Test

Nem cigizem

5035

Több mint egy éve írtam arról, hogy leszokás az életem. Már akkor terveztem, hogy abba hagyom a cigizést. Ennek két oka van: egészségtelen, ebből következik is a másik ok, hogy lelkiismeret furdalásom van attól, ha dohányzom. Most talán megcsináltam...

Így kezdődött

De először is, lássuk, miért cigiztem. Egész valahol gimi harmadikban kezdődött, úgy komolyabban. Sokat tanultam, hiszen már akkor készültem a felvételire, így a tesi órákat rendre ellógtam - persze volt ebben partnerem -, kimentünk a gimi melletti parkba, ott olvasgattuk a tételeket, készültünk a felvételi előkészítőre, dolgozatokra, bármire. Persze közben volt eszünk másra is, és a kellemes órákat, összekötve a hasznossal rosszalkodtunk is, szóval cigiztünk. Aztán az érettségi évében még többet cigiztem, és miután leszoktam -amit egy nagyon durva megfázással ünnepeltem- fél évre letettem a cigit. Csak úgy. Beteg voltam, eszemben sem volt dohányozni, egy hét betegséget követően meg már minek gyújtottam volna rá?! Aztán egy szép téli estén, miközben a kedvenc kávézómban ittam az aktuális favorit fehércsoki italomat, rágyújtottam. Aztán az esti buliban is rágyújtottam és pikk-pakk visszaszoktam. Életem egyik legnagyobb hülyeségét követtem el. Onnantól kezdve élvezettel cigarettáztam. Egy időben hosszú, vörös, üvegszipkából szívtam, majd ezt eltörtem, maradt a meztelen cigizés. A következő cigizéshez kapcsolódó tárgy, egy ószerestől beszerzett ezüst cigaretta tárca. Nos, ezt éveken keresztül használtam. Imádtam. Annyira szép volt, nem egy túldíszített darab, viszont fényes. Persze elveszítettem, tudom hol..., ahol a kedvenc csíkos pizsama alsómat. Odavoltam a reggeli kávém mellé - amit sosem otthon fogyasztottam - elszívott cigiért, imádtam a kis füstölgő rudat a számhoz emelni, slukkolni és leszívni. Sokan szerették nézni is, hogy mennyire jóízűen csinálom mindezt.

Így ért véget

Igen ám, de mint mindenkinek, előbb-utóbb nekem is be kellett, hogy nőjön a fejem lágya és elkezdtem figyelni a testemre. A laza meghűlések felértek egy-egy durva hörgőgyulladással. Iszonyú váladék képződés, krákogás, konstans hátfájás. Érezhető volt néhány éve, hogy a dohányzás egyáltalán nem frankó. Persze eleinte igyekszel nem tudomást venni róla, hiszen a fej a homokban még mindig kellemesebb, mint szembe nézni a tényekkel. A tüdőszűrést kerülöd, ha orvos rád parancsol, mert épp tüdőgyulladásra gyanakszik, nagy duzzogva elmész, végig izgulod az egész procedúrát, a szíved úgy dobog, hogy még az álló röntgen-képen is mozog, kiderült, hogy nem vagy rákos, de azért megjegyzik, hogy le kéne szokni a cigiről. Sokszor agyaltam már rajta, hogy hogyan, mikor és miként fogok majd leszokni, mondjuk hétfőtől, vagy elsejétől... Persze úgy igazán soha nem veselkedtem neki.

Aztán az utóbbi néhány hónapban olyan furcsaságokat éreztem a testemben, amit nem tudtam hova tenni, minek tulajdonítani, így ráfogtam a cigire. Na, ez bejött. Zsibbadt az orrom, furcsa torokfájásom volt, akkor rögtön olyanokat gondoltam, hogy tuti amputálni kell majd valamelyik végtagomat, hiszen a vérkeringésem nincs rendben, pedig még csak harminc vagyok, ráadásul a nagyapámnak is levágták a lábait, érszűkület miatt... Aztán a következő gondolatom volt a gégerák, hiszen olyan is volt a családban. Nos, egyik keddi napon a barátaimmal az alkoholizmusról beszélgettünk, pontosabban arról, hogy lehet-e segíteni az alkoholistákon. Valaki azt mondta, hogy nem, hiszen nem vehetjük el  erőszakkal az alkoholt senkitől. Mindenki tudja, hogy a piálásba bele lehet halni, épp úgy, mint a dohányzásba is, mégsem kapkodják ki az utcán, kávézóban, buliban a cigit a szánkból! Na, és ez elég volt ahhoz, hogy a frissen vásárolt, imádott cigarettámat az első kukába kihajítsam és azt mondjam: na, most abbahagytam!

Ilyenek vannak

Ez három hete volt. Azóta néhányszor (mondjuk ötször) beleslukkoltam másnak a cigijébe, sőt volt, hogy rá is gyújtottam (kétszer), de nem bírtam letüdőzni, ezért tök hülyén éreztem magam. Nem azért nem tudtam leszívni, mert fájt vagy ilyesmi, egyszerűen olyan lelkiismeret furdalásom volt tőle, hogy azt elmondani nem tudom. Voltam hatszor bulizni, ötször be is rúgtam - ja, tudom ez három hét alatt kicsit durva, de ez egy ilyen periódus - és végigcsináltam bagózás nélkül. Az első alkalom iszonyú nehéz volt! Egyik kezemben a pia, táncolok, és a másik kezemből nagyon hiányzott a cigi! Kérdeztem is egy másik sorstársamtól, aki egy kicsit több, mint egy hónappal korábban szokott le a cigiről, hogy mit csinálnak a buliban azok, akik nem cigiznek?! Semmit jött a válasz. Hát én majd megbolondultam attól, hogy nem volt semmi a kezemben. Ekkor derült ki számomra, hogy a dohányzás semmi másról nem szól, mint rossz beidegződésekről, motorikus mozgásokról, az egész egy ostoba mozdulatsor. És arra is rávilágítottak, hogy nem a dohányzás - kézbe fog, meggyújt, szív, kivesz, betesz, szív, kivesz, magyaráz, szív, elnyom - volt előbb, hanem a nem dohányzás, ebből következően az a természetes, ha közben nem csinálunk semmit a kezünkkel, csak táncolunk, poharazunk és nevetünk.

Szociális élet

Én már régóta tudom, hogy nem azért dohányzom, mert nikotinfüggő vagyok, hanem mert az eszköz arra, hogy társaságban legyek. Konkrétan úgy nézett ki az én dohányzásom, hogy hétfőtől péntekig, a munkahelyemen dohányoztam, meg ugye az esti bulikon, de hétvégén szinte sose, kivéve ha éjszakáztam valami partyn. Tagadhatatlan, hogy szociális dohányos voltam, de nyilván jó nagy adag függés kialakult bennem, ha nem így lenne, nem éreznék ebben a pillanatban is óriási vágyat arra, hogy kimenjek és jól rágyújtsak, közben smirtöljek Tomival - munkatárs - egy kiadósat. Persze nem megyek, mert már mindenki tudja, hogy nem cigizem, ezért tök ciki lenne rágyújtani. Egyébként ki szoktam menni a dohányzóba, és sokkal büdösebb, mint amikor én szívtam, így egészen könnyű megállni, hogy ne gyújtsak rá. Összességében elmondhatom, hogy tök egyszerű letenni a cigit, sőt talán még leszokni is egyszerű. Lehet, hogy most már életem végéig vágyakozni fogok, de közel sem annyira durva ez az érzés, mint ahogy a médiában felfújják. A cigit lerakni nem nagy ügy.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások