Test

Halálos álmatlanság

4976

Rengeteget cikkeztünk már az alvásról. Riogattunk már lidércekkel, kikérdeztünk benneteket, hogy oviban aludtatok-e, kiveséztük a horkolás mibenlétét, és sok-sok éjszakai eseményt, amelyek megzavarhatják álmainkat. Amikor legutóbbi netes szörfölésem során rábukkantam, hogy a krónikus kialvatlanság stroke-hoz vezethet, és a világon minden negyedik ember inkább forgolódik éjszaka, mint alszik, hát muszáj volt kicsit alaposabban utánanéznem az inszomniának. 

Agyzavar

Az inszomnia az alvászavarok gyűjtőneve. Amennyiben az alvás nem a funkciójának megfelelően megy végbe, tehát nem pihentet, rövid, zavart, álmatlanságról beszélhetünk. Két lehetőség van: vagy egyáltalán nem tudunk elaludni, vagy nem tudjuk átaludni a regenerációs időszakot - ekkor nem arról van szó, hogy alkalmanként, ilyen-olyan okok miatt nem tudunk aludni, hanem arról, hogy legalább egy hónapon át konstans zavarral küszködünk. Az inszomniás tüneteket produkálókat két csoportra szokták osztani: primer pszichofizika inszomniások és esszenciális inszomniások. Az első csoportot alkotják azok, akik félnek a sötétben, szorongnak, aktivitásuk ezért megemelkedik elalvás előtt. Ezt a mentális állapotot természetesen fizikai tünetek is követik: szapora pulzus, zakatoló gondolatok, nappali fáradékonyság. Az esszenciális álmatlanságban szenvedőkről nem lehet tudni, hogy miért nem alszanak jól. Már egészen kora kisgyermek korban előfordulhat ez a fajta inszomnia, gyakorlatilag az alvás-ébrenlét szabályozó mechanizmusainak neurológiai vagy neurokémiai zavara okozza, ami annyit tesz, hogy a nomenklatúra teljes sötétségben tapogatózik ez ügyben, azt is mondják, hogy az alvás szubjektív megítélésével van baj a betegeknél, de tény, hogy maximum három órákat alszanak az ilyen emberek.

Aludni akarok!

Ha rendszeresen alvászavarral küzdünk, érdemes elgondolkodni azokon az alapvető emberi jellemzőkön, ránk ható dolgokon, amelyek a homo sapiens életében, főleg manapság igen-igen erőteljesen jelen vannak és befolyásolják vegetatív idegrendszerünket. Mivel pszichoszociális lények vagyunk, ezért minden változás kimozdíthatja a szervezetünket a normális működésből, így alvásunk is borulhat. Lehet szó hirtelen fellépő stresszről, folyamatos feszültségről, lelki-, érzelmi változásokról, félelmek felbukkanásáról vagy akár élethelyzetünk megváltozásáról. Maga az alvászavar emocionális reakció ezekre a stresszorokra. Ha hetente három-négy alkalommal nem tudunk elaludni fél órán belül, esetleg az éjszaka folyamán felébredünk, nem tudunk visszaaludni, és mindez huzamosabb ideig ismétlődik, akkor mindenképpen kérjünk szakértő segítséget. A kevés alvás a legtöbbünket ingerültté, morózussá tesz, ezáltal képtelenekké válunk napi feladataink elvégzésére, dekoncentráltak leszünk, ezzel is megnövelve a balesetet okozó helyzeteket. Ráadásul ügyetlenségünk mellett a kialvatlanság még koordinációs zavarokat is okozhat, így nem csoda, hogy négyszer többen baleseteznek a kialvatlanok közül, mint a kisimultak közül. 

Egyszavas

Akkor sorolom, hogy mi történhet, ha nem foglalkozunk az inszomniával: fáradékonyság, kimerültség, nappali álmosság, bizonytalan jellegű szédülés, fokozott verejtékezés, fejfájás, fojtogató légszomj, heves szívdobogás érzése, szapora légvétel, derékfájás, nyaki fájdalom, remegés, aluszékonyság, alvajárás, alvás közbeni beszéd, fogcsikorgatás, napközben alvási epizódok, reggelente nehéz ébredés, rémálmok, félelemérzés, koncentrálási nehézségek, romló szellemi teljesítmény, zavartság, agresszió, izgatottság, feszültség, fenyegetettség érzése, ingerlékenység, lehangoltság, szenvedés, tehetetlenség, labilitás, szorongás... végső esetben halál. Az álmatlanságot érdemes úgy kezelni, mint egy figyelmeztető jelet, amely arra mutat rá, hogy a test homeosztázisa felbomlott.

Mennyit?

Ahány ember, annyiféle az elégséges alvás mennyisége. Van, aki már négy óra pihentető alvást követően friss, fitt és vidám, míg másnak ugyanennek az állapotnak az eléréshez tizenegy órára van szüksége. Mivel az alvási szakaszok másfél órásak, ezért ha tényleg ki akarjuk magunkat pihenni, ügyeljünk arra, hogy valahányszor másfél óra legyen az alvási időnk, mert a REM fázisból kiszakított ébrenlétet képtelenek vagyunk elviselni. Tehát jobb három órát aludni, mint négyet. (Ezt én rendszeresen alkalmazom és egészen elképesztő tapasztalataim vannak.) Az sem mindegy, hogy alvásunk valójában mennyire pihentető. Az alvásszakértők ma már egyetértenek abban, hogy elsősorban nem az a kérdés, ki mennyit alszik. Az alvás mennyisége helyett – mivel mindenkinek más az elegendő – sokkal fontosabb az alvás minősége, azaz hogy alvás közben mennyire képes szervezetünk regenerálódni, mennyire működik pontosan a jó alvásért felelős belső biológiai óránk. Az utóbbi évtizedekben Magyarországon is egyre többet foglalkozunk az egészséges életmóddal, ám úgy tűnik a jó, minőségi alvás fontossága eddig elkerülte a figyelmünket. Pedig a pihentető alvás a kiegyensúlyozott táplálkozás és a rendszeres testmozgás mellett az egészségmegőrzés harmadik alapköve. Nem is gondolnánk, hogy az alvással kapcsolatos problémák több embert érintenek, mint a cukorbetegség.

Iktasd ki, be!

Vannak olyan alappillérei a nyugodt, pihentető alvásnak, amelyeket ha megteszünk, szinte garantált a kellemes szundi. Igyekezzünk minden nap ugyanabban az időben felkelni, még a hétvégén is. Így őrizhetjük meg, állíthatjuk helyre szervezetünk belső biológiai óráját. A délutáni lóbőrhúzást kerüljük, hiszen akkor lehet, hogy még éjfélkor is frissek leszünk, így elcsúszik bioritmusunk. Napelemmel működünk! Belső biológiai óránk megfelelő működéséhez természetes napfényre van szükségünk. Ébredéskor húzzuk fel a rolót, szét a függönyt, és élvezzük a fényt! Ha nehezen alszunk, érdemes alvásnaplót vezetni, ebből kiderülhet később a háziorvos számára, hogy mik azok a tényezők, amik megzavarnak minket. Nagyon fontos, hogy ne feküdjünk le úgy, hogy a stressz nyomaszt minket. Ha nem tudjuk kivel megbeszélni vagy épp az stresszel minket, akivel megbeszélhetnénk, vezessünk naplót, írjuk le, hogy mi foglalkoztat minket, milyen gondolataink vannak, sokat könnyíthet idegeink feszültségén, ha kiírjuk magunkból a nyomasztó, aggasztó gondolatokat, a szomorúságot, vagy éppen napi problémákat. A napi testmozgás, a rendszeres, tudatos táplálkozás mind-mind segítenek a test helyes működését megtartani, de az is fontos, hogy milyen a környezetünk. Ha lehetőségünk van rá, az alvásra használt szobát csak arra használjuk, másra ne, de az sem gond, ha mondjuk nincs még saját lakásunk, esetleg albérletben élünk, ahol egy szoba a miénk, egy meg a lakótársunké, hiszen akkor is kialakíthatunk egy olyan területet a szobában, amit csak az alvásnak szentelünk.

Altat?

Érdemes a Pihentagyúak Társaságának a weblapját felkeresni, mert hemzseg az olyan információktól, amelyek segítenek meghatározni, hogy valóban problémás az alvásunk vagy csak átmeneti periódust élünk épp át, valamint egy mindenre kiterjedő fogalomtárral is rendelkezik az oldal, ahol az alvásparalízistől  a cirkadián ritmuson át egészen a szuprakiazmatikus magig mindent megismerhetünk, ami csak az alváshoz köthető. Amikről még feltétlenül szót kell ejtenünk, azok az altatók. Ha már mindenféle házi módszert - gyógynövények, jóga, meditáció - kipróbáltunk, alkalmaztunk, érdemes felkeresni egy pszichológust, amennyiben az álmatlanság továbbra is gyötör minket. Kognitív viselkedésterápiával még azokon a betegeken is lehet segíteni, akik hosszú évek óta pirulákat szednek, esetleg szervi megbetegedésük következménye az inszomnia. Mivel ez a terápia megváltoztatja gondolkodási folyamatainkat (kognícióinkat), így megváltozik a viselkedésünk, és az is, ahogyan érezzük magunkat. A négy-nyolc alkalmas terápia során megtanulhatjuk, hogy mennyi számunkra az ideális mennyiségű alvás, és a hibás hiedelmeket is - egy forgolódással töltött éjszaka káros, pontosan nyolc órát kell aludni, stb. - kiiktatja. A kemikáliákról, tehát az altató néven futó gyógyszerekről ne is vegyünk tudomást! Nem csak azért, mert ezeknek a vegyi anyagoknak semmi keresnivalójuk az emberi szervezetben - leginkább persze ezért -, de azért sem, mert a gyógyszerlobbi semmi másra nem hajt, minthogy minél drágábban, egyszerűen stimuláljon vagy épp szedáljon minket. Mivel ezeknek a szereknek egy része vény nélkül is kapható, különösen óva intek mindenkit ezek kipróbálásától. Rendszeresen alkalmazva nemcsak a hozzászokást váltják ki, hanem az adagok növelésével komoly károkat okozhatnak a szervezetben. A kórházba fölvettek tíz százaléka (!!!) a helytelen gyógyszerszedés miatt kerül oda. Ha már mindenképpen ragaszkodunk a fehér bogyókhoz, mert így szocializálódtunk, akkor érdemes kipróbálni a homeopátiás szereket, de ezeket is csak akkor, ha konzultáltunk egy olyan orvossal, aki ismeri a szereket.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások