Közösség

Gizike, ne vegyen bugyit!

5063

"Szeretném, ha nem hordanál bugyit, hogy bármikor benyalhassak neked!" - mondja a főnök, és most nem egy disznó viccet kezdtünk el, hanem egy személyes ismerősünk történetét idéztük fel. A hápogós megdöbbenés, a szitkozódó méltatlankodás és a hasonló sztorik felelevenítése után fogdosós, alányúlós, célozgatós főnökökről, a lányok gyűrűjében arra jutunk, ma Magyarországon esélytelen, hogy megvédd megad egy ilyen helyzetben. A joggyakorlat nem segít, így két járható út áll előtted hasonló helyzetben: megvédve a becsületed elveszíted a munkád, vagy kussolsz és maradsz a helyeden megalázva. Bár nehéz számokkal illusztrálni, a szakértők egyetértenek abban, hogy a munkahelyi szexuális zaklatás mind a nők mentális egészségében, mind a munkaerőpiacban komoly károkat okoz. Az Európai Unióban utoljára 1998-ban készült felmérés eredményei szerint elmondhatjuk, hogy a nőknek 30-50%-át, a férfiaknak 10%-át éri szexuális zaklatás a munkahelyén.

Ez nem bók

A szexuális zaklatás leginkább nők ellen irányuló kellemetlen, olykor kifejezetten sértő, bántó, de mindenképpen a pszichére negatív hatású impulzus. Hogy pontosan mit is jelent ez, mely kultúrában hol van a határ, változó, de közös jellemzője az eseteknek, hogy az egyén akaratán kívül szexuális célponttá válik. Míg Amerikában egy disznó vicc is elég ahhoz, hogy meghurcolják mesélőjét egy munkahelyen, addig Magyarországon senki nem nyert még pert munkahelyi zaklatás ügyében a bíróságon. Nem csoda, hisz jóformán jogi szabályozás sem létezik hazánkban. Hiába a közmegegyezés és elviekben a jogi háttér, társadalombeli változásokra lenne szükség a zaklatás felszámolásához - a hozzáállás megváltozására és a tévhitek felszámolására.

A szexuális zaklatás bizonytalan, nehezen megközelíthető illetve kezelhető társadalmi probléma, főleg azért, mert az áldozat legtöbbször nincs is tudatában annak, hogy a kellemetlenként (de legtöbbször elviselhetetlenként) megélt incidens a valóságban nem a nemi szerepek természetes velejárója, hanem szexuális zaklatás. Nehéz elképzelni ezt egészen addig, amíg valaki hasonló helyzetbe nem kerül, és át nem éli a helyzet megalázó, bénító voltát, ami a normál körülmények között talpraesett és jogaiért kiálló egyénből is rémült nőt csinál.

A szexuális zaklatást ma már egységesen nemi alapú diszkriminációnak tekintik, s olyan negatív magatartásokat jelöl, mint a nem kívánatos közeledés, a szexuális tartalmú megjegyzések és/vagy követelések, amiket az alany úgy élhet meg, hogy ha nem teljesíti azokat, annak negatív következményei lehetnek munkahelyi előmenetelét vagy egyáltalán maradását illetően. Zaklatásnak minősül a nő küllemére való ízléstelen célozgatás, annak összehasonítgatása a többi kolléganőjével, a másik verbális megalázása, fogdosása, megjelenése vagy viselkedése miatti lekicsinylése - például, mert nem öltözik elég szexisen -, szándékos sértegetése - mert nem vevő a főnök humorára, ellenséges légkör kialakítása - arra apellálva, hogy a nő ennek javítása érdekében bármit hajlandó megtenni -, a manipulálás, megfélemlítés vagy fenyegetőzés; vagyis minden, ami a másik akarata ellen való és szexuális tartalmú elemeket hordoz, szexuális zaklatásnak minősül. Gondolhatunk itt olyan ártalmatlannak tűnő felszólításokra, mint amikor egy főnök megkéri fiatal és csinos női alkalmazottját, hogy mászkáljon már egy kicsit fel s alá, mert szereti nézni. (Ez sem kitaláció.) Az esetek, amikről most beszélünk, elsősorban az ember neme ellen irányulnak, diszkriminatívak, sértők, megalázóak, támadóak és sokszor a hatalommal való visszaélések is egyben. A nőkben félelmet, kényelmetlen érzéseket, megalázottságot keltenek, e mellett pedig biztonságérzetüket is elveszítik.

Habár nők és férfiak szexuális zaklatásának létezése egyaránt ismert, nemzetközi felmérések igazolják, hogy az áldozatok túlnyomó többsége nő - záporozhatnak a tagadó kommentek, ez tény. A problémát is ennek tükrében kezelik, a jogalkotásban mára már úgy jelenik meg mindez, mint a nőket érő erőszak egy speciális fajtája. Ha jobban megnézzük, a szexuális zaklatás számtalan viselkedési formát - fizikális és verbális megnyilatkozást - felölelhet. Lényege, hogy a másik neme, szexualitása, külleme vagy megjelenése kerül a figyelem középpontjába, nem pedig a tényleges és releváns környezet és élethelyzet, mint például az adott feladattal vagy munkaterülettel összefüggő kérdések. Az egyén akaratán kívül szexuális objektummá válik, és ha a zaklatás hosszan fennáll, akár komoly lelki sérüléseket is kénytelen elszenvedni.

Nem olyan nagy cucc

Sokan és sokszor fejtik ki véleményüket a fenti esetek kapcsán, mondván, nem kell ezeket túllihegni, egy kis csipkelődés belefér, és nem lehet úgy élni egy munkahelyen, hogy minden flörttől, kedveskedéstől tartózkodjunk. Ám egy nő minden bizonnyal el tudja dönteni, mi az, ami kedvére van, mi az, amiben partner, és mi az, ami dominancián alapuló megalázó tett vagy beszólás. A bevezetőben említett 30-50 százalék az átlagra igaz, ezt finomítva egyes országokban az arány akár 80 százalék is lehet, ami azt jelenti, hogy majdnem minden nő tapasztalja ezeket a nyomasztó és megalázó helyzeteket, amik többnyire egy, a barátnőnél kicsöngő kiborult telefonban és egy pohár bor mellett oldódnak fel, nem a cég vagy vállalat jogásza előtt. (Már csak azért sem, mert a zaklatás mindig négyszemközt történik, s ennek bizonyítása és a megértő fülekre találás esélye a nullával egyenlő.) Nehezíti a nők helyzetét, hogy sokszor otthon sem tudják megbeszélni ilyen jellegű problémáikat, mert a partnerek is hajlamosak olykor a nőt hibáztatni, és még féltékenységgel is tetézni a szenvedő alany számára amúgy sem könnyű helyzetet. Különösen akkor bántó ez, ha a kihívónak titulált ruházat a munkahely előirányzott viselete. Az esetek többségében a zaklató egy, a hierarchiában felettes személy, aki nem szexuális éhségét igyekszik ily módon kielégíteni, hanem dominanciáját érvényesíti, bár a képhez hozzá tartozik, hogy a statisztikák az egy szinten álló kollégák között is szép számmal tartanak nyilván szexuális zaklatásról szóló eseteket. Tény azonban, hogy többnyire feleséget és gyerekeket ábrázoló fényképek díszelegnek a zaklató asztalán.

Mit mondanak a könyvek?

Ami a jogi szabályozást illeti, a nemzetközi jog a nők elleni erőszakon belül tárgyalja a szexuális zaklatást, amit azért minősíti erőszaknak, mert annak következményei legalább annyira súlyosak, mint a fizikális bántalmazás esetében. Éppen ezért alkotta meg az EU azt a szabályozást, ami részletesen kifejti a szexuális zaklatás fogalomkörét, és a magatartást a nemi alapú diszkrimináció egyik fajtájának tekinti. Ezen kívül a 2002/73/EC irányelv a foglalkoztatás során biztosítandó egyenlő bánásmódról szól, ami hazánkra nézve is kötelező.  Magyarországon az Alkotmány mellett a Polgári törvénykönyv, a Büntető törvénykönyv és a Munka törvénykönyve is tartalmazza a minden embert megillető egyenlő bánásmód elvét, és számos olyan rendelkezést, ami jogalapot adna a feljelentéshez.

Ennek ellenére Magyarországon hatékony szabályozás nincs. Munkahelyi zaklatásra irányadó törvényi szakaszok pedig nem is léteznek, így nem csoda hát, hogy ezidáig munkahelyi zaklatás címén Magyarországon még senki nem nyert pert. (A jogi irodalom egy-két jogesetet ismer, amit munkahelyi zaklatás címén indítottak, de pert egyik áldozat sem nyert). 2003-ban a Munka törvénykönyvét kiegészítették a 70/A paragrafussal, ami egy esélyegyenlőségi terv kidolgozását teszi lehetővé a munkahelyen belül, ami például a bérek, a szakmai előmenetel vagy éppenséggel a nemi diszkriminiácó kapcsán fellépő problémás eseteket kívánja orvosolni, de a szexuális zaklatás konkrét problémájára ez sem jelent hatásos megoldást. A feljelentések többsége az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőségről szóló 2003. CXXV. törvény soraira támaszkodik, ami ugyan nevesíti a zaklatást, de konkrétan a szexuális zaklatás fogalomkörére nem tér ki.

Velem van a baj

Mint már oly sokszor kiderült itt, a cotcoton is, hogy aki még nem volt hasonló helyzetben, nem tudja elképzelni, miért olyan megalázó és bénító egy ilyen helyzet, hogy miért nem olyan vicces és jópofa ez a zaklatott számára, mint a külső szemlélő számára. A szexis viselet mint munkaköri kötelesség, majd a napi szintű verbális zaklatás - hogy csak egy példát említsünk ismét - megbénítja és szégyenkezésre készteti a munkavállalót. Munkája értéke eltörpül amellett, hogy milyen testi adottságokkal rendelkezik, s a havi fizetésre gondolva tűrnie kell, különben repül. Önmagát kérdőjelezi meg, viselkedésének, testtartásának, hanglejtésének, ruházatának helyességét, önmagát okolja, emészti kiszolgáltatottságában, aminek hosszú távon nemcsak lelki, de társadalmi hatásai is jelentkeznek. Társadalomkutatók, feministák és szociológusok a legkülönfélébb magyarázatokkal szolgálnak a jelenségre, a kiindulópont azonban annyiban közös lehet, hogy társadalmi problémával állunk szemben, hiszen ha nők milliói számolnak be a zaklatásról (márpedig felmérések szerint gyakorlatilag nincs olyan nő, akit ne érintett volna életében a szexuális zaklatás valamilyen formája), akkor semmiképp nem tolható át a jelenség az egyéni probléma és a magánszféra keretei közé. A legáltalánosabb vélemények alapján a szexuális zaklatás gyökerei az olyan társadalmi beidegződésekben keresendőek, mint a nemek közötti egyenlőtlenségek, a férfi dominanciájának kifejeződése vagy a hatalmi pozícióból eredő - vélt - jogok érvényre juttatása.

Sajnálatos, hogy hazánkban a munkahelyi szexuális zaklatás nem a közbeszéd tárgya, nincs gyakorlat azok kezelésére - sőt, felmérés se, így csak saccolni lehet a valószínűleg óriási méreteket öltő munkahelyváltások számát, amik a fenti okok miatt követeznek be. Ez pedig sok esetben döccenő a karriert és az anyagi előmenetelt illetően, hisz az áldozat csupán menekülni akar, lehetőleg minél gyorsabban, és ez az elsődleges szempont. Az elkerülő magatartás azonban a legritkább esetben oldja meg a problémát, a hatások sokszor alattomosan dolgoznak a háttérben. A zaklatásból eredő hátrány ugyanakkor nem csak az áldozatnál, de annál a cégnél is jelentkezik, ahol egy kolléga állandó zaklatásai miatt folyamatosak a felmondások, a jó munkaerő máshova vándorol. Gazdasági vetülete van annak is, ha diákok százai hagyják félbe tanulmányaikat valamelyik professzoruk állandó szexuális zaklatásai miatt. Habár a jog a nők pártján áll, képtelenség naponta feljelentéseket tenni, és minden alkalommal alapvető emberi jogainkra hivatkozni.

Szakértők szerint a durva és tarthatatlan helyzeteket, mint például a munkahelyi zaklatásokat, vagy egy ismerős felől érkező bántalmazást semmiképp nem szabad szó nélkül hagyni, mielőtt azonban végigjárnánk a hivatalos utat, próbáljuk meg határozott fellépésünkkel megakadályozni a további zaklatást. Igyekezzünk lélekben felkészülni a következő kellemetlen alkalomra, hogy ne zavart szótlansággal reagáljunk, hanem meglepő magabiztossággal lepjük meg támadónkat. Sokszor a zaklatás pillanata után elég egy röpke visszakérdezés, számonkérés, hogy az illető mit és miért tett vagy mondott. Fontos, hogy határozottságot sugározzunk szavainkkal és testbeszédünkkel is, és ezzel kivételesen mi hozzuk kínos helyzetbe zaklatónkat. Ne feledjük, hogy a zaklatás rendszerint nem kivételes eset, az arra hajlamos ember nem éri be egy áldozattal, mivel pozíciójából, társadalmi státuszából vezeti le a jogot ahhoz, hogy nők egy csoportjával szemben hasonlóan viselkedjen. Igyekezzünk ezért megkeresni sorstársainkat, és összefogva hathatós eredményt elérni. Főleg ilyenkor, de egyedi esetben is segíthet az, ha írásba foglaljuk panaszunkat, és a zaklatónak, esetleg főnökének is eljuttatjuk a levelet, melyben sérelmezzük a viselkedést és felhívjuk a figyelmet arra, hogy mindez hátrányosan befolyásolja munkavégzésünket.

Ha mindez nem lenne elég, még mindig hivatalos mederbe terelhetjük az ügyet, ha van hozzá elég erőnk, akkor vigyük végig, hogy egy esetleges munkahelyváltás után legalább utódaink megmenekülhessenek a kellemetlen élményektől. Ne higgyük azonban, hogy a jog őrző-védő karjai között biztonságban vagyunk, sajnos az itthoni példák azt bizonyítják, hogy úgy, mint az élet, az igazságszolgáltatás sem mentes az előítéletektől, így nem feltétlenül számíthatunk objektív ítéletre. Éppen ezért fontos, hogy ne magányos harcosként cselekedjünk, hanem keressünk fel olyan, a témában jártas szervezeteket, amelyek biztos támaszaink lehetnek a jogi procedúra folyamán. Magyarországon működik néhány csoport - például Habeas Corpus Munkacsoport -, ami az emberek szexuális jogait védi, nemzetközi bíróságokhoz közvetítenek eseteket, és tudományos munkáikkal a törvényi fejlesztések elősegítésén munkálkodnak. Hasonlóképp segítséget kérhetünk a NaNe, vagyis a Nők a Nőkért az Erőszak Ellen Egyesület munkatársaitól.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások