Test

Egyél még, drágám!

5229

Izgatnak a zsírpárnák? Szívesen főzöl kedvesedre, s szívesen nézed, ahogy eszik, sőt, örömöd annál nagyobb, minél inkább gömbölyödik? Idővel perverz örömöddé vált, hogy minél több étellel kényeztesd? Igen? Akkor most megmondjuk, hogy feeder, azaz etető vagy.

Egy olyan világban, ahol a zsírpárnák és a kövérség a társadalmi normák szerint nemhogy kínosak, de egyenesen üldözendők, valahol érthető, hogy egy ideje megjelent a feszes test elleni lázadás és a ritkaságszámba menő hájasság imádata. A kövér emberrel való testi kontaktus fantáziája természetes módon jelenik meg sokak tudatában emberemlékezet óta, de hogy magadnak nevelgess egy házi hízót, kétlábút, az talán furcsa lehet. Pedig az etetők és a hízók szexuális ihletést nyernek a gyarapodó zsírpárnákból, s ez számtalan kérdést vet fel. A testtudatosság, a saját test fölötti rendelkezés jogát immár nem csak az anorexiások irányába, hanem annak ellenpólusa felé, a direkt hizlaltak irányába is propagálni kell. De miről is beszélünk pontosan?

Az etetés (feederism) a szexuális fetisizmus különleges fajtája, mivel ahhoz, hogy az etető (feeder) olyan testtel szeretkezhessen, ami kiváltja benne a megfelelő szexuális ingereket, először fel kell hizlalnia partnerét (feedie, aki alárendelt vagy gainer, aki magától is eszik). Az etetők, ha aktívak, már abban is örömüket lelik, hogy a másik embert hizlalják. Vannak aktívak, akik ténylegesen etetnek, a passzívak csak nézik, ahogy kedvesük táplálkozik, de a súlygyarapodást mindnyájan folyamatosan ünneplik, a keletkező hájat pedig fétisükként imádják. Pontosan ezért, az etetés izgalmáért meg kell különböztetni őket azoktól, akik egyszerűen a molettebb nőket vagy a mackós férfiakat szeretik, így a ducipornó kedvelése sem azonos a feeder-oldalakon közzétett felvételekben való gyönyörködéssel. Az etetésnek pszichésen is egészen más háttere van, amit nemegyszer patologikusnak is tekinthetünk.

Egy ilyen szerelmi vagy szexuális viszonyban általában mindkét fél boldog (legalábbis egy darabig), hisz az evő megszabadul a társadalom által sugárzott esztétikai normától, s attól, hogy valaki nem csak elfogadja, de egyenesen támogatja is, hogy kontroll nélkül egyen, ráadásul még lelkileg is megnyugtatónak tartja állapotát. Nem véletlen, hogy az etetés inkább az Egyesült Államokban jellemző, ahol a túlsúlyos emberek aránya egyébként is magas, s a hízó szerep elfogadása egy ilyen párkapcsolatban előnnyé változtathatja azt, ami eddig hátrány volt. Legalábbis ami a lelki oldalt illeti. A helyzet visszás azonban, hiszen a test ily módon való befolyásolása másvalaki kedvéért pontosan ugyanolyan káros, mint a kóros soványságra való törekvés egy elképzelt testideálnak való megfelelés okán.

A testideál ez esetben ráadásul nem is elképzelt, hanem nagyon is valós, egy másik személy szexuális izgalma és kielégülése az, ami azonnali pozitív visszacsatolást ad az evőnek, aki gyakran végig sem gondolja azt, hogy mindez saját elhatározásából történik vele, vagy pusztán a másiknak való megfelelés az, ami vezérli. Persze a kör ördögi, hisz a kövér embereket a társadalom rossz szemmel nézi, s az ebből fakadó frusztrációk csak úgy oldhatók fel (legalábbis részlegesen), ha valaki megerősít bennünket saját testképünket illetően, ha vonzónak, kívánatosnak tartanak úgy, ahogy vagyunk. Így azonban az evő több szinten is függővé válhat etetőjétől, hisz nélküle élete és önbecsülése összeomlana, de sok esetben életvezetése is, mivel a sikeresen fölhizlaltak egy része a végén mozgásképtelenné válik, megszűnik önellátó embernek lenni. Tény, hogy az etetés tényleges megjelenése, megvalósulása meglehetősen ritka, sokszor csak a fantáziálás szintjén jelenik meg, de a valóságban azért léteznek olyanok, akik ezt az utat választották maguknak.

Egy átlagos feeder története a következőképp nézhet ki. Az eredetileg is hízásra hajlamos férfi vagy a nő megismerkedik egy új partnerrel, aki azt sugallja neki, milyen szexi lenne, ha fölszedne pár kilót. Mivel ezt manapság bárki szívesen hallja (sokkal inkább, mint ennek ellenkezőjét), öntudatlanul is eleget tesz a kérésnek, ami ekkor még csak annyit tesz, hogy elkezd többet enni, mint eddig tette, ráadásul lelkiismeret-furdalás nélkül. Az etető ekkor már finoman akcióba lép, partnerének mind több és több ételt kínál föl, majd ha az teleette magát, szexel vele. Már ez is egyfajta jutalmazás, amire könnyen kondicionálható az ember, de az egyre gömbölyödő test folyamatos dicsérete is ezt a hatást váltja ki. A feedie egyre felszabadultabban, egyre kontrollvesztettebben és nem utolsósorban egyre nagyobb mennyiséget eszik. Mindezért pedig egyre lelkesebb és egyre több szexet kap cserébe, mindenki boldognak tűnik tehát.

Hájszeretők feltehetőleg mindig is voltak, bár dokumentációjuk nem ismert. Az internet megjelenésével pedig - mint minden egyéb területen - megtörtént a közösségformálódás, így mostanra nem csak fórumok alakultak az élménymegosztásra és hízási, súlytartási tippekre szakosodva, de megjelentek a tematikus képgyűjtemények, sőt magazinok is. Internetes magazinjaik, például a Dimensions online Weight Room. A kövérség megideologizált életformává válhatott ezáltal, s azzal, hogy a szexualitás is fontos része a két ember viszonyának, lassan a fetisizmus dobozában landoltak a feederek és feediek, sőt egyre nagyobb körben viccelődés tárgyává is vált ez a sokak számára bizarr és egészségtelen viszony két ember között.

A feeder közösség azonban ezzel mit sem törődve éli szubkulturális életét, azaz a zsírpárnák ihlette különleges szexualitás és a mértéktelen evés és etetés hétköznapjait. Oldalaik részben erotikus tartalmúak, így aki nem aktív etető vagy evő, de érdekli és izgatja a jelenség, könnyen kipróbálhatja, valóban izgalomba hozzák-e a rengő zsírpárnák. A fantasyfeeder.com-on például közösségépítésen és ismerkedésen kívül fotókat, grafikákat, műalkotásokat is töltenek fel túlsúlyos nőkről. Itt leginkább a hájas női test jelenik meg ugyanis, de nem csak ők lehetnek hizlaltak, férfiakat ugyanúgy találhatunk az etetettek között. Jól mutatja ezt az is, hogy a BBW-k (Big Beautiful Woman - gyönyörű, nagy nő) és a SSBBW-k (Super-Sized Big Beautiful Woman) mellett a SSBHM-eknek (Super-Sized Big Handsome Man) is külön oldalaik vannak a feeder közösségekben.

A nehézségek idővel azonban felütik a fejüket, hisz egy bizonyos tömeg után a szex egyre ritkábbá válik, a pózok döntő többsége kivitelezhetetlen lesz, s lassan a testi megerőltetés is ellehetetleníti az együttléteket. Szélsőséges esetekben a magatehetetlenné hizlalt test élő emlékévé válik mindannak, ami a kapcsolatot motiválta egykor.

A feedereknek komoly ellenségeik vannak világszerte, csak úgy ömlenek a rosszindulatú és fenyegető hozzászólások minden létező fórumon, ez azonban látszólag cseppet sem zavarja a közösséget. Az etetőfóbiások tábora a kövérségtől való minden irtózását beleadja az ellenkezésbe, ami az etetők oldaláról ugyanúgy megkérdőjelezhető és vitatható hozzáállás, mint az egészséges életmódot lebegtetni valaki orra előtt, aki kövér szeretne lenni, vállalva ennek következményeit, ahogy egy dohányos ezt szabadon megteheti. A hájfóbiásokkal vitába bocsátkozók rendszerint úgy érvelnek, semmi kivetnivaló nincs abban, ha valaki segít a másiknak megvalósítani önmagát és szeretetteli odafigyeléssel biztatja, egyen bátran annyit, amennyit csak akar.

Az érvelők szerint a társadalomban sokkal több olyan ember van, aki boldogabb lenne, ha olyan testben élhetne, amilyenre valóban vágyik, ha annyit ehetne, amennyit valóban szeretne, mint ahányan ezt képesek bevallani és felvállalni. Ezt a keveset pedig hamar elkapkodják a kövér testek szerelmesei. Az emberi sokféleségre hivatkoznak, és elképzelik azt az ideális társadalmat, ahol mindenki olyan testalkatú lehet, amilyen csak lenni szeretne, és ezért senkinek nem kéne szégyenkeznie - márpedig ez némiképp összecseng azzal a feltevéssel, hogy az etetés megjelenése a soványkultusz elleni dacos és szélsőséges visszacsapás. Le kell szögeznünk, hogy nem általános jelenséggel vagy trenddel állunk szemben.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások