Lélek

Egy jó szex majd rendbe tesz?

4954

140 km/h-s sebességgel haladsz, gyönyörködsz a balatoni panorámában. Érzed ugyan, hogy iszonyatosan fáradt vagy, de legyőzi enerváltságod a céltudat: minél előbb hazai pályára érni.

A pillanat. A semmiből érkezik. Csak egy tizedmásodperc, és fogalmad sincs, mi történik veled, elveszted önkontrollod, érzed, hogy nincs levegőd, a halálos ijedtségtől légszomjad lesz, szívritmusod megzavarodik, remegsz, bőgni akarnál a félelemtől, ami hirtelen utat tör szervezetedben. Biztos vagy benne, hogy szívrohamod van vagy menten az lesz ,és a legborzasztóbb az, hogy egyedül vagy, senki nincs ott veled. Kihűl kezed-lábad, ezzel ellentétben izzadni kezd forró tested. Kiállni nem tudsz, kamionok zúgnak el melletted, az ájulás kerülget. Valahogy – túlélő formában- a következő kiállóig elkecmeregsz. Hívod a szüleidet, beszélni sem tudsz összefüggően, majd anya hangjának hallatán zokogni kezdesz. Autóba ülnek, jönnek érted, csak addig kell valahogy kitartani, lélegzetvételt újra megtanulni. Nem érted a tüneted, nem tudod, mi zajlódott le akkor és ott benned. Telnek órák-napok és észreveszed, állandó társaddá vált a félelem, mindig ott motoszkál benned: mi van, ha újra rádtör, váratlanul, álnokul és hívatlanul? Mi lesz akkor veled?

A pánik eredete

A pánik szó mitológiai eredetű: eltúlzott, oktalan rettegést jelent. Pán görög pásztoristenről kapta a nevét, akinek több rossz szokása is volt. Gyakorta „szexuálisan zaklatta” a környék lányait, aminek ők nem igazán örültek, mert Pán csúnya volt, félig kecsketestű és félelmetes hangokkal riogatta az embereket. Ám valódi veszélyt senkire nem jelentett: indokolatlan, 'páni' félelmet keltett. Maga a betegség nem új keletű, ám csupán néhány évtizede nevezik pánikbetegségnek. A pánik fogalma mára elveszteni látszik eredeti tartalmát, és lassan marketingeszközzé válik. A túlzott propaganda tette aránytalanul félelmetessé.

Mi történik ilyenkor szomatikusan?

Néhány perc alatt alakul ki az elemi erejű szorongásos roham, felgyorsul a légzés és szájszárazság, izzadás, hőhullámok, zsibbadás, szaporább szívverés valamint emelkedett vérnyomás jön létre. Izomfeszülések, izomgörcsök - melyek különösképp a bordaközi izmok fájdalmát ( kardiofóbia ) okozhatják – alakulhatnak ki. Pszichésen bizonytalanság, szorongás, halálfélelem, kontrollvesztés, a realitásérzék elvesztése és a megőrüléstől való félelem kerülhetnek felszínre főbb tünetekként.

A pánik háttere

A betegség típusosan a kora felnőttkorban, a 20-as évek elején, a szülőkről történő leváláskor jelentkezik. Úgy tűnik, saját problémám nem egyedi, sőt. A magyar pánikbetegek száma több százezerre becsülhető, de ettől nyilvánvalóan nem leszek nyugodtabb. A szindróma legalább kétszer olyan gyakori nőknél, mint férfiaknál. Ennek egyik oka talán az, hogy a meglehetősen maszkulin világban túl nagy nyomás nehezedik a nőkre. A rendszeres és nagymértékű stressz pedig kiválthat akár pánikbetegséget is, a lelki nyomást pedig gyakran csak tovább súlyosbítja, ha egy nő nem bírja a rá nehezedő terheket, és lelkileg kiborul. Kirohanásait a környezete tévesen hisztinek tekinti. A kálvária általában huszonévesen kezdődik, és körülbelül negyven éves korig érinti a lakosságot. Egyetlen pánikrohamot azonban nem szabad összetéveszteni a pánikbetegséggel. Ha viszont a rohamokból legalább négy jelentkezett egy hónapon belül, orvoshoz kell fordulni.

A pánik kialakulása függ az egyéni hajlamoktól, a magunkkal hozott biológiai adottságainktól és a környezeti-kapcsolati ártalmaktól is. Általánosságban véve azonban a szorongás, feszültség a mai rohanó életritmus sajnálatos velejárója, nem mehetsz el mellette, civilizációs kórképünk része. Csillogó, de természetellenes irodaházakban dolgozunk, keveset alszunk, monoton az életünk, mérgelődünk a reggeli és délutáni csúcsforgalomban. Az üzletekben kígyózó sorok miatt idegesen fújtatunk, az áruházak üvöltő zenével, éles fényekkel zavarják tudatunk. Bizonytalan jövőképünk is a szorongások fokozódásának irányába mozdul el. Párkapcsolataink ideig-óráig működnek, kudarcba fulladnak, mi meg úgy érezzük, hogy világunk gyorsabban változik, mint jellemünk, értékrendünk. Egész egyszerűen elszáguld mellettünk életünk.

A boldogsághormon (szerotonin) csökkent termelődésével számos pszichés eredetű betegség hozható összefüggésbe. Tudományos kutatások igazolják, hogy a pánikbetegséget a szerotonin hormont felvevő receptorok csökkent működése okozza. Kognitív magyarázat szerint a pánikbetegség kialakulásában a fizikai érzetek csak az első állomást jelentik, pánikrohamok akkor lépnek fel, ha az alapul szolgáló élettani jelenségeket félreértelmezi az ember. Akik a testi tüneteket katasztrófa jeleként észlelik, rögtön a legrosszabbtól tartanak, elvesztik a helyzet reális felmérésének képességét, és pánikrohamban törhetnek ki. Egyes feltételezések szerint az ilyen félreértelmezés alapvető oka a megküzdési képességek elégtelensége.

Romokban, rohamokban

Az első pánikroham elszenvedői a testi tünetek miatt gyakran hívnak orvost, ám a roham általában megszűnik, mire az orvos megérkezik. Nekem a közelmúltban volt olyan éjszakám, amikor olyan heves szívdobogásra ébredtem, amitől annyira megijedtem, hogy remegő kézzel feltárcsáztam a mentők számát, akik átpasszoltak a kerületi felnőtt ügyeletre. Ott felvette egy kedves orvosnő a telefont, elmondtam, hogy épp halni készülök, ő pedig mentálisan megnyugtatott valahogy - nem jöttek ki értem. Ezek a rohamok a pánikbetegeknél bármikor megjelenhetnek, hosszú percekig, esetleg egy óráig vagy még tovább tartanak. A tünetek általában a kitörés utáni 10-30 percben a legintenzívebbek. Akik még nem tapasztaltak ilyen jellegű rosszullétet, gyakran gondolják, hogy csupán idegességről, kimerülésről van szó. A pánikrohamok azonban nagyon durvák. Akik átestek rajta, élményeiket annyira erősnek és ijesztőnek élik át, hogy akkor tényleg úgy hiszik, meg fognak halni, bár ennek veszélye igazából nem áll fent, esélye mégis tökéletesen valódinak tűnik az átélő számára.

Minden esetben „váratlanul” jelentkezik, tehát a gyanútlan illetőt hideg zuhanyként éri, mégis pszichológiailag ezek sosem véletlenszerűek, pontosan értelmezhető, miért ott és miért akkor bukkantak fel. Pánikroham nemcsak pánikbetegségben fordulhat elő, hanem fóbiás betegségekben és pszichés traumák (súlyos katasztrófák) után is. Ezért fontos mindig tisztázni azokat a körülményeket, amelyek esetén a pánikroham fellépett. A pánikbetegségre a többször, váratlanul, nem bejósolhatóan fellépő pánikroham a jellemző. A helyzethez kötötten fellépő pánikrohamok inkább a fóbiás betegségek esetén fordulnak elő (közlekedés-, bezártság-, társaság-, kutya-, kígyó- stb. fóbiák).

A már kialakult pánikbetegség

Nem minden pánikroham nyomában fejlődik ki pánikbetegség: sokan egyetlen ilyen rosszulléten esnek át életükben, és szerencsére soha többet nem találkoznak vele. Pánikbetegségről akkor beszélünk, ha valaki ismétlődően él át pánikrohamokat, melyek hirtelen törnek ki, és nyilvánvaló okkal nem magyarázhatók, azaz a beteg nincs valódi fenyegetettségben vagy veszélyben. Az elszenvedők gyorsan felismerik, hogy nem tudják megjósolni, mikor tör rájuk a következő rosszullét. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a rohamok megismétlődésétől való félelem táplálni kezdi a háttérben meghúzódó szorongást: a legapróbb tünetek észlelése is félelmet kelt az emberben, ilyenkor fokozódik a pánik, amely során egyre erősödnek a tünetek, a pánikrohamhoz vezető ördögi kört létrehozva. Általában három nagy csoportra sorolható a pánikbetegség:

Mellkasi tünetek: szívtáji fájdalom, heves, szapora szívdobogás, fulladásérzés, nehézlégzés. A tünetekhez halálfélelem – típusosan infarktustól való félelem – társul.

Idegrendszeri tünetek: fejfájás, szédülés, ájulásérzés. Agyvérzéstől, megőrüléstől, önkontroll elvesztésétől, haláltól való félelem kíséri.

Emésztőszervi tünetek: gyomortáji,- vagy alhasi fájdalom, hányinger, hasmenés, súlyos szervi bajtól való félelem.

Lehetséges szövődményei

Kezelés nélkül a pánikbetegség súlyos szövődmények kialakulásának veszélyét hordozza. A rosszullétek évekig is fennállhatnak, az élet egyre korlátozottabbá, beszűkültebbé válik: a betegség a munka rovására mehet és megsínylik a kapcsolatok is, mivel a pánikrohamoktól való rettegés eluralkodik a szenvedőn és mindazokon, akik közel állnak hozzá. A pánikbetegség következő állomása, amikor a bizonytalanság miatt az ember félni kezd minden olyan helytől vagy helyzettől, ahol úgy érzi, nem tud elmenekülni, vagy nem kap segítséget, ha rosszul lesz. Az ilyen elkerülő viselkedés sajátos fóbiák (pl. ha vezetés közben jelentkezett pánikroham, akkor a vezetéstől való félelem), sőt agorafóbia kialakulásának veszélyét rejti magában. Az agorafóbia nagyon nehéz élethelyzetet teremt: a beteg a szélsőséges szorongás és félelem miatt képtelen lesz kimozdulni az ismert és biztonságos környezetből, úgy hiszi, csak akkor kerülheti el a rosszullétet kiváltó helyzeteket, ha otthon marad. Az agorafóbiával küszködő ember így teljesen kiszolgáltatottá válhat, hiszen a legapróbb elintézendőhöz is hozzátartozó segítségét kell kérnie.

Kezelés nélkül a pánikbetegség nyomán depresszió alakulhat ki. A depresszióval társuló pánikbetegség súlyos állapot, sokszor nem is könnyű kideríteni, melyik volt először. Azoknál a betegeknél, akik nem kapnak időben segítséget, előfordul, hogy alkohollal vagy más tudatmódosító szerekkel próbálják a tüneteket és a gyötrő szorongást csillapítani, még öngyilkossági gondolatok is jelentkezhetnek. Zavart szenvedhet az alvás is. Pánikrohamra ébredni éjjel annyira ijesztő élmény, hogy az ember félni kezdhet az elalvástól. Ez csak tovább rontja a helyzetet, mert újabb problémához, állandó kimerültséghez vezet. A pánikkal összefüggő krónikus szorongás miatt azoknál is felléphetnek alvásproblémák, akik nem tapasztaltak éjszakai pánikrohamot.

A gyógyszer nem mindig megoldás!

A pszichoterápiát és a gyógyszeres terápiát manapság sokszor úgy tekintjük, úgy beszélünk róla, mintha egymást kizáró, egymással versengő módszerek lennének. Valójában gyakorlatilag mindenki használja mindkettőt, gyakran azonban anélkül, hogy ezek elemei tudatosak lennének. Gyógyszerek közül a gyors oldást segítik az úgynevezett szorongásoldók. Ezek előnye, hogy gyorsan hatnak, de a további rohamok bekövetkezését nem tudják megelőzni, és álmosságot is okoznak, könnyen válhatsz tőlük függővé. Ugyanakkor vannak olyan gyógyszerek, a szelektív szerotonin hatásúak, melyek hosszú távon, néhány hét elteltével hatékonyak, megszüntetik a szorongást, és nem okoznak sem álmosságot, sem hozzászokást. Ezeket hónapokig (de akár évekig) is kell szedni.

Melyik utat válasszam, honnan tudjam, mi a legjobb nekem?

Egy pillanatig nem késlekedtem, nem vártam meg, míg elhatalmasodnak rajtam a fenti tünetek. Számomra teljesen meglepő módon a szűkebb (!) és tágabb környezetemben is élnek olyan emberek, akik átéltek már hasonló rohamot, akik depresszióban szenvednek, akik alvászavarral küzdenek, akik szoronganak, hipochonderek vagy állandó jelleggel félnek. Nehéz döntés előtt álltam, ahány ember, annyi sors és annyi megoldás adódott a feltételezett vagy valós – ki tudja még - betegségem kezelésre. Kineziológia, természetgyógyász, jóga, agykontroll, pszichodráma, önismereti tréning, pszichológus, pszichiáter. Egyfelől el kellett fogadnom azt a tényt, hogy szükségem van külső segítségre, másfelől tudomásul kellett vennem azt a helyzetet, hogy egyedül most hiába is akarnék, nem tudok megbirkózni ezzel az egésszel. Akkor sem, ha az ismerősök és barátok véleménye szerint – akik tényleg jól ismernek - „neked kutya bajod”, „olyan erősnek tűnsz, csak pihenned kellene”, „egy jó szex hiányzik, az majd rendbe tesz”. Azt éreztem intuitíve, hogy szakemberre van szükségem, lehetőleg magánrendelésen, olyan valakire, aki nem egyből gyógyszerrel kezel.

Egy pszichiátriai szakrendelésre SZTK alapon elmenni? Minimum kétszáz beteg, a járóbetegek száma is talán ugyanennyi. Az osztályon legfeljebb három orvos rendel. Ez azt jelenti, hogy maximum tíz percet áldoznának arra, hogy feltérképezzenek. Aztán felírnak antidepresszánst, vagy nyugtatót, ez meg tüneti kezelés. Ha valódi gyógyulást akarok, úgyis fizetnem kell. Azért próbaképpen felhívtam a kerületi pszichiátriát, ahol tájékoztattak arról, hogy az előjegyzési listán körülbelül két hónap múlva lesz hely. És addig??? Az interneten véletlenszerűen találtam egy pszichoterápiás központot. Szempont volt, hogy minél előbb fogadjanak. Csernus dokit is megpróbáltam, de az alkalmankénti akár hrmincezer forintos kezelési ár elrémisztett. Ismerős szerint (egy előadásán hallotta) a doki szándékosan drága, akinek nincs komoly baja (kvázi csak úgy unalmában szenved), az fizessen.

Amikor beléptem a csodálatosan berendezett pszichocentrum ajtaján, és a pszichiáter úr fogadott, nyugodtságot éreztem. Fotó alapján választottam épp őt az interneten, ám személyesen még szimpatikusabbnak tűnt. Barátnak, közeli ismerősnek, nem idegennek, nem orvosnak. És ez nagyon fontos momentum volt nekem. Az első kezelés során leszögezte, hogy a döntés az én kezemben van, ő viszont mindenben segít nekem. Választhatom a könnyebb utat, a gyógyszeres kezelést, de ha abbahagyom ezeknek a tablettáknak a szedését, a tünetek simán visszajöhetnek.

Egyértelmű, hogy kémiai anyagok nélkül szeretnék gyógyulni, ezért ő tíz alkalmat javasolt számomra, de előbb is végezhetek, később is folytathatom. A pszichoanalitikus (és dinamikusan feltáró) terápiánk célja a tünetek, és az ezek hátterében álló személyiségfejlődésbeli defektusok közötti kapcsolat megtalálása, a személyiség érésének az elősegítése. A pszichoterápiám heti két alkalom, beszélgetünk, kérdéseket teszek fel, és a pszichiáter is kérdez. Nincsenek tabuk, a legkínosabb és legkellemetlenebb témák-, amit olykor magam előtt is szégyelltem - napvilágra kerülnek. Eddig párszor voltam kezelésen. Döbbenetes módon tár fel bennem olyan jelenségeket és érzéseket a pszichológia és megértés módszerével, amelyekről mindig is tudtam, vagy legalábbis sejtettem, csak nem értettem az összefüggéseket, a miérteket.

Kognitív és viselkedésterápia módszerével gyógyít az orvosom. A beszélgetéseink során megtanulom a pánikrohamokat megérteni és feldolgozni. A megértés részében felismerem majd azokat a tényezőket, amelyek kiváltják, illetve súlyosbítják a pánikrohamokat. A kezelés viselkedési része során elsajátítom, hogyan kell átvészelni különböző légzési illetve relaxációs technikák segítségével a pánikrohamot.

Hol tartok most?

Mit érzek, mit mond az orvos, hogy gyógyít és segít? Mindenki ezt kérdi tőlem. Nincs egzakt válaszom, precíz feleletem. Azt azonban érzem, hogy sokkal jobban vagyok, mint négy hete. Talán azért is, mert hiszek benne, és az is sokat segített – azt hiszem - hogy minden nap sportolok két órát, mert az orvosom szerint a mozgás során felszabaduló endorfinok (boldogsághormon) a pánikot keltő idegérzetek kitűnő ellenharcosai. A cigarettát letettem, sem kávét, sem alkoholt nem iszom, nem vacsorázom későn, és általában könnyű ételeket eszem. Bár az alvással még konstans problémáim vannak, az inszomniám nem múlt el, ezért éjjelente egy Rivotrilt azért be kell vennem, mert így tudom végigaludni azt a hét-nyolc órát, amíg a gyógyszer biztosítja a hatását. Ez már egy következő fejezet, egy másik lépcső, egy újabb probléma, amit meg fogunk oldani…

Időközben sikerült megszereznem egy kineziológus telefonszámát, aki itthon az egyik nagymester. Elmegyek hozzá is, mert célom minél gyorsabban és eredményesebben kijönni ebből a szörnyű állapotból, újra normálisan és boldogan aludni. Ha kell, a hajamnál fogva húzom ki magama ebből az állapotból, minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy ne legyek gyógyszerfüggő vagy valódi pánikbeteg és ami a legfontosabb: „fejben dől el minden” - ha nincs meg a gondolati erőm a gyógyuláshoz, nem létezik sem orvos, sem gyógyszer, ami segíthet. Ergo: életmód- és szemléletváltás!

Egyéb gyógyító alternatívák a pánikbetegségre

Kineziológia
Fizikai vagy lelki betegségeink gyakran nem is ott gyökereznek, ahol gondoljuk. A kineziológia tudatalattink féltve őrzött emlékei közül előhívja problémáink valódi okát, és segít feloldani azokat. Gondolatainknak teremtő ereje van, félelmeink pedig képesek megbetegíteni a lelket, és ha nem szűnnek meg, idővel a testet is. Éppen ezért fel kell dolgoznunk a bennünket ért negatív hatásokat. A kineziológia segít az önmegismerésben, és abban, hogy a régi félelmeinket tudatosítsuk, és feloldjuk. A pánikbeteg, aki tart a bezártságtól, a kezelés után egy szűk, zárt térbe kerül, lehet, hogy ugyanúgy előjön benne a félelem érzése, de már mégis másképp fogja fel a problémát, mert van választási lehetősége: változtathat! A kineziológia segítségével felszabadulhatunk a múlt nyomasztó hatásai alól, és fizikailag egészségesebb, érzelmileg kiegyensúlyozottabb emberekké válhatunk.

Gyógyulás homeopátiával
A homeopátia a "hasonlót a hasonlóval gyógyítani" elv alapján működik. Homeopátiás kezelés esetén a beteg azt a gyógyszert kapja homeopátiás hígításban és elkészítési módban, amely hígítatlanul az egészséges emberben a beteg panaszaihoz leginkább hasonlító tüneteket vált ki. A homeopátia egyéni, alkati terápia, mely az egész embert - testét és lelkét egyaránt - figyelembe veszi, miközben nem mérgező, és mellékhatásoktól mentesen gyógyít. Parányi dózisokban használja a gyógyszereket. A homeopátiás szerek gyenge ingerként hatva ösztönzik és normalizálják a szervezet megzavart működését. Ajánlott gyógynövények: citromfű, borágó, macskagyökér, komló.

Relaxációs technikák
Ezen technikák széles spektruma érhető el, pszichoterápiás keretek között az imaginációs technikák (KIP, NLP, Erickson-i hipnoterápia, ego-state terápia stb.) megváltozott tudatállapotban kísérlik meg a hibás belső tartalmak, a sérüléshez vezető élmények átírását, a hatékonyabb, pozitívabb belső pszichés tartalmak megerősítését. A terápia - a tünetek megszüntetése mellett - hatékony eszköze a személyiség fejlesztésének is.

Rövid, dinamikus pszichoterápia
Az első analitikus, aki ezt alkalmazta Freud volt. A terápiás munka fókuszált, azaz bizonyos lényegi összefüggéseket kiragad és azokkal foglalkozik. A konfliktus központi, lényegi részének módosítása elvezethet a tulajdonképpeni rendszer megváltoztatásához. A kezelés folyományaként erősödik az én, és ezzel együtt jár a szorongást, a testi és lelki tüneteket okozó tudattalan tartalmak felismerésének képessége. A tudattalan tartalmak belátásával csökkenek, illetve megszűnnek a tünetek.

Autogén tréning
Ez a relaxáció egy testi- és lelki ellazulást segítő technika, mely segít a feszültségek, szorongások oldásában, az egészségesebb önértékelés és testkép kialakításában. J.H. Schultz, az autogén tréning atyja szerint: „a szorongás mindig izomfeszültséggel jár, ha azonban az izomfeszültséget csökkentjük, vagy megszüntetjük, az izmok ellazulásával (agykérgi visszajelentéssel) a lélek is felszabadul a szorongástól, a lelki feszültségtől”. Az eredményes tréning során javul az alkalmazkodás, az életerő, fokozódik a szellemi stabilitás, így természetesebb a társas kapcsolatteremtés.

Ha tudtok egyéb gyógymódot, ha voltatok már hasonló helyzetben, ha a cikkben leírtakon kívül hallottatok más alternatívákról, melyek eredményhez vezettek, írjátok meg, mert sokakat érint és érdekel!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások