Lélek

A bocsánatok napja

5294

December 10-e a megbocsátás napja. No nem itthon, hanem a messzi Japánban, akikből oly sokszor űzünk gúnyt nem csak érthetetlen szokásaik miatt, de túlzónak tűnő udvariassági köreik miatt is. Ám most az egyszer igazán tanulhatnánk tőlük valamit, hisz ez az ő ünnepük, és tudomásunk szerint semmilyen más nemzet nem követi nemes példájukat. Oké, vannak erre hajazó ünnepek, mint a Jom Kippur, de ha nem vagy hithű zsidó vagy vallásilag tájékozott, talán nem is tudod, hogy ez elvileg erről szólna. Sokszor azonban már itt is inkább a szokások és a rituálék uralkodnak, mint az amerikaiak hálaadásának napján. És ha már Amerikánál tartunk, gondoljuk végig, hány butuska ünnepet vettünk át tőlük: ott a Halloween vagy a cukormázas Valentin nap, amit tapasztalataink szerint leginkább a virágárusok szeretnek és a menthetetlenül romantikusok.

Úgy döntöttünk hát mi itt a cotcotnál, hogy meghonosítjuk ezt a bocsánat napot, már csak azért is, mert a megbocsátást és a bocsánatkérést is fontosnak tartjuk. Foglalkoztunk is vele már több szempontból: elemezgettük például azt, hogy miért fontos a megbocsátás, hogy miért leszünk tőle békésebbek, egészségesebbek és persze jobbak. Támpontot adtunk arra nézve is, hogy bizonyos csillagjegyű ismerőseinktől hogyan kérhetünk bocsánatot, bár itt sokan nem értettetek egyet a csillagképek tudóinak javaslataival. No és persze példát is mutattunk arra, milyen a kegyes megbocsátás, mikor a Szabó Ervin Könyvtár tette ezt a gesztust trehány olvasói felé.

Most, hogy ezeken felbuzdulva talán kellő hangulatba kerültünk, gondoljuk szépen végig, van-e valaki, aki felé kijárna egy gesztus a részünkről. Tuti hogy van, hisz lássuk be, meglehetősen szűkmarkúan mérjük a Ne haragudjokat és Bocsáss megeket, mert ez saját hibáink belátása, és ezt valahogy nehezen emésztjük meg. Sokszor még arra is vetemedünk, hogy inkább legyintünk egyet, s azt hitetjük el magunkkal, a másik túlreagálta az esetet, mintsem hogy vegyünk egy levegőt, és kimondjuk, igen, túllőttem a célon, ne haragudj. Sőt, biztos vagyok benne, hogy sokaknak régre visszanyúló, komolyabb nézeteltéréseik is vannak, amik mára állóháborúvá váltak, pedig talán még utána lehetne nyúlni, és megtenni ezt az icipicinek tűnő, ám annál fontosabb gesztust.

Én például tudom, hogy elképesztően bagatell ügyben kéne bocsánatot kérnem, olyannyira apróság, hogy évek óta pont ezért nem teszem meg. Ám valami miatt bennem van, és biztos vagyok benne, hogy ha valamiért már nem lenne lehetőségem kinyögni azt a nyúlfarknyi bocsit, legyőzhetetlen lelkiismeretfurdalás gyötörne. Itt az ideje tehát, hogy bocsánatot kérjek nővéremtől, amiért kicsúfoltam a játékot, amit nekem készített hat-hét évesen, merő gonoszságból. Ez a publikus gyónás. A többit megtartom..

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások