Lélek

Az a baj, AHOGY mondod

5205

A legtöbbször nem is azon múlik a vita kimenetele, hogy kinek van igaza, hogy ki mennyit enged, hanem hogy milyen okosan harcolunk, hogy hogyan bánunk a rendelkezésünkre álló eszközkészlettel, milyenek logikai képességeink vannak, mennyire sikeresek érvelési technikáink. A konfrontálódás mindenféle kapcsolat természetes velejárója, már a három éves gyerek is civakodik az anyjával, később pedig a kamaszkoron átesve megéljük milyen az, amikor a nézeteltérések szélsőségesen megszaporodnak, olykor szinte állóháborút eredményezve. Persze a szülő-gyerek kapcsolatot az esetek többségében még a legdurvább vita sem tudja örökre megszakítani, ám egy párkapcsolatnak vagy éppen egy barátságnak már könnyedén véget vethet egy-egy komolyabb vagy tartósabb nézeteltérés, s nem egyszer a teljes kiábrándulásba vezet a folyamatos meddő és durva verbális harc. Egy érdekes felmérés során háromezer brit család életének nyomon követésével kimutatták, hogy az átlagos háztartásban élő angol család napi tizenöt percet veszekszik öt-öt perces részekre osztva. Valószínűleg mi sem maradunk el az angoloktól, így az évi kilencvenegy óra veszekedést figyelembe véve nem árt kicsit komolyabban foglalkozni a témával.

Technikásan

Ha hiszitek, ha nem, lehet okosan és technikásan vitatkozni, és néhány fogással még a saját igazunkról is könnyebben meggyőzhetjük párunkat. Az egyik legalapvetőbb női magazinok által már számtalanszor kitárgyalt módszer a következő: Ha párunk valami olyat tesz, amit nem nézünk jó szemmel, akkor ahelyett, hogy üvöltözve elmondanánk mindennek, és a fejéhez vágnánk a következőt: "Te szemétláda... hogy tehettél ilyet!" inkább szépen nyugodtan a következő mondatot formáljuk meg kis szájunkkal: "Nekem nagyon rosszul esik, hogy ezt és ezt tetted." Kezdetnek jó is ez, ám ennél sokkal több célravezető technikát kell elsajátítanunk és tudatosan gyakorolnunk ahhoz, hogy ha nézeteltérés támad közöttünk, azt képesek legyünk felnőtt emberek módjára megoldani. Hisz mindkettőnknek ez az érdeke - ugye?

A vita hasznos

A veszekedés alapjában véve hasznos és normális velejárója egy kapcsolatnak, teljesen természetes, hogy egy pár tagjai bár szeretik egymást, mégsem értenek egyet mindenben. Ezek feloldásának során, az összefeszülés szakaszában kiderül, mennyire tiszteljük a másikat és annak érzéseit, fény derül arra is, hogy mennyire vagyunk kompromisszumkészek, de saját személyiségünkről is rengeteget tanulhatunk. Ha időről-időre képesek vagyuk önvizsgálatot tartani, könnyen észrevehetjük, hogy nem csak partnerünk, de mi is jelentős változásokon esünk át egy-egy problémagóc kibogozása után. Persze különbséget kell tennünk a valóban változtatni kívánó,konstruktív viták és problémafelvetések és a sértett, vagdalkozó, a másik fél olvasatát szinte meg sem halló, saját igazságot kereső és bántani vágyó, frusztráció szülte veszekedés között. Sokan valószínűleg egyetéretenek, ha azt mondjuk, ez utóbbi sokszor annak következménye, hogy a konstruktív módszert figyelmen kívül hagyjuk, ellenérzéseinket, sérelmeinket, bárminemű problémáikat magunkkal cipeljük, s ahogy a zsák nehezedik, egyre ingerültebbé válunk, s mindezért persze a másikat hibáztatjuk. Miközben ő talán kétszer akkora zsákot hurcol mint mi magunk. Ha pedig idáig jutottunk, már régen rossz.

Higgadj le!

A szakértő tanácsok száma végtelen, s bár egy irányba mutatnak, kénytelenek voltunk mégis kivonni a párkapcsolati pszichológia tengeréből azon hullámokat, amik nekünk is segítettek már kikeveredni az örvények közül. Azt mondják, ha érzelmi hullámzásodat egy nullától tízig terjedő skálán képzeled el, ahol a tízes a tomboló harag, a nulla pedig a rezignált közöny, akkor a viták alkalmával körülbelül a hármas szinten kellene tartanod indulataidat, ami azt jelenti, hogy érintve érzed magad a kérdésben, ám érzelmileg nem itatott át, és még lehetséges számodra a racionális gondolkodás. Persze az ilyesfajta higgadtság nem kivitelezhető egy hirtelen kipattanó indulatos veszekedésben, de a problémák megvitatásának idején segítségünkre lehet. És ez az első, amit meg kell tanulnunk: a megoldás nem akkor születik, amikor az indulat kipattan, hanem egy higgadtabb, kompromisszumképesebb, önmagunkkal szemben is kritikusabb pillanatban. Érdemes hát a nagy levegőt veszek elv alapján az indulatos összefeszülése után várni egy keveset, mielőtt nekiülünk a beszélgetésnek. Tehát: higgadjunk le!

Ez azonban nem csak azt jelenti, hogy miután összeüvöltöztünk, bevágjuk magunk mögött az ajtót, lemegyünk sétálni, és fél óra múlva a lakásba toppanva fásult hangon előadjuk a mondandónkat. Nem, ennél korábban kéne kezdeni. Ha valami idegesít bennünket párunk viselkedésében, ha valami olyat tesz, amitől fölmegy bennünk a pumpa, nyeljünk egy nagyot, és várjunk. Várjunk, hátha szépít belátható időn belül, hátha félreértettünk valamit, hátha rossz napja van, hátha nekünk van rossz napunk. Idővel, ha egy minket zavaró tulajdonság vagy reakció rendszeresen előkerül, egy békés és higgadt pillanatban egyszerűen mondjuk ki. Nem kell neki nagy feneket keríteni, csak kérjük meg, hogy ha lehet, figyeljen oda erre és erre ezért meg ezért. Ha konkrét sérelmünk van, azt is előadhatjuk ugyanilyen higgadtan ugyanilyen körülmények között.

Persze ennek előfeltétele az a szándék, hogy egyáltalán meg AKARJUK oldani a nézeteltéréseinket. Ha ez a célunk, és nem a bántás, a marakodás, akkor miért ne tehetnénk meg? És miért ne tehetnénk meg bármikor? Igazán megfelelő alkalom a kényes kérdésekre nincs, így ki kel mondani, mert ha halogatjuk, csak a frusztráció gyűlik bennünk vagy a másikban. Tipikus esete ennek, mikor valamelyik fél hárítja a kérdéseket a "most nem jó, nem érek rá, fáradt vagyok" lerázó szövegekkel. Ekkor meg kell állni, és feltenni a kérdést: akarod, hogy megoldjuk ezt a problémát közösen vagy homokba dugjuk a fejünk? (Persze erre még mindig érkezhet indignálódott válasz, de gyakorlás teszi a mestert...)

Szépen sorjában

Ha eljutottunk a viszonylag higgadt beszélgetésig, még sehol sem tartunk. Figyelmünket fókuszálnunk kell, és törekednünk arra, hogy a szóban forgó probléma jól körülhatárolt legyen. Ne csapódjunk jobbra, se balra, ne vonjunk be kismillió másik apró sérelmet, csak akkor, ha azok forrása a fő téma gyökeréhez kapcsolódik. Ne hánytorgassuk a múlt megváltoztathatatlan eseményeit, a jelenről beszéljünk, egy éppen napirenden lévő kérdésről, amiben nem értünk egyet. Üljetek le, és hallgassátok meg egymás mondanivalóját! Ez fontos. A viták esetében ugyanis az a leggyakoribb hiba, hogy csak a saját igazunkat hajtogatjuk egészen addig, amíg a másik hangja szinte a semmibe vész. Ám ha nincs indulat, indokolatlan az egymás szavába vágás is. Tapasztalatból mondjuk, hogy a legkomolyabb, igazán drámai témák is könnyedén megbeszélhetők akár egy vacsora fölött is, ha a megoldásra való törekvés, a másik tisztelete és véleményének fontossága, no meg persze a szeretet motivál bennünket. Ha nem egészen tiszta, hogy a másik mit és miért gondol úgy, ahogy, tegyünk fel kérdéseket egészen addig, amíg meg nem értjük! Tanulságos lesz, próbáljátok csak ki!

Világosan

Érzelmeink, véleményünk megfelelő formába öntése sok helyen elhangzott már, mint ahogy arra a bevezetőben is céloztunk. A "rendetlen disznó vagy" helyett a "zavar engem, ha szennyes ruhák fekszenek a földön" mindenképpen jobb, bár nem hoz önmagában megoldást. Fontos azonban, hogy az egyik forma támadó, a másik magyarázó. Senki nem változtatható meg gyökereiben, ám egymás személyiségének megértésével egymás rigolyáit vagy hiányosságait és azok okait is megértjük, s könnyebben kidolgozhatunk egy mindkettőnk számára járható utat. Sokszor már az is elég, ha jó alaposan átrágjuk a miérteket, s bár az alapszituáció nem oldódik meg, az abból fakadó stressz és feszültség határozottan enyhül. Az is előfordulhat, hogy a közös ötlet mégsem válik be, ám ez közös kudarc, s közösen ugorhatunk ismét neki a megoldásnak.

Távolságot tartva

Különösenek hangzik, de egyes párok hatékonyan alkalmazzák az elidegenítés technikáját. Ennek értelmében ha komoly beszélgetésre kerül sor, átváltanak egyesz szám harmadik személybe, a másikról és önmagukról mint nem jelenlévőkről beszélnek. Ha a valaki mással történik szemüvegén át adod elő saját életed, automatikusan hátrébb lépsz a tűzvonaltól. Változik rálátásod, arról az előnyről nem beszélve, hogy így veszekedni sem lehet. Akik próbálták, esküsznek jótékony és indulatcsillapító, konstruktív hatásaira. Mások, akik szintén a távolságtartó vonalban hisznek, a magázásra esküsznek, mondván így biztosabban adják meg a másiknak járó tiszteletet. Tény, hogy magázódva megfontoltabban, higgadtabban beszél az ember.

Káros is lehet

A vita akkor nem normális jelenség, ha már a mindennapjainkat keseríti meg, és folyton ugyanazon, vagy ugyanazon a pár témán veszekszünk, és soha nem jutunk dűlőre. Kutatások kimutatták, hogy a gyakori vita negatívan befolyásolja a sebek gyógyulását is. Egy seb, egy karcolás vagy horzsolás során citokinek szabadulnak fel a szervezetben, ezek segítenek az immunrendszer aktivizálásában. A viták hatását a sebek gyógyulására egy immunológus férj, Ron Glaser és fiziológus felesége, Janice Keicolt-Glaser vizsgálta. Első körben kétszázhatvanhat pár vizsgáltak meg mind mentális mind egészségügyi szempontból, ezután negyvenkét testileg és lelkileg is egészséges párt választottak ki, a korosztály teljesen vegyes volt, huszonkét évestől egészen hetvenhét éves emberig vettek részt a kutatásban. A párok karján ezután vákumszívóval sérüléseket idéztek elő, majd kérték őket beszéljék meg pár problémájukat. A veszekedés előtt és után is megnézték a vérben található citokin szintjét, a gyógyulási időt egy teljes nappal növelték meg a viták, és a citokin szint is nyolc százalékkal alacsonyabb lett a konfliktus hatására.

Oldjuk hancúrral!

A Zürichi Egyetem kutatói az oxitocin hatását vizsgálták a veszekedésre. Mint tudjuk, az oxitocin egy olyan hormon, ami más hormonokkal együtt nagyban befolyásolja társas viselkedésünket. A tudósok rájöttek, hogy az oxitocin csökkenti a kortizol nevű stresszhormon szintjét, ami barátságosabb viselkedéshez, visszafogottabb vitához vezet, mint azt a kísérletek is bizonyították. Az oxitocin ilyen fajta jótékony hatása azt is megmagyarázza, hogy miért vannak szép számmal azok a párok, akik heves ágyakrobatikába folytatják vitájukat, hiszen szex közben a szervezet ezt a hormont termeli, így oldja a feszültséget.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások