Divat

Fiatal magyar tehetségek #19

5268

Natasa 18 évesen döntött úgy, hogy a sminkeléssel szeretne foglalkozni. Ötlete nem egy tini múló szeszélye volt, hiszen azóta tehetségének és lelkiismeretes munkájának köszönhetően sorra kapja a felkéréseket és a szakmai elismeréseket. Az izgulós asszisztensből nagyon gyorsan magabiztos, mindig új ötletekkel előálló sminkes vált, akire hamar felfigyelt a szakma. Mindezeket bizonyítja, hogy már három éve a Lancome csapatát erősít, hogy munkáival a legnívósabb magazinokban, divatbemutatókon találkozhatunk és nem utolsó sorban az, hogy 2008-ban jelölték a Fashion Awards Hungary díjátadón. Mindenféle görcsölés és tudatos tervezés nélkül építi a jövőjét, és szerencsésnek tartja magát, hogy azzal foglalkozhat, ami valóban érdekli. A sikereiről a világ legnagyobb természetességével beszél, munkájának fő kritikusa pedig saját maga. Hogy mi az, ami inspirálja, ami különlegesség teszi számára a sminkelést, vagy mit gondol a lehetőségeiről, megtudhatjátok a folytatásban.

Ha jól tudom nem más, mint Tombor Saci mellett, asszisztensként ismerkedtél meg a sminkelés fortélyaival. Milyen volt nála a kezdet, könnyen vetted az akadályokat?
Tizenkilenc évesen kerültem Saci mellé. Addigra már elvégeztem egy sminktanfolyamot, de éreztem, hogy ez édeskevés ahhoz, hogy sminkes legyek. Azt kérte, hogy vigyek fel magammal hozzá egy ‘modellt’, és készítsek ott helyben egy sminket. Annyi támpontot kaptam még, hogy legyen szebb a modell a sminkelés után, mint előtte volt. Iszonyúan izgultam. Nem is sikerült túl jól a dolog, de Saci látott bennem valamit és maga mellé vett. Az első pár hónapban alig mertem megszólalni, iszonyú intenzív volt ilyen mennyiségű idegen emberrel találkozni nap, mint nap. Az első fotózásom után sírva mentem haza annyira fájt a lábam az egész napos állástól. Aztán lassan belerázódtam. Rengeteg mindent tanultam tőle a sminkelésen kívül is. Megmutatta, hogy a helyes kommunikáció, a kedvesség és az összeszedettség mennyire fontos ebben a szakmában. Nagyon élvezetes volt az a két év, amit mellette töltöttem, hiszen felelősség nélkül lehettem fantasztikus dolgok közelében.

Kovalik Natasa munkái itt!

Mi az, ami különlegessé teszi számodra a sminkelést, mint szakmát?
Nagyon kevés ember mondhatja el magáról, hogy a munkája egyben a hobbija is. Én ezen kevés szerencsések egyike vagyok. A sminkelés számomra nemcsak munka, hanem terápia és meditáció is. Semmi más nem tud ennyire kikapcsolni. A másik dolog a változatosság. Nincs két ugyanolyan napom, rengeteg érdekes emberrel találkozhatom. Egyik nap videoklip, másik nap divatbemutató, fotózás vagy egy esküvő. Mindig lehet tovább fejlődni és újat tanulni.

Mit gondolsz, minek köszönhető, hogy fiatal korod ellenére ilyen sokat foglalkoztatnak?
Ezt azoktól kéne megkérdezni, akik foglalkoztatnak. Őszintén szólva sohasem tudom, hogy mi alapján kérnek fel egy munkára, a portfoliómat még sohasem kérték el. Egy biztos, nagyon jó helyen kezdhettem szárnyakat bontogatni. Saciéktól eltanulhattam egy profi mentalitást, aminek igyekszem megfelelni. Nagyon lelkiismeretesen dolgozom, mindig a tőlem telhető legjobbat igyekszem kihozni egy-egy sminkből, legyen szó egy menyasszonyról vagy akár egy topmodellről. Próbálom megtalálni az összhangot azokkal, akikkel dolgozom, és kitalálni, hogy mi állhat a legközelebb ahhoz, amit látni szeretnének. A másik, hogy mindig gyakorolni akartam az elején, ehhez pedig fotóst, stylistot kellett keresni. Viszlay Márkkal és Szegedi Katával így lettünk barátok, és ők nem az egyetlen ilyen páros az életemben. Gyártottuk a kisebb nagyobb sikerrel elkészült saját anyagainkat, és mutogattuk mindenkinek, ha kellettek, ha nem. Egy idő után szerencsére kellettek, mi pedig ugyanazt csináljuk, mint régen, csak ezt most már munkának hívják.

Egy jó sminkesnek szüksége van a folyamatos megújulásra. Mi az, ami új ötletekkel tölt fel és ihletet ad?
Rengeteg mindenből tudok inspirálódni. Már jó ideje lovagolok, és olyankor lehetőségem van megfigyelni a természetet. Ha látok két színben harmonizáló virágot, rögtön arra gondolok, hogy ezt a látványt hogyan lehetne sminkre lefordítani. Rengeteg kiállításra, koncertre járok, filmeket nézek, ezek mind mind be tudják indítani a fantáziámat. A gyönyörű és a furcsa dolgok egyaránt vonzanak. Nincs még kialakult stílusom, ösztönből dolgozom. Nagyon szeretek kísérletezni, múltkor például egy sütéshez használatos ecsetet használtam sminkecsetként, egy horrorfilmhez pedig szájfényekből, rúzsokból és vazelinből készítettem izzadságot, karcolásokat, sebeket.

Mely sikeredre/sikereidre vagy a legbüszkébb?
Nagyon örültem, amikor 2008-ban jelöltek a Fashion Awards rendezvényen az év sminkese díjra. Nagyon ritka, hogy ebben a kategóriában fiatalokat is jelöljenek, hiszen nincsen külön kezdő sminkes és haladó sminkes kategória. Ez leginkább egy visszajelzést jelentett a számomra arról, hogy szeretnek velem dolgozni a szakmabeliek, ami abban az időben óriási lendületet adott. Idén sminkeltem a Je Suis Belle-nek Berlinben a divatbemutatójukon, ami benne volt a Fashion Week hivatalos programjában, és egy német divattal foglalkozó blog külön kiemelte a sminkemet. Szeptemberben New Yorkban jártunk, ahol egy szabadtéri fotózás-sorozatot bonyolítottunk le (Ahn Tuan-nal, a USE-zal, és a Je Suis Belle-lel) a Magyar Kulturális Intézet meghívására. Ezekért az élményekért mind nagyon hálás vagyok.

Hol látod magad pár év múlva? Mi az, amit a szakmádban mindenképp el szeretnél érni?
Nem nagyon tervezek előre, de azt egyre inkább érzem, hogy szeretnék valamennyi időt külföldön is dolgozni. Az, hogy pontosan hol még nem körvonalazódott, de mostanában egyre inkább izgat Spanyolország. Jó lenne ott tapasztalatokat gyűjteni egy pár évig. Én itthon is jól érzem magam, szerencsés vagyok, hogy folyamatosan dolgozhatok, de egy idő után nagyon nehezen lehet fejlődni. Kevés az inspiráló feladat, kevés az értékelhető divatanyag, és ebbe bele lehet fásulni. Talán most kezd változni valami, a fiatal divattervezők nyitnak külföld felé, és így ránk irányítják az ottaniak figyelmét. Ami pedig a legfontosabb, hogy továbbra is szeretném átélni azokat a mágikus pillanatokat, (amik meglehetősen ritkák), amikor összeáll egy fotósorozat vagy egy film, amire az alkotó csapat minden tagja azt tudja mondani, hogy azt látja, amit előzőleg elképzelt vagy még annál is szebbet.

Köszi, mashKULTURE Juicy!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások