Lélek

Nem a te hibád

5052

Sokkal hamarabb kapjuk fel a fejünket egy, a gyerekek fizikai vagy szexuális zaklatásáról, bántalmazásáról szóló hír hallatán, mint olyankor, mikor valakivel látvnyosan nem foglalkoznak. Pedig a felmérések szerint az elhanyagolás sokkal gyakoribb, mint bármilyen más, a gyerekek testi, lelki vagy mentális egészségét veszélyeztető élethelyzet, így érdemes pár szót ejtenünk erről is. Már csak azért is, mert nemrégiben jelent meg egy megdöbbentő felmérési eredmény, ami a gyerekek droghasználati szokásaira tér ki. Ennek értelmében megtudtuk, hogy a 15-16 évesek közül minden második próbálta már a drogot, de a 11-12 évesek is igyekeznek felzárkózni. A szakemberek az aggasztó jelenség hátterét a szülő figyelmének hiányával magyarázzák, aminek szomorú alátámasztója, hogy a megkérdezett gyerekek többsége nem nagyon tudott közös családi programokat felsorolni az elmúlt egy évből.

Persze nem csak ebben az értelemben lehet elhanyagolni egy gyereket, a témában a következőket különböztetik meg: fizikai, érzelmi, oktatási és egészségügyi elhanyagolás. Döbbenetes méreteket ölt világszerte ezek előfordulása, ám többnyire akkor gondolkozunk csak rajta, mikor a híradóban azon csámcsognak, hogy egy család halálra éheztette gyermekét. Ennyire szélsőséges esetről szerencsére ritkán beszélhetünk, ám annál többször figyelhetnénk fel az elhanyagoltság szemmel látható tüneteire, amik miatt azonban sokszor a magára hagyott gyermeknek kell viselni a következményeket.

A tünetek számtalan formában nyilvánulhatnak meg a szemmel láthatóktól kezdve a viselkedésben fellelhetőkig, de íme néhány: gyakori hiányzás az iskolából, ápolatlan külső: elhanyagolt haj, testszag, koszos és/vagy nem megfelelő méretű ruházat, az időjárási körülményeknek nem megfelelő öltözékek, rossz állapotban lévő fogak, alultápláltság, lopás, balhézás, alkohol- vagy drogfogyasztás... Ezek így összességében felvázolnak egy képet a koszos, rendetlen, büdös, ápolatlan, lopós osztálytársól, akit mindenki utált és mindenki csúfolt, s még a pedagógus is lehet, hogy partner volt ebben - miközben a gyereknek segítségre lett volna szüksége, szélsőséges viselkedései pedig mintegy figyelemfelhívások voltak a maguk esetlenségükben.

De ennél is tovább tudunk menni, ha akarunk, és egyre több családot érint lassan az elhanyagolás és nemtörődömség bélyege. A fizikai elhanyagolás egyértelmű jelein túl ide sorolhatjuk azon dolgokat is, amik a gyerek fizikai állapotát veszélyeztető szülői magatartás körébe tartoznak: az orvosi vizsgálatok és kezelések elmulasztása, a lakásból való kidobás, rossz minőségű ételekkel való táplálás, kevés táplálék biztosítása vagy éppen a veszélyes vegyszerek, gyógyszerek el nem zárása, biztonsági öv vagy gyerekülés használata nélküli közlekedés. Talán ezek többsége bagatellnek tűnhet, de elég felkeresni egy égési osztályt vagy egy sürgősségit, hogy megnézzük, hány pici gyerek forrázza le apró testét a szülők hanyagsága miatt, hogy hányan szenvednek olyan, életre szóló következményekkel járó baleseteket, amik egy pici odafigyeléssel elkerülhetők lettek volna. Nyilvánvalóan itt különbséget kell tennünk a pech és a nemtörődömség között.

Az oktatásban való elhanyagolás egyértelmű: mikor a gyerek nem kapja meg a szükséges feltételeket tanulmányai gördülékenységéhez vagy ha különleges fejlesztésre vagy bánásmódra szorul, mégsem vehet részt ilyen jellegű oktatásban a szülő vagy a tanár hibája miatt. Ide soroljuk természetesen az iskolából való kimaradást is. Az érzelmi elhanyagolás is egyértelmű, ezekben az esetekben a gyerek alapvető érzelmi biztonsága nem biztosított, a családon belüli verbális vagy fizikai agressziónak szemlélőként vagy fültanúként kitett gyerekek komolyan szenvednek a látottak és hallottak érzelmi hatásaitól. De a fejlődő lélek teljes magára hagyása, a bizalmas légkör vagy a szerető családi közeg hiánya is komoly gondokat okoz, ezek a gyerekek komoly érzelmi zavarokkal és deviáns viselkedéssel küzdenek, s terhelik ez utóbbival környezetüket, ami többnyire még tovább rontja az otthoni helyzetet. Ezek pedig egész életre kiható élmények lehetnek, ha valaki nem tanul meg szeretet kapni és adni, komoly válsághelyzetek és nehézségek elé néz elkövetkezendő életében, és akkor az alapvető értékek közvetítéséről még nem is beszéltünk. Sajnos túl sok ilyen ember rohangál az utcákon. Fontos ezeket az összefüggéseket látni, hisz mondjuk egy, a téren bandázó, drogozó, szemtelen tinitolvajt túl könnyű utálni, s túl nehéz azt gondolni: nem a te hibád.

És még nehezebb a szülő felé is megértőnek lenni, hisz könnyen lehet, hogy bántalmazott gyermekkort hurcol magával, talán őt is elhanyagolták, esetleg nem kapta meg azon szükséges információkat, amik hiányában nem értelmezheti egy gyerek fejlődési szintjeit, annak tipikus és olyakor problémás viselkedési mintázatait, így kezelni sem tudja azokat. Talán a kudarc miatt még inkább mélyül a szakadék közte és gyereke közt, s ekkor a helyzet egyre romlik. Sajnálatos módon az okok között a szülők alkoholizmusa vagy droghasználata is jelen van, s igen masszív részt tesznek ki azok is, akik az anyagi javakat hajtva hanyagolják el teljesen gyermekeiket - többnyire érzelmileg és figyelemben. Fontos, hogy elgondolkodjunk ezeken a háttérben húzódó jelenségeken, fontos, hogy próbáljuk megérteni a gyerekeket, akik eredendően sosem rosszak, megéretni magunkat, megérteni partnerünket, hogy milyen háttérrel érkezik egy kapcsolatba, megbeszélni és oldani benne mindezt, mielőtt gyermeket vállalunk, s az is fontos volna, hogy a szülők is megértésre és ha kell, segítségre leljenek ilyen helyzetekben.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások