Lélek

Blokád alatt a kufircolás

4977

Gyorsított eljárásra olykor ott is szükség van, ahol a legkevésbé sem gondolnánk, mondjuk a hálószobában. Mindegy, hogy osztjuk, vagy kapjuk az ultimátumot, ha szexmegvonásról van szó, minél előbb érdemes átgondolni, hogy vajon milyen alapokon nyugszik a látszólag idilli kapcsolat.

Kapod amit érdemelsz?

Hogyan is lehetne mindegy, hogy mi döntünk a szexmentesség mellett, vagy szenvedő alanyai leszünk a blokádnak. Az általános közvélekedés szerint a nők azok, akik szexmegvonással fenyegetőznek, ezzel büntetve a párjukat, kezdjük tehát ezzel! A muszlim nők helyzetét nem kell hosszasan vázolnunk, hiszen tudjuk, hogy bár a média által festett kép minden, csak nem valóságos, a nők helyzetén azért igenis lenne mit javítani. Érdekes, hogy a nyugati szemmel jogfosztottnak titulálható nőknek van egy erős és törhetetlen ütőkártyájuk, ez pedig nem más, mint a szex. A muzulmán világban bevett szokás, hogy veszekedés közben a nők szexmegvonással fenyegetőznek, ám ezzel pusztán pillanatnyi előnyre tehetnek szert. Hogy miért? A férfiak részéről logikus lépésnek tűnhet, hogy a ha te így, én is így elvén replikáznak a fenyegetésre, méghozzá a női lélek Achilles-inára mérve a támadást: ha nincs szex, nincs vásárlás sem. Az angol nagyon frappánsan You no play, I no pay-nek nevezi a fenyegetőzések kereszttüzében kialakult háborút és valóban erről van szó.

Joggal kapunk hidegrázást az efféle szituációtól, hiszen valóban erről van szó, hogy ami pasinak a szex, az a nőnek a vásárlás? Ennyire egyszerűek lennénk? Bízzunk benne, hogy nem. Azonban nem kell a muszlim világig utaznunk ahhoz, hogy efféle magatartással találkozzunk, hiszen már ti is biztosan hallottatok olyan rémtörténetet, ami a "Jó, akkor nem dugunk!" felkiáltással ért véget. A női praktikák népes tárházának állítólag olyannyira része a szex megvonása, hogy már az ókorban is találunk erre vonatkozó feljegyzéseket. Arisztophanész görög vígjátékíró Lüszisztraté című komédiája is a szexről, vagyis inkább a szex megvonásáról szól, hiszen a mű görög és spártai női főhősei egészen addig megtagadták férjeiktől a szexet, amíg azok békét nem kötöttek egymással. Joggal mondhatjuk, hogy ha a nők már az ókorban is ezzel manipulálták hitveseiket, minden bizonnyal nem újkori trendről van szó, sokkal inkább egy mélyen lakozó késztetésről. Bár a görög és a spártai nők együttműködése végül meghozta a békét, ez sajnos nem jelenti azt, hogy a modern kor asszonyának szexmegvonása mindenképp eredményre vezet, azt meg pláne nem, hogy történelmet változtatna. Bár egy pillanatig elmerenghetünk rajta, mi lenne, ha a világ összes asszonya egyszerre mondaná: amíg ti háborúkat játszotok, nincs dugás. Egyből béke lenne és szeretet...

Kép a túloldalról

Nehéz lenne körbejárni a témát anélkül, hogy átlesnénk a túloldalra, vagyis a férfiak térfelére. Tény, hogy jóval kevesebb az olyan veszekedés, amiben a pasi hozakodik elő a szexmentes jövővel, ettől függetlenül létezik ez a felállás is. Olyannyira élő problémáról van szó, hogy internetes blogokon több elkeseredett nő levelét is elolvashatjuk, akiktől férjük kimondva, kimondatlanul megvonja a mindennapi betevőt. Furcsa mód jóval több olyan történetet olvashatunk, vagy hallhatunk, amikben a férjek jóllehet kimondatlanul, de szexuálisan elfordultak a feleségeiktől. Szó sincs arról, hogy a problémát nem lokalizálták ezek a férfiak, csak épp a megoldás helyett inkább a tagadást választották. Az egyik történet szerint a nő példás anya és remek háziasszony, de a hálószobában sose remekelt igazán, így a probléma -néhány suta próbálkozást leszámítva- megoldatlan maradt. Persze egy ilyen szituációban joggal várja bárki, hogy fedjék fel a gyengeségeit, mert ez az egyetlen mód, ami elvezethet a megoldáshoz, amit mindaddig homály fed, amíg a páros mindkét tagja nem dönt a kitálalás mellett. Elsőre furcsának tűnhet ez a tagadó hozzáállás, pedig nem túl bonyolult viselkedésforma ez: nem piszkáljuk a problémát, úgy teszünk, mintha nem is létezne, míg végül mi magunk is elhisszük, hogy nincs is jelen a gond. Így már ismerős, ugye? A teljes elzárkózás természetesen nem az egyetlen férfiúi habitus, sőt gyakran épp az ellenkezőjét teszi az erősebbik nem.

Képzeljetek el egy idilli brit családot, két gyönyörű és okos gyerekkel. A családot a férj tartja el, hiszen brókerként dolgozik Londonban, így a feleségének bőven van ideje a gyerekekre és a személyzet koordinálására. Eddig ugye egész jól hangzik történet? Igen ám, de a keleti kényelemért cserébe a férj szeretne egy kisebb pocakkal, izmosabb lábakkal és kevesebb szarkalábbal felszerelt menyecskét, hiszen akad társadalmi réteg, amiben a feleség szimbólum, csak úgy mint az autó, a golf klubtagsági kártya, vagy épp a márkás óra. A történet női főhőse tény, hogy két gyerek után már nem úgy fest mint húsz éves korában, ettől függetlenül jogosan felháborodik, ha a baráti kör többi feleségéhez hasonlítja a férje. Ugyan a történet nem a klasszikus szexmegvonós sztori, mégis jól példázza az esetleges erőviszonyokat, és azt is, hogy az egyik fél elégedetlenkedése mekkora galibát képes szülni. Melyikünk tudna felszabadultan tetszelegni a hálószobában, ha előtte kerek perc szembesítették a tökéletlenségeivel? Itt már semmi szükség kimondani, hogy "Ha nem változtatsz a külsődön, nem fekszem le veled", hiszen a megalázottságot generálhatja egyetlen rosszalló pillantás is. A fenti történetek egyike sem jelenti azt, hogy a férfiak csupán a felsorolt eszközökkel orvosolnák a problémát, de felesleges szemet hunyni a hím nemű szextagadók megléte felett.

Ingatag vár csupán

Itt az ideje, hogy feltegyük a kérdést: Mégis mit akarunk elérni a szex megvonásával? Persze bizonygatjuk az igazunkat, próbálunk hatni a másikra, de közben lelkileg szinte meztelenre vetkőzünk, mert lehet, hogy a másiknak fájó elképzelni a szexmentes jövőt, az viszont még fájóbb, ha ehhez az eszközhöz nyúlunk. Itt nem pusztán arról van szó, hogy kivonjuk az életünkből a szerelmi princípiumot, hiszen az elszólás azt feltételezi, hogy a szextagadó fél eddig sem élvezte az együttléteket. Hogy miért? Nyilán nem hazárdírozunk olyasvalamivel, ami fontos nekünk és amit nem akarunk elveszíteni. Ha szexmegvonással fenyegetőzünk, képzeletben homlokunkra festjük a frigid nő skarlátbetűit, mivel ezzel nemcsak a másiktól vonjuk meg a nemiséget, hanem magunktól is. Persze jószerivel akad példa arra, hogy valaki önként mond nemet a szexualitásra, ez azonban egy egészen másik platform. Ha két olyan emberről beszélünk, akik saját szándékuktól -és nem mellékesen vágyuktól- vezérelve élnek nemi életet, ez már feltételez bizonyos kölcsönösséget, mondjuk azt, hogy egyik fél sem várja meg azt a pillanatot, hogy pusztán a saját akaratát teljesítve kimondja a szexblokádot.

Kíváncsiak vagyunk, hogy vajon a szexszel zsarolás olyan tabu, amiről nyíltan senki nem beszél, vagy aki már tett ilyesmit az most bátran felvállalja?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások