Közösség

Mr. York esete a rózsaszín farokkal

5194

Nemrégiben egy cikkünk hozzászólásai között sokan köszörültétek a nyelveteket a többnyire magyar szerkesztőnők tollából fakadó "rózsaszín limonádékon", s ez rajtatok kívül másban is elindított egy-két gondolatot. Mörk Leonóra, az ELLE főszerkesztő-helyettese képernyőre vetette saját véleményét, s szerette volna elmondani nektek, hogyan és miért kerekedett saját könyve. Fogadjátok szeretettel.

Mr. Edward Yorke egy kora őszi, napsütéses délelőttön született a metrón, valahol félúton a Stadionok és az Örs vezér tere között. Úgy pattant ki a fejemből, mint anno Pallasz Athéné Zeuszéból: teljes fegyverzetben. Azonnal tudtam róla, hogy 36 éves, angol színész, számtalan sikeres filmmel, még ígéretesebb szakmai jövővel, népes rajongótáborral és gyönyörű, szürkéskék szemmel. Edward tétovázott egy kicsit, olyan hirtelen történt ez az egész, majd megrázta magát és egyenesen belesétált a regényembe.

Edward Yorke szerelemgyerek, önfeledt pillanatok és mélyen átélt személyes élmények gyümölcse, nem megrendelésre és határidő szorításában készült szocpol-bébi. Annak köszönheti létét, hogy interjút akartam csinálni való életbeli alteregójával, és amikor ez nem sikerült, úgy éreztem, el kell mesélnem a történetét. Nem szólt bele senki, milyen legyen, hová menjen, mint csináljon. Edward Yorke az én képzeletem teremtménye, és hogy eljutott az olvasókhoz, azt kizárólag annak köszönheti, hogy a kiadó (amellyel korábban semmiféle kapcsolatom nem volt) fantáziát látott benne és kézbe vette a sorsát.

Mr. Yorke tehát más, mint a többiek. Kétségkívül női regény hőse, de női kalandregényé, nem romantikus lányregényé. Nem kellett vörös farkat kanyarítanom neki – vagyis az ő esetében talán stílusosabb volna rózsaszín farokról beszélni, amely kényszerű happy end alakjában szokott formát ölteni. Társaival ellentétben csak mérsékelt dózisban mosolyog ránk a körúton, a villamosmegállóban, a metró-aluljáróban. Ez egyfelől talán baj, a kiadói bizniszben járatos szakemberek szerint ugyanis a magyar fogyasztó a legbiztosabban úgy vehető rá egy könyv (vagy bármilyen más termék) megvásárlására, ha éjjel-nappal a fejét verik a reklámmal. És baj azért is, mert így esetleg nem jut el olyan olvasókhoz, akiknek egyébként tetszene. Másfelől viszont nem baj. Például azért nem, mert így talán elkerüli azt a veszélyt, hogy mégis romantikus lányregény hősének nézzék. És azért sem, mert így nem nyomnak rágógumit az arcába a mozgólépcsőn utazók, nem tapasztják be a fél szemét matricával a villamosra várakozók, és nem pingálnak neki filctollal kunkori fekete bajszot a liftreklámmal megszórt házak lakói – ahogyan ez más könyvplakátok szereplőivel sűrűn megesik.

Ha valamit mégis Mr. Yorke szemére lehet vetni, akkor az a pink (azaz nála inkább magenta) beütésű borító. Amikor meghallottam, hogy ez a bizonyos borító a képzeletbeli Dosztojevszkij-Claire Kenneth tengelyen ez utóbbihoz jóval közelebb helyezkedik el, megriadtam. De aztán megláttam és megszerettem. Először is azért, mert szép. Másodszor pedig azért, mert a női magazin újságírójától egyvalamit ne vitassunk el. Miután az írott sajtó legjobb reklámhordozójának számító műfajban dolgozik, tisztában van vele, hogy az írott produktum, legyen bár újság vagy könyv, termék, amelyet el kell adni. Nem hiszi azt, hogy alkotása (amely csakis a Háború és béke mércéjével mérhető) önmagáért beszél, és nem sértődik meg, ha a kiadója arra kéri, vegyen részt a könyve PR-munkájában. Nekem (Mr. Yorke-kal együtt) ebben is szerencsém van, senki nem akar arra kényszeríteni, hogy bikiniben rántottát süssek a képernyőn vagy bungee jumpingoljak az Amazonas felett.

Mr. Yorke egyébként még valamiben különbözik másoktól: jobb a szíve. Nemhogy nem bánta, egyenesen ő bátorított rá, hogy a könyv eladásából nekem járó bevételt teljes egészében felajánljam Varga Petinek és a hozzá hasonlóan oxigénhiány miatt agysérülést szenvedett gyerekek Hajrá Peti! Alapítványának. És ez olyan cél, amelyért talán még arra is kapható lennék, hogy bikiniben rántottát süssek a képernyőn.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások