Közösség

Európa Pennsylvaniában

5259

Olykor-olykor feltűnnek a filmvásznon, sorozatokban, festményeken, hagyományos öltözékeikről könnyen felismerhetjük őket. Vajon mi áll a hiedelmek mögött? Keresztény gyülekezetük valóban a végletekig mértéktartóan él, nem száll vonatra, de még csak zuhanyt sem használ. Kitaláltátok már, hogy kikről lesz szó? Kivándorlásuk után többnyire Pennsylvániában telepedtek le, ahol ma is egy szeletnyi Európában élnek, méghozzá szigorúan a saját szabályaik szerint. A következőkben kiderítjük, hogy miként jutottak Amerikába, pontosan melyik vallást gyakorolják, és úgy összességében: kik is azok az amishok?

Vallási elszakadás

Ha amishokról van szó, elkerülhetetlen, hogy a vallás kerüljön előtérbe, hiszen ez az, ami befolyásolja a mindennapjaikat és az egész életvitelüket. Mára már letisztázódott az amish közösség vallási hovatartozása, jóllehet történetük kezdete egészen a XVII. századig vezethető vissza. A reformációról, a vallási megosztottságról és az egyházszakadásról mindenki tanult, bár lehet, hogy mára elhalványultak a törikönyvből benyalt oldalak, így nézzük, hogy pontosan mi is zajlott 1600-as évekbeli Svájcban. A kantonokból álló Svájc 1648-as függetlenedése után viszonylag gyorsan kialakult a vallási megosztottság. A reformáció egyik fő ága, az anabaptizmus Svájcban is kialakult, méghozzá Felix Manznak és Conrad Grebelnek köszönhetően. A lutheránus és a kálvinista újítások után a reformáció ezen ága bizonyos szempontból a legradikálisabbnak mondható. Alapvető tanításuk a felnőtt újrakeresztelkedés (nevük is ezt jelenti), hiszen a gyermeki keresztséget érvénytelennek tartották. Vallási radikalizmusukat mi sem bizonyítja jobban, mint az ágazaton belüli mennonita közösség, akiket elhivatottságuk miatt olykor szektaként is emlegetnek. Nevüket Menno Simons után kapták, aki először katolikus pap volt, majd áttért a az anabaptista hitre, és a németalföldi anabaptista gyülekezet vezetője lett.

Képek az amishok mindennapjaiból!

Hogy hogy jön mindez az amishok történetéhez? Az a férfi, akinek nevéhez az egész amish vallás és közösség kialakulása köthető, a fent említett mennonita tanokra mondott nemet. A XVIII. század közepére meggyengültek a Memmo Simmons által lefektetett mennonita tanok, ezáltal a közösség tagjai egyre inkább világi élete éltek, mindennapjaikban a hagyományokkal ellentétben jóval kisebb szerepet töltött be a vallás. Jakob Amman, akinek nevéből az amish elnevezést eredeztetjük, megelégelte a vallási hanyatlást, és a hívek elvilágiasodását, így megalkotta saját elképzelésein és értékrendjén nyugvó, az egész életvitelre kiterjedő vallási tanait. Amman radikális személete, aminek szerves része volt a közösségből kitagadottak társadalmi ignorálása és a merev egyházfegyelem alkalmazása, természetesen nem volt mindenki számára elfogadható, így az egyre bővülő amish közösség elszakadt a svájci mennonitáktól. Persze nem kell véres harcokkal tűzdelt elszakadási háborúra gondolni, viszont a vallási megosztottság arra sarkallta az amishok közösségét, hogy új otthont keressenek. A XVIII. század végére egyre több amish család telepedett le a tengerentúlon, méghozzá Amerika északi részén fekvő Pennsylvania államban.

Elmaradott vagy hagyományhű?

Most, hogy tisztáztuk az amish közösség kialakulásának körülményeit és letelepedésük történetét, nézzük, hogy a közösségen belül milyen csoportok vannak! Hogy a történet még bonyolultabb legyen, különbséget kell tennünk, hiszen még a hagyománytisztelők között is vannak hagyománytisztelőbbek. A legelvakultabb, legnagyobb önmegtartóztatás szerint élők a régimódi amishok, akiknek életvitele modern európai szemmel egészen hihetetlen. A filmekben feltűnő amishok többnyire ehhez a csoporthoz tartoznak, hiszen náluk látszik leginkább az életvitelbeli különbség. Öltözékük rögtön szemet szúr, hiszen megmaradtak a XVIII. századi hagyományos, puritán viseletnél. Csupán fekete, fehér, illetve türkizkék anyagokból varrott ruhát viselnek. A nők és a lányok mindig szoknyát hordanak, bár rendkívüli hideg esetén vastag harisnyára hasonlító, nadrágszerű ruhadarabot is felhúzhatnak. Hosszú szoknyájuk szigorúan köténnyel és kendővel párosítják. A férfiak viselete is hasonlóan puritán: durva posztóból készült öltönyt hordanak fehér inggel és nadrágtartóval. A férfiak kalappal fedik el a fejüket, míg a kisfiúk szalmakalapot viselnek. A régimódi amishok nem használtak semmiféle olyan eszközt, amit a Biblia nem említ, így földjüket lóval művelik, szekérrel közlekednek, illetve nem használnak elektromos áramot, és persze telefont sem. De van, ami még ennél is izgalmasabb: bár az amish közösség az Egyesült Államok területén él, mégsem integrálódott az amerikai társadalomba, hiszen nem teljesítenek katonai szolgálatot, nem fizetnek biztosítást, nem fogadnak el semmiféle szociális juttatást, vagy bárminemű segítséget az államtól. Önfenntartó közösségről beszélünk hát, akik a maguk által termelt javakból élnek, gyerekeiket szigorúan csak közösségi iskolába járatják, otthonaik egyszerűbbek, mint a legpuritánabb magyar parasztházak. A régimódi amishoknál azért van világibb közösség is, méghozzá a a partvidéki illetve az újmódi amishok. Mindkét közösség enyhébb megkötésekkel él, például autót vezetnek, használnak áramot, valamelyest integrálódnak a társadalomba. Őket már jóval nehezebb kiszúrni, mint hagyománytisztelő társaikat, hiszen öltözékükben is elszakadnak a hagyományoktól, lényegében olyanok mint az átlagos észak-amerikai lakosok. Egymás között természetesen őrzik a hagyományokat, például a német nyelv egy régies dialektusát beszélik, ami Deitsch-nek neveznek. Tekintve, hogy angol földön élnek, elengedhetetlen ezen nyelv maradéktalan ismerete, sőt többen még a német irodalmi nyelvet is igen jól beszélik.

Élet amishként...

Gondoljatok bele, hogy valaki azt mondja, holnaptól nincs se tévézés, se internet, se mobil, helyette lehet szekérrel közlekedni, és heti egyszer fürdeni! Bizonyára többségetek két lépést hátrálna, és minél előbb szabadulna attól az elmeháborodottól, aki ilyet mond. A modern kultúrából kilépve szinte lehetetlen megszokni a puritán életstílust, épp ezért nagyon ritka, hogy valaki felnőttként lesz az amish közösség tagja. Elvakult környezetvédők között gyakori az áttérés, de ők sokkal inkább az életminőség, és nem a vallási elkötelezettség miatt cserélik a farmernadrágot posztópantallóra. Pedig a vallás szerves része az amishok mindennapjainak, hisz a Bibliában foglaltak szerint élnek. Felnőtt korba lépni többségünk számára maradandó élmény, holott az európai kultúrában gyakorlatilag bármit megtehetünk, kipróbálhatunk a tizennyolcadik születésnapunk előtt. Hát, az amish kamaszok nem, ők csupán a tizennyolcadik életévüket betöltve ismerkedhetnek meg a nagyvilággal. Ilyenkor kiléphetnek a közösségből, szabadon utazhatnak, szórakozhatnak, ismerkedhetnek az anyagias világgal, hogy aztán később eldöntsék: néhány év múltán kívánnak-e visszatérni az anyaközösségbe. Az amish családok többsége minden kapcsolatot megszakít azzal, aki a világi élete választja, így hát nem meglepő, hogy a kiröppent fiókák viszonylag gyorsan visszatérnek a fészekbe. A visszatéréssel persze újból igazodniuk kell a temérdek szabályhoz, így csak szombatonként fürödhetnek, nem használhatnak motor hajtotta járművet, nem zuhanyozhatnak, és minden vasárnap részt kell venniük a magánháznál tartott istentiszteleten.

Semmi kétség, a kollektivizmus mentén élik mindennapjaikat az amishok.A család mint bázis a legfontosabb minden amish életében, így egyértelmű, hogy a család kollektív akarta minden esetben felülírja az egyén önálló szándékát. És bizony nagycsaládokról beszélünk, hiszen mint tudjuk, a kereszténységben a bőséges gyermekáldást Isten ajándékának és akaratának tekintik, így senki nem lepődik meg azon, ha egy amish családban akár hat-hét gyerek is világrajön. Az oktatás is nagyban különbözik a mi hagyományainktól, hiszen a nyolc osztály elvégzése kötelező, utána a fiúk édesapjuk mellett dolgoznak, míg a lányok otthon, a ház körül végzik el a teendőket. Ezek a jellemzők is jól példázzák, hogy több száz évvel ezelőtti tradíciókat követnek az amishok, egyértelműen vannak férfi és női szerepek, feladatok, amik között nincs átfedés. A családfő mindig a rangidős férfi, ő irányítja a családi termelést, ő hozza meg a döntéseket, hozzá fordul segítségért bárki, aki erre rászorul. A gyerekek már egészen kicsi korunkban megtanítják, hogy helytelen, esetleg deviáns viselkedésükkel nemcsak a család haragját vívják ki, hanem az egész helyi közösség rosszallását, így igen ritkán történnek komolyabb kihágások. A téma boncolgatása során felmerült bennünk a kérdés, hogy vajon nem túl belterjesek-e az amish közösségek, tekintve, hogy kisebb csoportosulásokban élnek, így viszonylag nehéz lehet a párválasztás, a génfrissítésről nem is beszélve.

Az első unokatestvérrel kötött házasságot szigorúan tiltják, viszont a második unokatestvérrel kötött frigy már csak rosszallást vált ki, már ha kivált bármit is. Az esküvői szertartás természetesen nagyon puritán: a menyasszony világoskák len ruhát visel, amit aztán többé nem vehet fel semmilyen nyilvános összejövetelen. Azt már mondanunk sem kell, hogy sminkeletlen arccal lép az oltárhoz, ahol nem húznak egymás ujjára gyűrűt az ifjú házasok, hiszen szabály tiltja a személyes tulajdonú ékszerek viselését. Az igen kimondása sem történhet a pár kénye-kedve szerint, ugyanis az amish esküvőket csak kedden és csütörtökön tartják, méghozzá novemberben, esetleg december elején. A szertartás akár több órát is igénybe vehet, ami után a násznép egy magánháznál ünnepel. Szó sincs hangos dínomdánomról, inkább beszélgetésről és közös evésről szól az este. A zeller szimbolikus jelentéssel bír az amish mennyegzőn, így cserépbe ültetett zellernövénnyel díszítik a lakodalmas házat. A nászéjszakát a lányos háznál tölti a házaspár, ami után még hetekig látogatják a rokonokat, hogy mindenki jókívánságát begyűjthessék.

Furcsa lehet az a kettősség, ami végigkíséri az amishok életét, hiszen úgy tartoznak egy társadalomba, hogy közben annak nem "hasznos tagjai". A társadalomtól és a világtól persze nem lehet teljesen elszeparáltan élni, épp ezért minden amish úgynevezett vezetővel rendelkezik, aki segít az esetleges hivatali ügyek intézésében. Ezekből persze alig akad, a rendőrségi ügyek is igen távol állnak a békés közösségtől, s ha mégis úgy alakul, hogy ki kell lépni a biztonságos közegből, azt minden amish a vezetője kíséretében teszi. A kilépéshez viszont kell a közösség engedélye, akik megszabják, hogy ki utazhat repülővel, vonattal esetleg busszal. Szigorú és jól összehangolt rend uralkodik az amish közösségekben, amit külső személőként szinte lehetetlen elképzelni. Ha valaki mégis érdeklődik a téma iránt, az mindenképp nézze meg Peter Weir, A kis szemtanú című filmjét. Egy film persze nem elég ahhoz, hogy megértsük egy olyan évszázadok óta fennálló közösség eszmeiségét, ami képes békében, de elszeparáltan létezni a modern kultúránkban.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások