Lélek

Titkos kór

5181

Számtalan filmben van olyan történeti alapszál, amikor az egyik szereplő megtudja, hogy súlyos betegség hordozója, ám ezt eltitkolja családja, barátai előtt. Persze majd lassan felőröl mindent a tudat és az egyedüllét az aggodalomban, a bizonytalanságban. Talán ez a bevezető már utal valamelyest arra, hogy én miként vélekedek arról, hogy ha valaki eltitkolja a betegségét a családja, a szerettei, sőt van, hogy még a társa előtt is.

Mi lesz, ha...

Az első magyarázó gondolatom ezzel kapcsolatban az, hogy a legtöbben talán azért nem mondják el, hogy betegek, mert nem akarnak fájdalmat okozni, aggodalomra okot adni. Tény, hogy iszonyúan megviseli az embert, ha kiderül egy szerettéről, hogy beteg - súlyos nyavalyákra gondolok -, de mégis evidensnek tartom, hogy a legközelebbi hozzátartozóknak tudniuk kell arról, ami jelen pillanatban a leginkább befolyásolja az életet, a mindennapokat, a gondolatokat, hiszen a lelki támasz, a támogatás csak akkor elérhető, ha azok az emberek, akikre számíthatunk, tisztában vannak azzal, mi történik a testben és lélekben. Szerintem egy családtag, közeli barát sem utasítaná el egy szerettét sem, ha ilyen jellegű problémával fordulnának hozzá.

Fárasztó

Sajnos nekem is volt már részem ilyen titokban. Miután kiderült a betegség léte, rákérdeztem: "Miért nem mondtad el, amikor megtudtad?" Nagyon meglepett a válasz, amit kaptam. Vannak, akik úgy tapasztalják, hogy lelkileg nagyon megterhelő folyamatosan elmesélni, mi a bajuk, mi lesz most, és csak nézik a szánakozó tekinteteket, a sajnálatot az arcokon, a sóhajokat hallgatják, látják közben azt is, hogy valójában úgysem tudnak mit mondani. Ha mégis mondanak valamit, akkor pedig könnyen lehet, hogy olyat, ami megviseli lelkileg a beteg embert, pedig normál helyzetben tényleg nem gondolja senki, hogy bántó lehet. Egy ismerősöm mesélte, hogy amikor anyukájának kihullott a haja a chemoterápiától, sokan mondták neki, hogy ez a legkevesebb, ez csak külsőség, nem befolyásolja a lényét, mégis az önértékelése, az énképe romba dőlt a betegnek.

Szégyen

Nem feltétlenül kell a legdurvább dolgokra gondolni, amikor az eltitkolt betegségekről beszélünk. Nem feltétlenül csak tumornál, HIV-fertőzöttségnél takargatják az emberek a betegségüket. Számtalan olyan apró nyavalya létezik, amit sokan szégyellnek elmesélni. A szégyennél pedig kevés károsabb dolog van az ember lelkére. Elég, ha pszichés betegségekre, nőgyógyászati gondokra, esetleg bőrelváltozásokra gondolunk: suttogva beszélünk róluk, takargatjuk, titkoljuk, pedig a betegségek nem válogatnak.

Jóban, rosszban...

Talán a legfontosabb egy-egy betegség kiderülésekor, hogy abban a lelki krízisben a család, a barátok segíthessenek, így a beteg átélheti, hogy támogatják, hogy mellette állnak és bátorítják. Nyilván a baráti társaság rendje, a mindennapok megszokottsága, a családi rendszer felborul és folyamatosan reagál a kommunikációjával a betegségre, vagy a betegre és számtalan olyan érzékeny elemet hordozhat, amit nem láthatunk előre. Nagy feladat ez az élettől a betegnek és a hozzátartozóknak is.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások