Közösség

A remény városa

5272

Bár az átlag amerikainál minket jobban érdekel a klímaváltozás, azért nem árt róla minél többet beszélni főleg most, hogy a koppenhágai klímacsúcson az emberiség jövője múlik, vagy ahogyan a magyarországi  WWF klímaváltozással foglalkozó blogjában olvashattuk: "az emberiség történelmi selejtezője" zajlik éppen. Még a világ vezető internet nagyhatalma, a Google is kisfilmben hívja fel az emberek figyelmét a problémára, ami ellen csak közös összefogással tehetünk.

Klímaváltozás? Üvegházhatás? Széndioxid?

Annak ellenére, hogy már két cikkben is foglalkoztunk a témával, itt és itt, azért kezdjük az elején: mi is a klímaváltozás? A klímaváltozás alatt a Föld éghajlatának megváltozását és változékonyságát értjük, ami kiterjed a hőmérsékletre, a csapadékra és a szélre is. Bolygónk klímája természetes módon változott a Föld kialakulásától kezdve, de a mostani rohamos ütemben végbemenő folyamatok, amit az emberi tevékenység okoz, természetellenesek. A mostani rohamos ütemű átlaghőmérséklet emelkedést a nagy mennyiségben kibocsátott úgynevezett üvegházhatású gázok okozzák. Az üvegház hatású gázok - a legjelentősebb közülük a széndioxid - felelősek az üvegház hatásáért. Üvegház hatás alatt azt a folyamatot értjük, mely során felmelegedik a légkör. A Napból érkező és a légkörön átjutó rövid hullámhosszúságú sugárzás felmelegíti a földet, ezt a hőt később a talaj hosszú hullámhosszú sugárzás formájában sugározza vissza, amit  elnyelnek az üvegházhatású gázok, így a hő nem jut ki a légkörből, és felmelegedést okoz. 

Fontos tudni, hogy a légkörünkben mindig is megtalálhatóak voltak üvegházhatású gázok, ezek hiányában a bolygónk sokkal hidegebb lenne, ami talán az élet kialakulását is megakadályozta volna. De ezen természetes gázok mennyisége sokáig egyensúlyban volt a természettel. Például a növények és az állatok tízszer annyi széndioxidot bocsátanak ki, mint az emberiség, de meg is kötik azokat. A kibocsátásuk általában ősszel a legnagyobb, de később, tavasszal ezt újra megkötik, tehát ideális esetben fennáll egyfajta egyensúlyi rendszer.

Korábban a Föld története során előfordultak olyan időszakok, amikor - például vulkánkitörések hatására - megnőtt a széndioxid szintje a légkörnek, de fontos hangsúlyozni, hogy a Föld légkörének széndioxid tartalma nem volt ilyen magas az elmúlt négyszázezer évben, a változás sebessége pedig nagyobb, mint az utóbbi két millió évben bármikor. Ha ez a két adat valakit nem győzött meg, talán elgondolkoztatja az a kimutatás, mely szerint 2050-re 28 milliárd dollár kárt okoz majd a 0,5-2 fok melegedés által előidézett fél méteres vízszint emelkedés a kikötővárosokban - az ebből következő népvándorlásokról nem is beszélve.

Hatvan éve tudják

Érdekes, hogy egy 1956-ban a Scripps Tengerészeti Intézet igazgatója, Roger Revelle egy cikkben taglalta a növekvő széndioxid-kibocsátás későbbi lehetséges következményeit. A Föld széndioxid készlete alapból körülbelül 2,35 trillió tonna volt. 1860-ban 500 millió volt a kibocsátás, a századfordulón már 3 milliárd, a cikk keletkezésekor pedig 9 milliárd. Akkor 2010-re évi 47 milliárd tonna kibocsátását jósolták, és nem is tévedtek sokat, hiszen most olyan 30 milliárd tonna körül alakul a világ összes kibocsátása. A széndioxid-kibocsátás növekedése hőmérséklet emelkedést okoz, ami ha átlépi a 2 fokot, akkor olyan láncreakciót indít be, aminek a végkimenetelét lehetetlen megjósolni, de nyugodtan vegyük elő emlékezetünkből valamelyik népszerű világvége film képkockáit, biztos lesz hasonlóság: éhezés, meleg, hideg, szélsőségek, hurrikánok, esők, szárazság, özönvizek...

Jogosan merül fel a kérdés, hogy ha már majdnem hatvan éve is nyilvánvaló volt, akkor miért nem tett ellene senki semmit? Ahogy a Péterfy Bori szám is mondja: a pénz miatt. Ugyanez annak is az oka, hogy így a visszafordíthatatlan katasztrófa előszobájában is vonakodnak lépéseket tenni a világ vezető gazdasági szereplői, hiszen a termelés, a fogyasztás és a profitnövekedés nem állhat meg. Tudnunk kell, hogy most már abban az esetben sem állnak meg a felmelegedés, ha ebben a pillanatban megszűnne a széndioxid-kibocsátás. Azért ez elég félelmetes.

Az pedig még ijesztőbb, hogy a téma nemcsak a világ vezetőit nem érdekli, hanem a polgárok érdeklődése is csökken, ahogyan azt korábban olvashattátok már. Az amerikai lakosság érdeklődése 36%-ra esett vissza - a magyarok 89%-a, az uniós állampolgároknak pedig 49%-a tartja igazán égető és súlyos problémának a klímaváltozást, bár azt is elmondták, hogy ismereteiket hiányosnak tartják ezen a téren. Tehát a legtöbbünk szívén viseli bolygónk sorsát, és szeretne tájékozottabb lenni a klímaváltozással kapcsolatban. Ez szép és jó, de még az érdeklődők többsége sem tesz semmit, saját pici világában sem, és sok mindenről még így sem tudnak. Ilyen többek között az ökológiai hátizsák fogalma, ami megmutatja, a különféle, nem lakóhelyünkről származó termények előállítása és szállítása hány kiló üvegházhatású gázt juttat a levegőbe. Pedig az energiafogyasztás csökkentésével és fogyasztáásunk racionalizálásával mindegyikünk hozzájárulhatna megoldáshoz, hiszen sok kicsi sokra megy, tehát vegyük át újra a leckét: ne égjen feleslegesen a villany és ne hagyjuk alapállapotban a tévét sem, ne autózzunk kényelemből, vásároljunk energiatakarékos gépeket, vásároljunk helyi termékeket, ne tengerentúlról ide szállított holmikat...

A következő száz évre 1,5 és 6 fok közötti átlagos hőmérséklet emelkedést jósolnak. Ha ez bekövetkezik, akkor az hazánkban - adottságai miatt - sokkal nagyobb lenne, körülbelül ennek másfélszerese, úgy 2-9 fok. Tehát egy esetleges klímaváltozás esetén mi még a nagy átlagnál is rosszabbul járnánk, földjeink elsivatagosodnának, és csapadék is inkább csak télen hullana, nyáron perzselő szárazságok sújtanák a mezőgazdaságot, ami élelmezési gondokhoz vezetne.

Szabályozások

Az ENSZ-nek 1988 óta van egy kormányközi szervezete, a Intergovermental Panel on Climate Change, amely folyamatosan változásokat próbál kieszközölni  a vezető hatalmaktól és előjelzéseket készít a várható hatásokról. Az ENSZ egyébként 90%-ra becsüli az ember klímaváltozásban játszó szerepét, tehát megoldani is csak mi tudjuk.

Először 1997-es Kiotói Egyezményben állapodtak meg a világ országai a széndioxid kibocsátás csökkentéséről. A 2005-ben életbe lépett szerződésben vállalták, hogy 5,2%-kal csökkentik a kibocsátást az 1990-es érték alá. 2006 decemberéig összesen 169 állam csatlakozott az egyezményhez. Ezek az országok a világ összes széndioxid kibocsátásának a 61,6%-át adják, ez kevésnek tűnhet a 169 ország fényében, és kevés is, hiszen az USA (a legnagyobb kibocsátó) és Ausztrália sem csatlakozott a megállapodáshoz. Oroszország a szerződés mellékletekében csak arra tett vállalásokat, hogy kibocsátását az 1990-es szint alatt tarja 2008 és 2012 között, csökkentésre nem tett ígéretet, de ennek ellenére 2007-ben 34%-os csökkenést sikerült produkálnia. A Kiotói Egyezmény 2012-ig van hatályban, betartatása az ENSZ feladata. Az új szerződésről már korábban, 2007-ben elkezdődtek a tárgyalások, most pedig Koppenhágában gyűltek össze a vezetők, hogy a témáról értekezzenek és megállapodjanak.

A világ szeme Koppenhágán

A 2009. december 7. és 18. között Koppenhágában zajló klímacsúcs miatt vált most nagyon is aktuálissá a globális felmelegedés kérdése. Sok minden függ attól, hogy az országok képviselői miben is tudnak megállapodni, és hogy a hatalmas iparral rendelkező, így hatalmas szennyezést okozó nagyhatalmak hozzájárulnak-e és, ha igen, mennyivel a csökkentéshez. Persze a csökkentés mellett ez alatt a tizenkét nap alatt lezajló 2500 tárgyaláson arról is szó lesz, hogy a fejlett országok hogyan tudják segíteni a fejlődő államokat abban, hogy fokozatosan áttérjenek a fenntartható és tiszta energiaforrások használatára.

A kilátások nem túl biztatóak, az Egyesült Államokat mintha hidegen hagyná a téma, sokaknak ezért is okozott csalódást Barack Obama elnök. A siker az USA-n múlik, ha a többi ország is úgy ontaná a széndioxidot, mint az Egyesült Államok, akkor az óceánok hőmérséklete már forráspont körül járna - vélik az aktivisták. A három legnagyobb iparral és széndioxid-kibocsátással rendelkező ország, USA, Kína és India vállalásai jelen pillanatban félúton vannak az elvárt minimális felé. A sikerességhez a fejlett országoknak egy 25-40%-os csökkenést, míg a fejlődőeknek 30%-os csökkenést kellene garantálniuk 2020-ig az 1990-es mértékhez képest.

A jelenleg az EU 20%-os csökkenést vállal, de abban az esetben ezt 30%-ra emeli, ha a többi vezető hatalom is hasonló értékkel áll elő. Japán és Oroszország 25%-ot, Norvégia 40%-ot, Brazília 37%-ot ígér. Az USA 17%-os javaslattal rukkolt elő, aminek még örülhetnénk is, a bibi csak annyi, hogy 2005-höz képest, ami az 1990-es számokhoz viszonyítva csak 4%-os csökkenés lenne. Kína, India és Dél-Afrika az abszolút csökkentés helyett inkább energiaintenzitását lenne hajlandó visszafogni, az első 40-45%-kal, a második 20-25%-kal, míg az utolsó, afrikai ország 30%-kal. Az energiaintenzitás az egységnyi GDP-re eső energiafogyasztás. A széndioxid-kibocsátás intenzitás pedig az egységnyi GDP-re eső széndioxid-kibocsátás. Kína november végén tett 40-45%-os energiaintenzitás csökkenése valójában stagnálást jelent, hiszen 2020-ig az előrejelzések szerint majd megduplázódik az ország gazdasága, nő a GDP, tehát nőhet a GDP-re eső kibocsátás, tehát változás nem lesz.

Ezek a számok összességében sajnos csak 13-17%-kal mérsékelnék a kibocsátást az 1990-es adatokhoz képest. A duplájára lenne szükség. Ha egyezség is születik, az jogi erőre várhatóan már csak jövő évben emelkedne. Az emberiség jövője tényleg a találkozó eredményességétől függ, amit pedig az anyagias, kapitalista gazdaság csak nehezít, hiszen egyik ország sem akar visszavenni gazdasági növekedésből holmi hőmérséklet emelkedés miatt.

A koppenhágai csúcs alatt, december 12-én rendezik meg a Világméretű Cselekvés Napját. Ezen a szombaton a világ minden pontján környezetvédők akciókkal hívják majd fel az emberiség és a vezetők figyelmét az égető problémára, és a megállapodás fontosságára. A szombati akciót követően, 16-án a Föld Órája program keretében elsötétül Koppenhága.

Hopenhagen

A napokban folyó csúcs fontossága és eredményessége abban is rejlik, hogy az emberek képesek-e egyként, erős és eltökélt tömegként nyomást gyakorolni a világ vezetőire, s megértetni velük, a nép cselekvést kíván. Az elmúlt évtizedekben a zöldek, a környezetvédők szinte szitokszavakká silányultak, unatkozó, irracionális elvekben hívő hippikként élne sokak tudatában, akik csak a balhéra mennek, épeszű beruházásokat hiúsítanak meg, akik valójában üresfejű szájtépők. Jó lenne azonban elszakadni ettől a képtől, s mindenkinek felismerni, nemtörődömségünk nagyon rossz irányba fordítja szekerünk rúdját. A hopenhagen mozgalma, ami a hope (remény) és Koppenhága szavak összegyúrásából született, ezt a szükséges összefogást, s az összefogás által elérhető nyomást foglalja egységbe. A hopenhagen mögött álló kampányról az oldalukon tájékozódhatsz alaposan, elmerülhetsz az egyéni kezdeményezés erején, aláírhatod a petíciót, és persze reménykedhetsz, hogy ennek az egésznek van bármi értelme, hisz az emberiség vezetői és a pénzemberek eleddig ennek éppen ellenkezőjét bizonyították. 

Jelenleg megközelítőleg 1 700 000 lakosa van Hopenhagennek, a remény városának.


Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások