Lélek

Exkapcsolatok a neten

5190

Sokat foglalkoztunk már ilyen vagy olyan formában a szakítással. Ahány pár, annyi szakítás: valakik felrúgnak mindent, üvöltve, veszekedve vetnek véget egy időben mindennél erősebb kapcsolatnak, míg mások barátságosan intenek örök búcsút egymásnak. Akár barátok maradnak a pár volt tagjai, akár kígyót békát kiabálnak egymásra, valószínűleg a népszerű közösségi oldalakon "ismerősök" maradnak. A kapcsolati státuszt persze átállítják, amire a barátok ilyen-olyan heves kommentezésbe kezdhetnek vagy akár lájkolhatják is. Kínos szituáció, ezért is célszerű az ilyeneket elrejteni, és nem nyilvánosságra hozni az üzenőfalon, hogy ne ott csámcsogjon rajta mindenki. De mi legyen a kapcsolat hivatalos online verziójával? Nem kínos nap mint nap látni a beküldött állapotjelzőjét, a kipostolt Youtube-os linkjét és fotóit? Valljuk be, dehogynem. Ilyen vagy olyan formán, de egy ideig ezek baromi idegesítő, bántó, fájdalamt okozó vagy éppen csak zavaró események mindennapos online életünkben, ahonnan még nem likvidáltuk exkedvesünket.

Adott tehát egy szituáció: szakítottunk vagy problémák vagy a helyzet megkönnyítése végett, de nem találkozunk a másikkal, nem váltunk e-maileket, nem megyünk együtt bulizni, nem ülünk be egy tea mellett dumálni, ahogy az régen szokásunk volt. Megpróbáljuk tehát minél jobban likvidálni az életünkből, legalábbis az offlineból - de mi van az online-nal? Azzal az online-nal, ahol az emberek többsége a napjai nagy részét tölti? A Facebookon nagyon sok az aktív felhasználó, az ember lánya naponta többször is fellép, meghívókra reagál, kommentel, izomból lájkol, képeket tesz fel, tehát társasági életet él, jobb híján a neten, és még ennek is örülhet, elvégre munkaidőben teszi ezt az emberek nagy része (itt megjegyezném, hogy már tanulmányok foglalkoznak annak megbecsülésével, vajon mekkora gazdasági veszteséget jelent a Facebook). Tehát a távol élő ismerősökkel, a szintén robotoló barátokkal tartják a kapcsolatot a felhasználók a közösségi portálokon keresztül. A napi rutin során elkerülhetetlen, hogy ebben a virtuális térben lépten-nyomon bele ne akadjunk az exbe, akit a való világban egyébként minél inkább próbálnánk elfelejteni.

Telik-múlik az idő, és végül mindkét félnek új párja lesz. Természetes, hogy a közös képeket feltöltjük, büszkén címkézzük, és nagyban írogatunk kedvesünknek nyilvánosan a Facebookon. A barátaink örülnek, és kicsit sem zavar senkit, kivéve az exet. Melyik volt barát(nő) szeretné, ha más intim fotóalbumát az orra alá dugnák? Ha rossz érzésünk támad csőröző exünket látva, ne érezzük magunkat hülyének, nyomorultnak, szánalmasnak, hiszen nem vagyunk ezzel egyedül. Ezt bizonyítja a New York Times egyik újságírójának írásai is, aki saját történetét mesélte el.

Tehát a probléma adott, de mi a megoldás? Hála az okos Facebook készítőknek, pár kattintással törölhetjük exünket akár egész pereputtyával együtt online világunkból. Persze ekkor még ott van a veszély, hogy észreveszi és megsértődik, ám ott a lehetőség, hogy egy rövid és lényegretörő e-mailben szépen megmagyarázzuk neki tettünk okait. Persze az is lehet - és ez a valószínűbb -, hogy az hivatalos online kapcsolat megszüntetésével azt tesszük, amin már ő is régóta gondolkodik, csak sosem merte meglépni. Ha pedig nincs más mód, még mindig adott az elbújás lehetősége. A beállítások között könnyen tiltólistára tehetjük exünket nevének beírásával, így számára teljesen megszűnünk létezni a közösségi portálon, mintha sosem lettünk volna ott.

Ez tehát kész, ám ekkor még nem végeztünk, ugyanis a kapcsolat törlése után ott vannak még a közös képek okozta problémák is. Mit tegyünk ezekkel a feltöltött, címkézett szerelmes fényképekkel? Mondhatnánk, hogy semmit, hiszen a polcon található közös fényképalbum sem landol a kukában, de a kettő nem ugyanaz. A könyvespolcon lévő albumohoz nem nyúlunk, nem mutogatjuk senkinek, viszont a közösségi oldalakon található fotókat közszemlére tesszük, így legjobb, ha egy szakítás után szűkítjük ezen fotók publicitását. Ti mit csináltok ilyen helyzetben?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások