Közösség

Szeretjük eképp is

5215

"Hogy lehet egy könyv lebilincselő már az első oldalon?" - kapom az sms-t annak a napnak az estéjén, mikor Tore Renberg könyve épp Hencinél landolt. Őt is elkapta hát a megfoghatatlan varázs. De a kérdés tovább is vihető: hogy lehet egy könyv lebilincselő mindvégig, miközben oly könnyed, oly hétköznapi, oly emberi? Jó ideje tart már nálam a Skandináv-mánia, dacára annak, hogy sosem érintette még lábam egyik ország hűvös földjét sem. Miközben a világ az angol humort méltatja, én a svéd és norvég önironikus filmeken szórakozom inkább. Nu-jazzben rájuk szavazok, s könyvtáramat is velük gyarapítom. Legújabban épp Renberg könyvével, a Szerettem másképp-el, amit azóta sikeresen rátukmáltam a lányokra.

A nyolcvanas évek vége felé játszódó regény cselekménye némi fájdalommal szippant magába, hisz nem telik bele pár oldal, és te máris bánod kissé, hogy nem ott, hogy nem akkor élted át a kamaszkort. Bánhatom is, hisz éppen a rendszerváltás környékén kamaszodtam, s ekkor még oly keveset tudtunk a világ említésre méltó zenei világáról. A könyv olyan magától értetődően kalauzol végig a lázadó kamaszkor összes ideológiai, zenei és irodalmi állomásán, mintha csak a világ ifjúságának közös naplóját olvasnád, a világ összes kamaszának arroganciáját, önzőségét, könyörtelenségét, elveszettségét, bizonytalanságát és szabadságát élnéd újra minden lappal. Nem véletlenül vált kultuszregénnyé a könyv Norvégiában, hisz a norvégok kollektív tudata még inkább együtt rezonál.

A regény egy évet ölel fel, minek során a főhős, Jarle Klepp élete összeomlik. Az osztály és az iskola intelligens és csinos barátnővel büszkélkedhető másodvonalas anarchistája kifordul önmagából, s ennek egyetlen oka van: Yngve Lima. Yngve Lima pedig nem más, mint Jarle életének, lázadó filozófiájának, zenebuziságának és arroganciájának tökéletes ellentéte. Yngve Lima angyalian szép, visszahúzódó, Egyiptom-mániás, teniszzseni, igazi jó gyerek. Ja, és nem mellesleg fiú. Na, ilyenkor mi van? Csak annyit mondunk: dráma, hazugság, szívdobogás, alkohol, verekedés, üvöltés, füvezés, szerelem és gyűlölet, no meg zene, zene, zene kifulladásig.

A történetről legyen elég ennyi, no és annyi, hogy aki olvasásra adja a fejét, készüljön fel a letehetetlenre, arra, hogy könyvvel a kezében közlekedik majd az utcán, hisz már csak száz oldal van hátra, és Jarle és ideológiai vezérfénye, példaképe, barátja, Helge társaságában épp most készül a Mathias Rust Band első élő fellépésére, és talán Yngve is eljön, és talán megcsókolják egymást. Vagy nem? Hisz Yngve olyan furcsa...

A regényből nagy sikerű film is készült, ám csak az nézze meg az alábbi videót, aki nem szeretné elolvasni a könyvet, hisz mindnyájan kissé megrökönyödtünk a választott szereplőkön. A könyvet pedig vizualizálni kell. No és természetesen elolvasni!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások