Közösség

Retro mama, retro papa

5107

Olykor-olykor érdemes kézbe venni a családi fotóalbumokat vagy azokat a dobozokat, amikben a régi felvételeket őrizgetjük. Csodás dolgokra bukkanhatunk, olyan képekre, amiken a szüleink fiatalon és szerelmesen pózolnak. Ilyenkor normális, hogy mindenkit elönt valami furcsa érzés: milyen volt az életük, amikor én még nem voltam? És még egy ennél is furább: jé, volt életük, mielőtt megszülettem, ugyanolyan fiatalok voltak, mint most mi, ugyanúgy divatoztak, buliztak, csőröztek...

Sokáig azt hittem, csak nekem van ez a mániám, hogy imádom nézegetni azokat a képeket, amiken a szüleim kócos hippiként mosolyognak a kamerába. Aztán szép lassan rá kellett jönnöm, hogy a körülöttem élők hasonlóképp vélekednek ezekről a megkopott, megsárgult fotókról. Csak egy pillanat és megelevenedik a múlt, hiszen láthatjuk az akkori divatot, de ami még ennél is fontosabb: a szüleink ekkor még nem voltak szülők, csupán felszabadult és szerelmes fiatalok. Kereshetjük a hasonlóságokat, a különbségeket, beleköthetünk az idióta ruházkodásukba, no meg abba, hogy miért próbálnak lebeszélni minket a dohányzásról, amikor szemmel láthatóan ők is örömmel pöfékeltek. Még a hetvenes évek közepén készült egy fotó a szüleimről, talán a Balaton partján. Furcsa, hogy kisgyerekként nem tudtam felfogni, hogy ők apu és anyu, hiszen annyira másképp néztek ki, no meg én sem szerepeltem a képen. Ha manapság kezembe kerül a felvétel, mindig képes vagyok mosolyogni rajta, hiszen nemcsak őket látom, hanem a tipikus szocialista Balaton parti idillt Kőbányai sörrel, puha dobozos cigarettával, horgászsapkával és az elmaradhatatlan háromszög alakú bikinifelsővel.

Egy kis időutazás...

Sokan szeretjük ezeket a régi fotókat, olyannyira népes a táborunk, hogy már külön blog  is készült arra az esetre, ha valaki a világ elé tárná a fiatal szüleit megörökítő képeket. Az szinte lényegtelen, hogy ismeretlen arcok peregnek előttünk, hiszen minden kép átadja azt az esszenciát, amit a szüleinkre gondolva hajlamosak vagyunk elfelejteni: ők is voltak fiatalok, előttünk is volt élet. Megelevenedik a múlt frizura- és öltözködési divatja, az bugyuta stúdiófotó koncepciókról nem is beszélve. És valóban mennyire nincs létjogosultsága a "Miért vettél ilyen cipőt?" és a "Hogy áll már megint a hajad?" ha kedvesen is, de kötekedő mondatoknak, hiszen mint látjuk, az alma képtelen messze esni a fájától.

De ha akarjuk, szüleinket szét is választhatjuk, s elmerenghetünk, milyen csinosak is voltak anyáink. Fájlalhatjuk a sok kidobott ruhát, megmosolyoghatjuk egykori önmagukon keresztül jelenkori önmagunkat. Az anyukám mint divatikon blogját is érdemes olykor felkeresni, nézzétek, csak!

[mom68.jpg]

Kattints a mamákhoz!

És hogy mi van apáinkkal? Természetesen forrónaciban pózolnak, s ennek is szenteltek mára egy külön blogot. Tény, hogy a nyolcvanas években ez volt a legelterjedtebb strandolós, füvet nyírós, bringázós, csajozós szett, nemcsak a lakossági fotókról tudhatjuk ezt, hanem reklámokból vagy éppen a Magnumból. Bár egy ideje a retro jegyében próbál visszatérni a divatba a bajusz kíséretében a short is, ez eleddig nem nagyon sikerült neki, pláne itthon, úgyhogy marad a múlt.

[t4xAAB3oUpz6gdpmnn3VTE5Oo1_r3_400.jpg]

Kattints a papákért!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások