Lélek

Pár(a)tartalom

5029

Szingli vagyok, hogy ezzel a ma igazán divatos szóval éljek. Divatos, és abszolúte nem egyenlő a régimódi “egyedülállóval”. Hiszen Carrie Bradshaw ( a Szex és New York c. sorozat főhősnője) óta tudjuk, hogy a szingli élet jóval több és jobb, mint “egyedülállónak lenni”. Hát persze! Hiszen mennyi mindent megtehet az, aki nem sínylődik egy párkapcsolat rabigájában: éjszakákon át tartó bulizás a szingli barátnőiddel, koktélozás és flörtölés idegen férfiakkal, akik olykor egy “keringőre” is felkérnek…Aztán persze délig alvás, “reggeli” a város legmenőbb éttermében, ahol a szinglicsapattal megbeszéljük az előző este legfontosabb eseményeit enyhe fejfájás mellett. De természetesen mindenre gyógyír egy kis plázás ruhavásárlás vagy intelligensebbeknek egy jó kiállítás, esetleg koraesti színház. Vajon mikor ment el utoljára bulizni vagy csak egy kávézóba a barátnőivel a “párkapcsolatban élő”? Hát igen, ez már nem könnyű, hiszen ott a “kolonc”… Korunk tehát ilyen képet fest a párkapcsolatban nem élő emberekről. Nem csoda tehát, hogy az alapvetően társas lény (ezek mi vagyunk, emberek) megirigyeli ilyetén módon élő fajtársait és közéjük akar visszakerülni. De mi van akkor, ha mindezt egy olyan ember teszi, aki maga is párkapcsolatban él? Igen. Ő két ételetet akar élni egyszerre. Róluk szólnék egy pár szót.

Néhány éve találkoztam egy lánnyal, akinek már sok éve bekötötték a fejét viszonylag fiatalon. Elsöprő szerelem volt az övék, ketten megállíthataltannak, megingathatalannak tűntek. Egy ideig… akkor ugyanis előjött az a a bizonyos "még nem éltem ki magam " rész, ami ilyen kapcsolatokban előbb-utóbb felszínre tör. Már nem volt jó az amit csinált a férj, az, ahogy csinálta, ahogy kinézett stb., és ekkor az asszony is kinézett… a kapcsolatból. Meglátta a misztikus szingli életet és azonosulni kezdett vele. Mindent úgy csinált, mint mi, szinglik (mellesleg ekkor kerültem vele közelebbi kapcsolatba). Jött velünk bulikba, kora délutáni mozikba vagy csak egy amolyan csajos vacsira. Egyre többet flörtölgetett, csábított, bolondított férfiakat…az az egy gond volt vele, hogy amikor már komolyodni látszott a dolog bármilyen területen, akkor mindig jött a “nekemférjemvan” duma, elképesztve ezzel a begerjedt kanok sorát. Ő volt az első szingli/párkapcsolatban élő ember, akivel valaha találkoztam.

A második szintén egy lány, aki amiatt maradt együtt a barátjával, mert olyan sokan ellenezték (szülők, barátok) stb. Úgy tűnt, hogy a kapcsolat kiállta a próbát. Olyannyira, hogy a fiú lány iránt érzett rajongása társfüggővé tette őt. Bizony, ez az előtte sokat bulizós, pasizós lány, otthonülős, tévézős egyszóval “robi-függő” ember lett. Azonban szintén egy idő után, ő is el-eljövögetett bulikba, ha épp a fiúnak más dolga volt. Ilyenkor mintha egy bombát robbantottak volna! Meg sem lehetett állítani, bulizott, táncolt..és pasizott.. Ő is a fent említett módon, bár ő már fizikai kontaktusba is keveredett (mondjuk egy tipitapi szintre). Nála a “nekembarátomvan” mondat akkor jött el, mikor tátott szájjal bámultam, mit művel. Ő persze zavarba jött, és egyből dobta a szerencsétlen áldozatot…

Igen, akkor is és ott a bárban is ítélkeztem ezek felett a lányok/nők felett. Dühös voltam rájuk. Hogy miért? Mert ez nem fair senkivel szemben. Ha kapcsolatban élsz, és elkötelezted magad, akkor jön egy csomó jó minden, de rengeteg dolog el is tűnik az életünkből. Vagy inkább átalakul. Más lesz a fontossági sorrend, nemcsak önmagad vagy már, hanem a másik is. Ez természetes folyamat, és nem kell/szabad, hogy fájjon, vagy rossz érzést keltsen bennünk. Vagy ha igen, akkor rosszul döntöttünk, és vállalnunk kell a következményeit, nem pedig kétdégbeesetten kapálódzni két faág között…

Persze, már hallom a recsegő választ a párkapcsolatban élő, de szakadni vágyóktól: “Már nem olyan, mint volt.” Nagyon ügyes, ugyanakkor rendkívül buta válasz. Ilyenkor a szingli is csak elgondolkodik: vajon szeretted őt valaha? Vagy csak nem akartál egyedül állni? Mert kellett egy támasz? Mert akkor még a párkapcsolat volt a divat? Vagy csak nem tudsz reagálni a körülötted lévő változásokra? Mert gyenge vagy? De ha gyenge vagy, neked kell egy támasz…És már megint ott tartunk, hogy a szingli szerint itt
rinyának nincs helye. Tudom, “az élet bonyolult”, de ha megtaláltuk a támaszunkat, ne engedjük el ilyen könnyen és ne vágyjunk mások életére, mert…ha belegondolunk a szingli szó nem más, mint az angol “single” azaz egyedülálló szó euphemisztikus fordítása… Az ember alapvetően társas lény, mint elhangzott, az egyedülálló pedig mást sem tesz, mint társat keres maga mellé…a buliban…az étteremben…a kiállításon…


Az olvasói cikkek tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget. Ezen szolgáltatásunkat olvasóink saját felelősségükre vehetik igénybe. A szerkesztés jogát fenntartjuk!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások