Lélek

A csúcscsávó csaja

4966

Arról a jelenségről, vagy nevezzük inkább csajtípusnak, amiről most szó lesz köztudott, hogy létezik, mégis megdöbbentő volt szemtől szemben beszélgetni egy ilyen lánnyal, de mindjárt kiderül miről is beszélek. A felső tagozatban és még a középiskolában sem volt meglepő, ha mindenki a suli csúcscsávójával akart járni. Hiszen ebben a korban ez hatalmas szó volt - ha valaki a csúcscsávó csaja, akkor az a csaj már tényleg valaki, pontosabban ő a csúcscsávó csaja, de ez akkor annyi mindent jelentett. De gondolom mindenki valamelyik oldalról átélte ezt a szituációt, nem kell hosszasan magyaráznom, mire is gondolok.

Aztán persze elrepülnek ezek az évek, és felnövünk, rájövünk, hogy a csúcscsávó nem is olyan csúcs, és hogy hozzánk teljesen más jellemű, habitusú, gondolkodású ember illik. Sokan még arra is rájönnek, az iskola által jó pasinak kikiáltott srác nekik nem is jön be, mert teljesen más az ideáljuk. Egyszóval kialakul saját véleményünk, saját énünk, valamint a közösség is megváltozik: helyükre kerülnek az értékek. 

Igen ám, de vannak lányok, akik leragadnak ennél az iskolás szintnél, akik huszonévesen is attól érzik magukat valakinek, ha elmondhatják, ők egy menő srác barátnői. Teljességgel érthetetlen. De miért is van ez? Ennek több oka is lehet, valószínűleg ezek a lányok nem hisznek magukban, azt hiszem úgy gondolják ők csak ennyire hivatottak... Hosszasan filozofálgathatnánk ezen, de teljes magyarázatot biztosan nem találnánk.

Példa

Megpróbálok egy példával jobban rávilágítani a jelenségre: adott egy buli, ahova megérkezik a társaság egyik csúcscsávója, természetesen az éppen aktuális "szőke" ott virít az oldalán. A szőke lányt látásból ismeri a társaság, de most mintha teljesen megváltozott volna, önbizalomtól duzzad és önelégültség ül az arcán. Hogy mi ennek az oka? Ennek az az egyszerű magyarázata, hogy boldog és büszke, hiszen ő van a srác oldalán, és nem más. Ezzel még nem is lenne semmi baj, hiszen egy egészséges párkapcsolatban a felek általában büszkék a társukra, hiszen szeretik, tisztelik, ez így normális. Igen, ám de az már korán sincs jól, hogy a kapcsolat összetartója láthatóan csak az: te menő vagy, én pedig menő leszek melletted, és igazából egyik felet sem érdekli, hogy őszinte-e ez a viszony, ha megkapják tőle azt, amit várnak. A barátok pedig csak ülnek, és próbálják visszafogni az arcukra önkénytelenül kiülő grimaszokat.

A másik fő probléma ezekkel az esetekkel, hogy a lány láthatóan másra sem büszke az életében csak a pasijára. Azért az emancipáció és a nagy jelképes melltartóégetések után, így a huszonegyedik században, amikor már számtalan lehetőség áll egy nő előtt is (legalábbis ez előző évszázadokhoz képest), akkor hogyan lehetséges az, hogy ezek a csajok másra nem tudnak "felvágni"? Hogy van az, hogy nem büszke az egyetemi teljesítményére vagy akármi másra? Sok lány még mai is úgy gondolja, hogy életképtelen lenne egy srác nélkül? Persze férfiakra szükségünk van rengeteg szempontból, kell egy társ, tehát senki ne gondoljon valamiféle feminista férfigyűlölőnek, de hogy egyesek csak és kizárólag egy csúcscsávót akarjanak az élettől, aki mellett üresfejű libaként feszíthetnek, és ettől akarják valakinek gondolni magukat, az már számomra több mint különös.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások