok ahhoz, hogy elképzeljem, hogy leölik őket a szeretet ünnepe alkalmából.) Egy jó kis diós krémleves, némi csirke esszenciával igazán különleges lehet karácsonykor is. Nyolc deci húsleves alaplébe szórjunk bele öt deka - épp csak az íze kedvéért - diót, amit apróra vágtunk előtte. Ezt főzzük öt-tíz percig, közben felszeleteljük a petrezselyemzöldet. Egy deci tejszínt összekeverünk egy deci tejföllel és egy evőkanál liszttel, simára természetesen, senki nem akar lisztgolyókat szétporlasztani a szájában. Ezt beleöntjük a felforrt levesbe, de úgy, hogy lehúzzuk a tűzről, ha ez megvan beleszórjuk a petrezselyemzöldet is, és tíz percig, fedő alatt kicsit még főzzük. Közben kifőzünk tíz deka cérnametéltet és erre tálaljuk a levest.

Hamarosan a karácsonyi főételekben merülünk el...

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások