Étel+Ital

Tök szerelmes vagyok

5003

Imádom azokat a termékeket, amik midnen szempontból boldoggá tesznek, minden igényemet kielégítik, legyen az az érzékek, az esztétikum vagy a lelkiismeret kívánalma. A minap pont egy ilyenbe futottam bele, és azóta is rettenetesen boldog vagyok vele, pedig csak egy buta teáról van szó. Na és itt jön a nemmindegy. Tehát egyáltalán nem mindegy, hogy egy adott terméknek milyen arculatot, milyen hangulatot teremtünk, ezen áll vagy bukik minden. Vegyünk például egy hipermarket óriásplakátot, amin böszme méretben néz ránk minden nap egy nyers húscafat - közvetít ez felénk bármit azon kívül, hogy a sertéslapocka jelenleg mennyibe kerül? Jobb lesz nekünk ettől? Nem. És a sertéslapockától, ha megvesszük? Nyilván nem, legfeljebb annyiban, hogy nem leszünk éhesek, feltéve, ha bírjuk az efféle kosztot. Tehát megvesszük egy fásult délutánon a neonfényben a húst, hazaautózunk, majd másnap főzünk belőle valami legkevésbé sem lélekemelő kosztot. Na ez a lelketlen fogyasztói körforgás.

Ezzel szemben ott vannak azok a termékek, amik egyrészt esztétikusak, másrészt etikusak, harmadrészt lelkük van, negyedrészt dögösen néznek ki, s mindez olyan elemi erővel hat rád, hogy azonnal csekkolod a neten a cuccot és azt, aki mögötte áll. Na de mondjam már meg, miről is beszélek, ugye? Ez a make us a brew tea, amit Mr. Scruff nevéhez köthetünk. Akinek ez a név nem mond semmit, most mondjuk hogy egy rendkívül kellemes muzsikát játszó Ninjatune-os dj-ről beszélünk.  Íme, a cikk továbbolvasása előtt nyomj egy playt itt, a myspace oldalán, és úgy haladj tovább.

Tehát van nekünk egy igen sikeres angol lemezlovasunk, született nevén Andy Carthy, akinek nemcsak zenéje a védjegye, hanem rajzolt figurái és képregényei is, amik természetesen lemezein is megjelennek, átszőve akusztikus munkásságát is, amit a stílus kedvelői bizonyára ismernek már. De itt nem áll meg a szerelem, csak melenget, csak hívogat, hisz a képi világ vonzott a pulthoz. Majd rájöttem: hisz ezt a csávót ismerem, és szeretem! A dobozt forgatva aztán nyilvánvalóvá vált, hogy a csomagolás újrapapír, s az is, hogy a benne rejlő tea organikus és fair trade. Wow! Arról nem beszélve hogy a mentás-chillis kombináció már önmagában is felkelthette volna az érdeklődésemet, bár a citromfüves-mate teás-mentolos is elég izgi, hát még a nyugtató rooibos teás-körtés-fahéjas-valeriánás. Tökéletes kompozíciók, dacára annak, hogy nem vagyok nagy filteres teamán. Nem bízom a minőségükben, és az agyamra megy, hogy aromával dúsítottak. Hát ez nem. Be is huppant egy a kosárba.

Otthon gyorsan elkészítettem egy adagot, és elégedetten konstatáltam, ez biza finom is. A netre fölkúszva aztán azonnal Mr Scruff oldalán landoltam, és belesimultam a zene, a képek és a tea világába, hisz a make us a brew világában mindez megjelenik. A teákat egyébként 2000-ben kezdte árulni egy club kis szobájában, ahol rezidens dj volt, s a bevételeket kezdettől fogva jótékony célra ajánlotta fel. Utazásai során mindig vitte magával a teákat, így elkezdték a teás lemezlovasként emlegetni. Később online boltot nyitott, és létrehozta saját márkáját. A fesztiválokon azóta is megjelenik a tea, óriás teasátrakban lehet chillelni, s egyik teája, a Big Chill is egy fesztiválról kapta a nevét.  Tehát nem csupán a fair trade teakereskedelem miatt jófej a srác, de még adományt is gyűjt. Abszolút big respect!

Ja, a tea a Culinaris-ban kapható. (Bp., Hunyadi tér, Perc utca, Balassi Bálint utca)

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások