Lélek

Anyád hogy van?

4950

Egy pszichológiai előadáson hallottam azt a példát Dr. Daubner Bélától, amikor egy nő sok-sok szorongásos évet eltöltve elment pszichoterápiába, ahol néhány ülést követően a hipnoterápiával próbálták feltérképezni problémái gyökerét. Néhány alkalmas bevezetés, felderítés után egy barlangot kellett vizionálnia a páciensnek, amelybe be kellett mennie. Első alkalommal ez nem sikerült, mert lándzsás emberek védték a barlang bejáratát. A következő alkalommal megint a barlang motívumot használták, hiszen - a terapeuta tudta - ez az anyaméhet szimbolizálj, és ha a cél az, hogy minden lehetséges lelki defektust feltárjanak, akkor az anyaméhig kell visszamenni. Sem a második, sem a harmadik alkalommal nem sikerült behatolni a barlangba - bár az megközelíthető volt, bent voltak az ellenségek. A negyedik alkalom során a pszichológus meggyőzte a terápiában lévő nőt, legyen annyi bátorsága, hogy bemegy, hiszen ott lesz a megoldás. Nagyon nehezen sikerült, hisz szigonnyal próbálták szurkálni, egyenesen meg akarták ölni, de végül bejutott. Ennek a jelentősége annyi csupán, hogy a nő édesanyja nem akarta ezt a gyermeket, nagyon szorongott, tele volt félelemmel, hogy vajon jól csinál-e mindent a terhessége során, rettegett a szüléstől, és voltak fenntartásai azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán anyának kell-e lennie. Ezzel akár bizonyítottnak is tekinthetjük, hogy az anyaméhben eltöltött időszak jelentősen befolyásolja pszichés és szellemi állapotunkat, de természetesen ennél jóval realisztikusabb, kézzel foghatóbb bizonyítékok is a rendelkezésünkre állnak.

Ez nem csak egy test!

Ahogy mi sem csupán egy test vagyunk, úgy a magzat sem csupán húsdarab. Sajnos a természettudományos megközelítés elég régóta azt sulykolja belénk, hogy a magzat csak egy sejtszaporulat, amennyiben egészségesen él, táplálkozik az anyatest, akkor nem lehet probléma. Már az 1980-as évek eleje óta létezik egy tudományág ( Pre- és Perinatális Pszichológiai és Orvostudomány), amely konkrétan a születés előtti pszichés léttel foglalkozik. Ez a konzervatív felfogás a társadalomra is olyan hatással van, amelyik elhiszi, hogy a születés előtt olyan védelmi burok veszi körül a magzatot, hogy semmilyen hatás nem érheti lelkileg. Ezzel szemben a magzat az anya minden rezdülését megérzi. Ha az anya megijed, ha védekező rendszere beindul, ha ennek következtében különféle hormonokat termel az agyalapi mirigye, akkor azt a benne növekvő embrió is megérzi, hiszen nem egy vegetatív szövethalmazról beszélünk.

Megölöm

Néhány éve Feldmár András: Tudatállapotok szivárványa című beszélgetéskönyvében olvastam azt az esetet, ami engem végképp meggyőzött arról, hogy igenis létezik élet a születés előtt, mivel Feldmárnak a nyelvezete nagyon olvasmányos és jól érthető, így szó szerint szeretném idézni: "Elmondtam már azt a felfedezésemet, hogy akiket abortálni akar az anyjuk, azok később öngyilkosok akarnak lenni? Mikor Angliában dolgoztam, akkor egymás után négy fiatal – két férfi, két nő – jött hozzám analízisbe. Mind a négyen rendszeresen próbálkoztak azzal, hogy megöljék magukat, de sohasem sikerült nekik. Rendszeres alatt azt értem, hogy minden évben legalább egyszer próbálkoztak öngyilkossággal, az egyik például már tízszer, a másik hatszor, négyszer, ötször, valahogy így. Mikor megkérdeztem, hogy pontosan mikor voltak az öngyilkossági kísérleteik, az derült ki, hogy mindig ugyanabban a hónapban. Ciklikus depressziójuk volt. Az egyiknél, aki mindig márciusban próbálta megölni magát, már úgy január táján elkezdődött a depresszió, márciusban már nagyon mélyen volt, s akkor öngyilkos lett, valaki megmentette vagy más miatt nem sikerült a kísérlet, akkor egy kicsit jobban érezte magát, s aztán januárban megint depressziós lett, és márciusban újra öngyilkosságot kísérelt meg. 

Valami az sugallta nekem, nézzem meg, hogy például ebben az esetben a március hol van a születésnapjukhoz viszonyítva. Azt találtam, hogy az a hónap, amikor leginkább öngyilkosok akartak lenni, a születésnapjuk utáni első három hónapban, azaz az első trimeszterben van. Aki márciusban akart öngyilkos lenni, az januárban fogamzott meg. Ekkor arra gondoltam, hogy ha egy nő abortálni akarja a gyerekét, akkor azt a harmadik hónapban próbálja meg. A negyedik hónapban már túl késő, a másodikban még gondolkozik. Az anyjuk megpróbálta abortálni őket, de az valahogy nem sikerült, a gyerek ezt megérezte, s most ismétli meg ezt a traumát. Tulajdonképpen egy szívességet akar tenni az anyjának mivel annak idején az anyjának nem sikerült őt megölnie, de az ismétlésben az is benne van, hogy neki sem sikerül. Egyszer mind a négy pácienst megkértem, hogy azonos napon küldjék be hozzám az anyjukat. Mind a négy anyát megkérdeztem, csak úgy, minden bevezetés nélkül, hogy az első trimeszterben próbálták-e elvetélni a gyereket. Mind a négy elképedve nézett rám – mindegyik nagyon hasonló volt – hogy honnan tudom, és elkezdtek sírni, némelyik sokáig. Közülük kettő az életben senkinek sem mondták el addig a pillanatig, amikor én ezt meg nem kérdeztem. Utána azt mondtam, hogy akkor mondják el ugyanezt a gyerekeik előtt. Mondják meg a gyereküknek, hogy ez történt. A gyerek meg fogja érteni, mondják el a körülményeket, hogy miért tették, ezt nem szabad titokban tartani. A következő órán a gyerek és az anyja jött be együtt – én ott voltam – az anya pedig bevallotta a gyereknek az abortuszkísérletét. Ez sok sírás-rívást és dühöt váltott ki de minden alkalommal, már a harmadik-negyedik órán az anya és a gyerek meg tudták ölelni egymást, s nagyon szomorúak voltak egymás élete miatt. Tudomásom szerint attól fogva soha egyikük sem próbált öngyilkosságot elkövetni. Az egyikőjüktől minden évben kapok – azt hiszem, márciusban – egy levelezőlapot, amelyben megírja, hogy „az öngyilkosság helyett most inkább neked írom ezt a lapot”. Tehát az impulzus, ami arra készteti, hogy még egyszer elkövesse, ott van, de mivel érti, hogy ez valójában egy emlékezés, nem teszi meg."

A nem kívánt terhesség következményeit számos orvoscsoport vizsgálta, amelyek során megállapítást nyert, hogy csecsemőhalál, agyi visszamaradottság, koraszülés, kis súly négyszer több esetben fordul elő olyan babák körében, amelyeket nem szerettek volna az anyák, mint a kívánt terhességek után. Ha már a halálnál tartunk, érdemes tudnunk arról a finn kutatásról is, amelyben olyan gyermekcsoportot vizsgáltak, ahol a férj vagy a terhesség alatt vagy születés után hunyt el. A két csoport közül abban a csoportban, ahol az apa a magzati kor idején halt meg, jóval nagyobb számban fordultak elő súlyos lelki betegségek, sőt jó néhány pszichózis is, mint a másik csoportban. Ebből is látszik, hogy az anya lelkiállapota nagyban kihat a magzatra is.

Tanulj magzat, gyerek lesz belőled!

Több cikkemben kifejeztem szkeptikusságomat a freudi nézetekkel kapcsolatban, és a fenti esettanulmányok újra csak azt bizonyítják, hogy Freud tévedett, amikor azt állította, hogy a személyiség csak a második betöltött életév után kezd fejlődni. David Chamberlain kaliforniai pszichiáter meghatározása a magzatra a legelfogadhatóbb: "Intelligens lény, akinek az anyaméhben érdeklődése, preferenciái, tanulása, emlékezete van, fájdalmat, dühöt, haragot él át, agresszívan viselkedik, mosolyog, és bizonyos körülmények között még sír is”. Igen, sír. Egy kutatóorvos megfigyelte azokat a magzatokat, amelyeket különböző egészségkárosodás miatt a huszadik hetet követően kellett abortálni, és közel százötven esetben hallották a baba - igen, az embrió - sírását, miközben igyekeztek eltávolítani az anyaméhből.

Manapság már nem meglepő, amikor kismamák arról beszélgetnek, hogy énekelni, beszélgetni szoktak a bennük fejlődő gyermekkel. Abszolút népszerűvé vált a magzati kommunikáció. Sőt, sokan olyannyira eltávolodtak attól a nézettől, hogy az újszülöttet tabula rasa-nak tekintsék, hogy tudatosan oktatják a magzatukat. Legtöbbször a zenével igyekeznek apellálni, akik az embrió tanulási képességeit veszik górcső alá. Sallenbach 1993-ban, egy vizsgálatot követően megállapította, hogy a növekvő magzat képes hipotéziseket felépíteni. Ezt egy négy hangjegyből álló zenével bizonyították, amelyben volt egy disszonáns rész is - ezt rendre megismételtek a magzatnak, aki a ritmusnak megfelelően mozgott, a ritmuskiesésnél megállt, majd újra folytatta a mozgást, viszont a tizedik alkalmat követően már tudta, hogy folytatódik a zene, és nem állt meg a disszonáns résznél sem. Az embrió megtanulta a zenét. Egy kanadai karmester is hasonlóan a magzati korban tanult meg néhány zenei darabot. Boris Brott felfedezte, hogy néhány csellószólamot felismer, már első hallásra. Azt hitte valami fantasztikus képessége van, de később kiderült, hogy édesanyja, aki csellista volt, terhessége alatt sokszor játszotta adott darabokat, melyeket később fia felismert.

Mit tapasztal?

A magzat már tíz hetesen érzékeli a hőváltozást, a fájdalmat, tehát a bőrük nagyon korán érzékennyé válik. Rá egy hónapra már a látása annyira fejlett, hogy érzékeli, ha az anya sütteti a hasát, tehát napozik. Húsz hetes korára kifejlődik az egyensúly érzéke. Érzi, ha az anyja táncol, leül, fekszik, tehát felfogja a mozgásokat, körülbelül ekkor alakul ki a hallása is, majd néhány hét múlva már reagál a különböző hanghatásokra. Nem is csoda ez a rohamos fejlődés, hiszen a magzat agya az első hat hónap végén hatvan köbcentiméter. Olyan gyorsan nő, hogy már a kilencedik hónapra négyszáz köbcentiméter. Tehát hatvanról négyszázra nőtt három hónap alatt, ami egy milligrammos növekedést jelent percenként. A magzati korban is rengeteg információ éri ezt a gyorsan növekvő agyat, biokémiai folyamatokon keresztül emlékké alakulnak, eltárolódnak, és ezek az emléknyomok a születés után, akár felnőtt korban is előhívhatóak a tudatalattiból.

Mélylélektan a magzatnál?

1995-re olyan szintre fejlődött a magzati lélektan, hogy Nemzetközi Pre- és Perinatális (születés előtti és születés körüli) Pszichológiai és Orvostudományi Társaság tizenkettedik világkongresszusán, magyar kutatók bemutatták azt a módszert, amellyel az anya és a benne növekvő gyermek kapcsolatot tud teremteni egymással, és kialakul közöttük valamiféle lelki köldökzsinór is. Ezen a címen (Lelki köldökzsinór - Beszélgetek a kisbabámmal) jelent meg egy könyv, melyben megszólalnak olyan kismamák, akik alkalmazták a kapcsolatanalízist. Ezeknek az üléseknek a során hipnózisban - tehát módosult tudatállapotban - mennek le az anyák a méhen belüli részükbe, ahol különböző jelekkel, gondolatokkal, érzésekkel tudnak kommunikálni a születendő gyermekükkel. Ez nem egy egyszerű feladat, de megtanulható. A mély relaxáció során olyan impulzusok cserélődnek az anya és a magzat között, amelyek segítségével mindketten felkészülhetnek a szülésre, születésre. Kérdésekre a gyermek mozgásokkal válaszol. Tisztában vagyok vele, hogy ez sokatok által hihetetlen módszer, de bizonyítottan segít a farfekvéses, nyitott méhszájjal rendelkező kismamáknál, mert a kapcsolatanalízis során ezeket a problémákat közösen megoldják a gyermekükkel.

A születés előtti élet, az anya magzathoz való viszonya, a kapcsolatuk minősége életre szóló hatásokat generál a gyermekek, majd felnőttek lelki és szellemi fejlődésére. A veleszületett tulajdonságok nem feltétlenül genetikus eredetűek, sokkal több múlik az anya lelkiállapotán, viselkedésén, hiszen van egy láthatatlan kötelék is, amelyen keresztül lelki síkon kapcsolódnak az anyák magzatukhoz.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások