Közösség

Szabadságot mindenkinek

5184

Az amerikaiak hazaszeretetéről rengeteget lehetne értekezni kezdve a házak többségére kitűzött zászlóktól a július negyedikei népünnepélyen át egészen a hűség fogadalmáig. Míg a hazai oktatási rendszerben csak a táblák fölé kiszögelt címer emlékeztet a magyarságunkra, addig Amerikában minden reggel gyerekek milliói mondják el ugyanazokat a sorokat szívre tett kézzel, tekintetüket az amerikai lobogóra szegezve. Ez a hűség esküje, és ezt tagadta meg a tíz éves Will Phillips.

I pledge allegiance to the flag of the United States of America and to the republic for which it stands: one nation under God, indivisible, with liberty and justice for all - így szól a hűség fogadalma, amit minden reggel elmondanak az amerikai iskolákban. (Magyarul: "Állampolgári hűséggel tisztelgek hazám zászlaja és a köztársaság előtt, mely egy mindenkinek szabadságot és igazságot biztosító nemzetet jelképez, mit Isten vezet.") Az utolsó rész kimondja, hogy mindenkinek jár a szabadság és az igazságosság. Na ez az, amibe belekötött az arkansani kissrác, ezzel kivívva iskolatársai és tanárai rosszallását. A média viszont rögtön felfigyelt a rebellis gyerekre, és nem kisebb tévécsatorna mint a CNN kapcsolta élőben Willt és édesapját, így lehetőséget kaptak, hogy magyarázatot adjanak a látszólagos hazafiatlanságra.

Elgondolkodtató, hogy egy tíz éves gyerek ellenállása kell ahhoz, hogy a téma ilyen mértékű publicitást kapjon, jóllehet Will mind beszédében, mind felfogásában jóval érettebb a társainál. Természetesen kénytelen volt válaszolni a riporter azon kérdésére, hogy mégis miért gondolta úgy, hogy ignorálja a napi rutinnak számító mantrázást? "Sok ember között nőttem fel, akiknek sok jóbarátja meleg, így azt gondolom, őket is ugyanaz a jog illeti meg, mint másokat" - mondta Will. Megmosolyogtató az az irónia, amivel a kissrác lekezelte a tanárnőjét, amikor rákérdezett, Will miért nem mondja az esküt a többi gyerekkel, ugyanis azt válaszolta neki, akár még a hídról is leugorhat, ha akar.

Az érzékenyebbek persze itt felemelhetik a szavukat, hogy mégis miként képzeli egy tízéves gyerek, hogy szembeszáll az ötvenöt - a ma is használatos eskü szövegét 1954-ben dokumentálták - éves rendszerrel. Hogy mi lesz a történet végkimenetele, még nem tudhatjuk, de sokat sejtető a jelenség maga, hogy egy gyerek tiltakozó magatartása ekkora sajtóvisszhangot képes kiváltani, a szimpatizánsok és persze az ellenzők egyre nagyobb táboráról már nem is beszélve. Kérdés, hogy a másságukat nyíltan vállalók között szocializálódott gyerekek számának növekedésével vajon változik-e a közvélekedés, miszerint a melegek hasonló beállítottságú gyerekeket nevelnek, vagy felnő a társadalom ahhoz, hogy a nemi hovatartozás a legcsekélyebb mértékben sem befolyásolja a cseperedő lurkók későbbi szexuális szokásait.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások