Mi ez?

Aki beszél, meghal...

4939

Az elmúlt ötven év filmtörténeti eseményei olyan mítoszt teremtettek e rövidke szó köré: maffia, hogy eldöntöttem utánanézek, egyáltalán honnan származik ez a családi hagyomány, a név, a szokás, a törvény. Egy mamutfenyő kivágása metszőollóval könnyebb lett volna...

Honnan a név?

Már maga a szó, hogy maffia (olaszul: mafia) nehezen eredeztethető. Az egyik verzió szerint az arab mahjas (menedékhely) szóból ered a  régi szicíliai mafiusu, amit a XIX. században kezdtek el használni, félelmet nem ismerő, büszke vagy arrogáns, erőszakos emberre. Egy másik etimológiával kapcsolatos történet ennél jóval romantikusabb: a XIII. század során, I. Károly szicíliai uralma alatt egy Droetto nevű francia katona megerőszakolt egy fiatal hajadont. A lány anyja a történtektől feldúlva Ma -ffia, Ma -ffia sikolyok közepette szaladt az utcákon. A ma -ffia a „mia figlia”, azaz „a lányom” szóból származhat. Az anya sikolyaiból később a franciaellenes ellenállási mozgalmak jelszava lett, amely nagyon szegény olaszokat és szicíliaiakat tömörített. Talán ez a leginkább hihető történet, de, hogy még inkább összezavarodjunk, következzen még egy. 1863-ban egy bűnbandákról szóló színdarab címe az I mafiusi di la Vicaria volt, a bűnözőkre innentől kezdve használták a mafiusi szót. Hivatalos iratokban Palermóban jelent meg először a kifejezés 1865-ben. Sok szicíliai szerint a maffia igazi neve a Cosa Nostra, amelynek a jelentése a „mi ügyünk”. Azok számára, akiknek megtiszteltetés a szervezethez tartozni, teljesen mindegy, hogy miként is hívják azt. A maffiózók egymás között csak a "cosa nostra" vagy a "la stessa cosa" („ugyanaz az ügy” ) elnevezést használják. Csak a külvilágnak van szüksége egy névre, sok családban ki sem mondják azt, hogy maffia, mert sértésnek számít. Nos, amikor ennyi történetre bukkantam, sejtettem, a jelenség maga még több, még kacifántosabb sztorikat hoz majd.

Eredettörténetek

A legmerészebb állítások az eredeti maffiát egy titkos, középkori társaságként határozzák meg. Ez a szervezet a XV. században felesküdött, hogy a szicíliai birtokokat megvédi a külső - katalán, olasz, francia, görög - támadásoktól. Nagyon kevés történelmi bizonyíték maradt meg erre az időszakra vonatkozólag, úgyhogy könnyen lehet, hogy ez csak Tommaso Buscetta elfogott, majd árulóvá vált maffiózó sztorizgatása. Mindenesetre a XIX. század közepétől elkezdődő egyesülési folyamatok során Szicíliában nem létezett elég erős államszervezet ahhoz, hogy az ott élők számára megfelelő gazdasági biztonságot nyújtson. A latifundiumok birtoklói létrehoztak egy-egy védelmi erőt, amely kiterjedt Szicília összes gazdasági területére (kikötőkre, húspiacokra, szállítmányozáras stb.), ezáltal egyre nagyobb befolyásra tettek szert, és lassan beszivárogtak a politikai életbe is. Ezek a családok voltak a korai maffia tömörülések. Mussolini a 1920-as években kinevezte a "vasprefektust", hogy számoljon fel ezekkel a teljhatalmú bandákkal, s Cesare Mori neki is látott a kiirtásuknak. Ekkor 1925-1929 között rengeteg szicíliai maffiózó menekül Amerikába, innen pedig már rengeteg ismeretünk van filmélményekből. 

Valamelyest erre a történetre reflektál a másik maffiaeredeztető sztori is: a XIX. században a maffia a Palermo környéki hatalmas narancs- és citromültetvények megvédésére alakult ki. Később a szervezet terjeszkedni kezdett a földtulajdonosok és a szicíliai politikusok körében. A kormánnyal szoros kapcsolatokat ápolva - valószínűsíthető, hogy számos politikus tagja vagy támogatója volt a maffiának - igencsak megerősödött. A Keresztapa című, első autentikus maffiafilmnek is több jelenetében visszatér a narancs. Az első részben Don Vito éppen narancsot vásárol egy árustól, amikor lelövik. A befejező részben Atlantic Cityben az ülésen a mészárlás előtt Michael felé gurul egy narancs. Vincent narancsot eszik Szicíliában, amikor az udvaron tárgyalnak, hogy kiben lehetne megbízni a Vatikánban. Amikor Michael meghal, egy narancs gurul le az öléből.

A folytatás ez esetben is az olasz fasizmus, Mussolini és a vasprefektus üldözése, középkori, kegyetlen módszerei. Az 1930-as évek elejére az amerikai keleti-partot ellepték a Szicíliából bevándorolt maffiózók. Lucky Luciano összehívta a bizottságot, a családokat, és felosztották az államokat. Chicagóban ekkor még Al Capone volt a gengszter, családjában több mint ezer tag volt, akik kizárólag szicíliai származásúak voltak. Ezeket a tömörüléseket már Cosa Nostra-ként emlegették, és még ma is így szerepelnek az FBI hivatalos aktáiban.

Háborúban, békében

Innen nézve igencsak mítikusnak tűnik az a történet, amelyet a II. világháborúval, az amerikai hadsereggel köti össze  szálakat, és az Amerikába üldözött szicíliai maffiózók, illetve azok utódjainak történetét meséli el. 1943-ban a szövetséges haderőknek a maffia segédkezett a német és olasz erők ellen. A maffia ellenőrzése alatt tartotta a New York-i dokkokat, ahonnan a hadianyagot és a katonákat szállították a partraszállásra, sőt még Hitler meggyilkolását is eltervezték, bár a megvalósításra nem került sor. Cserébe a szövetségesek Szicília szigetét odadobták a maffiának a háborút követően. Amit Mussoloni olyan vehemenciával igyekezett ledönteni, most az amerikai kormány újjáélesztett. A legenda szerint az amerikai egységek sárga zászlókkal vonultak be Szicília különböző településeire, amelyen egy nagy, fekete L-betű volt látható, jelezve ezzel, hogy a leghíresebb keresztapa: Lucky Luciano szövetségeseiként vannak jelen. Mint minden mítosznak, ennek is van valóságalapja, de ha már a legendáknál tartunk, nézzük, hogyan alakult ki a ma élő emberekben a maffia romantikus képe. Persze vannak még komoly történetírások a témával kapcsolatban!

Varázslat!

Ha maffia, tuti mindnyájunknak eszébe jut A Keresztapa trilógia, amit már én is emlegettem. Bár nem a legelső "családtörténet" volt, ami megelevenedett a filmvásznon, de határozottan a legnagyobb hatást kiváltó alkotás. A napjainkban készült maffiafilmek ebből már nem építkeznek, legfeljebb annyiban, hogy nem fárasztják a nézőt a hagyományok megismertetésével, hiszen az alapfogalmakkal mindenki tisztában kell, hogy legyen. Kétségtelenül a tavalyi év legdurvább filmalkotása a Gomora volt, amiről itt a cotcoton is ejtettünk néhány szót. A mai olasz szervezett bűnözést igyekszik kibogozni, de a legérdekesebb mégsem maga a történet, hanem az a háttér-információ, miszerint a történetet szolgáltató könyv írója Roberto Saviano beépült a maffiába, és így lett olyan nagyokos, hogy rengeteg kis titkot tudott, amiket végül közre is adott. Robertót azóta üldözik, a mai napig rendőri védelem alatt áll. Feltehetőleg előbb-utóbb meg fogják ölni.

Sokak számára biztosan emlékezetes a Polip című filmsorozat, amely a szicíliai alvilági hálózatot választja fő témául, ez a valóságban is rettegésben tartotta az olasz lakosságot egészen a 80-as évek közepéig. Ezt az izgalmas korszakot dolgozza fel a Polip, és talán az olasz társadalom is kicsit könnyít saját lelkén, a kibeszélés által. Cattani felügyelő maffia elleni bosszúhadjárata tíz évadon keresztül folyik. Elhivatottsága oly mértékű, hogy még a családját is feláldozza... Érzelmes, hétköznapi történetek egymásba fonódva, amely a maffia működését, a politikai összefüggéseket, pereket, védelmi pénzeket, zsarolásokat, gyilkosságokat teljesen közérthetően és hitelesen adnak elő.

Ha már a sorozatoknál tartunk, nem feledkezhetünk meg a többszörösen díjazott The Sopranos-ról (Maffiózók) sem. Az Alabama 3 slágerével kezdődő film számtalanszor a tévé elé vonzott minket, és alig vártuk, hogy Tony Soprano verdájában üljünk, vagy épp a pszichológusánál a díványon várjuk az izgalmas pillanatot, amikor végre sikerül megfektetnie a terapeuta csajt. Sopranóék és a sleppjük történetei nem kiemelkedőek, egy teljesen hétköznapi, keleti-parti maffia család szürke hétköznapjait látjuk: van néhány gyilkosság, egy-két szemétség, poénok tömkelege, káromkodás, pofozás, megcsalás, becsapás, klasszikus mindennapok. Mégis hiteles, szeretni való, mulatságos, de ugyanakkor menő is. 

Menő, akárcsak a Keresztapa. A világon millió számra vannak azok, akik a Keresztapa című nagy estés trilógiát szinte bibliai magasságokba emelték. Ez nem puszta rajongás, ez hit. Hit abban, hogy létezik a család, amely menedéket, védelmet nyújt, létezik egy rendszer, amelyben a tisztelet, a szeretet, a minden felettiség uralkodik. Hit abban, hogy a maffiagyilkosságok szükségesek a család biztonságának megőrzése érdekében. Hit abban, hogy egy kéjgyilkosnak számító, pszichopata, sorozatgyilkos romantikus ideál lehet az elvei miatt. Bármelyikünk szerette kerülne kapcsolatba a maffiával, rettegnénk, és nem látnánk olyan emelkedettnek ezt az egész rémséget. Tény, hogy Puzo 1969-es regénye, majd Coppola ebből készült filmadaptációja műfajteremtő és filmtörténeti tétel lett. Sőt a maffia és a mindennapi valós élet összefonódására összetéveszthetetlen utalásokat kapunk: Johnny Fontane alakjában a kor nagyszerű énekese, Frank Sinatra jelenik meg. A történet maga a II. világháború utáni NY-ban játszódik, Don Corleone hatalmának, utolsó szakaszának idején egy maffiaháborút idéz meg. A második rész az 50-es éveket mutatja be, megismerjük Kubát is, majd a harmadik részben a Vatikán is bekapcsolódik az eseményekbe. Bár szívesen hisszük azt, hogy ez a trilógia mese csupán, tudni kell, hogy a politika, a katolikus egyház szoros kapcsolódási pontokat mutat a Cosa Nostra-val. Coppola a cselekmény közegét olyannyira hitelesen mutatta be, hogy Joe Bonanónak - hírhedt maffiavezér -  az volt a véleménye A Keresztapáról, hogy mindenkinek meg kell néznie, hiszen a film megmutatja nekik, hogy hogyan kell viselkedniük a családban.

Nekem mégsem A Keresztapa az, ami leginkább benne maradt a fejemben, hanem a Volt egyszer egy Amerika. Ez a monstre film 1933-tól követi Noodles sorsát egészen fiatal korától kezdve haláláig... Sergio Leonét, a Volt egyszer egy vadnyugat rendezőjét a spagetti-western atyjaként tartják számon, pedig a filmtörténet talán egyik legzseniálisabb gengszterfilmje, színvonalában csak a Keresztapához hasonlítható Volt egyszer egy Amerika is az ő nevéhez fűződik. Leone fantasztikus epikai érzékkel meséli el két New York-i srác közel fél évszázadot felölelő történetét attól kezdve, hogy három társukkal süldőkorukban belevágtak a szeszcsempészetbe egészen a - Leonénél kötelező - végső párbajig. Aki kedveli az autentikus környezetet, a gyönyörű képeket, ne riadjon meg a közel négy órás filmtől, észrevehetetlenül telik el, mint az a fél évszázad, ami a filmben lepereg.

Valóság

Jelenleg is számtalan maffia család létezik, sőt a legtöbb nációnak csaját szervezetei vannak. Az amerikai maffia, amelyek Los Angeles-i bandák valójában, a cripek, az egyik legelvetemültebb náció. A bandaháborúk, a gyilkosságok, a fegyver és drogkereskedés tartozik mindennapi feladataik közé. A csoportot 1970-ben alapította Stanley Tookie Williams és Raymond Washington. Érdekes, hogy eredeti céljuk az volt, hogy a nagy számú, erőszakos bűncselekményt megállítsák - természetesen a rendőrség más véleményen van. Talán a leghírhedtebb maffiatömörülések Kolumbiában vannak. Bár ezekről nincs túl sok információja az európaiaknak, viszont a kokain nagy része onnan jön. Tavaly összesen négyszázharmincezer tonna kokaint állítottak elő, ezt vajon honnan tudják...? A kolumbiai maffiát olyan arcok alapították, akiknek a nevei nekünk is ismerősek lehetnek filmélményeinkből: Pablo Escobar, Carlos Enrique Lehder Rivas. Ők még az erőszakban hittek, de a 90-es évek végén kialakuló új generáció már a technikában: az interneten adnak, vesznek, utasítanak, utalnak és zsarolnak. A kartellek drogszállítmányát az USA körülbelül 10 %-kal tudja megrövidíteni, a többi 90 % a világ lakosainak orrlyukaiban - és egyéb helyein -  vész el. A mexikói maffia profilja szintén a drog, de ők heroin kereskedelemmel foglalkoznak. Az EME-t azok a mexikói fiatalok alapították,akik 1957-ben verődtek össze a kaliforniai Tracy-ben működő Deuel nevelőintézetben. Azóta az EME a világ egyik legerősebb bandájává fejlődött. A mexikói maffia fő tevékenysége a kábítószer és az illegális bevándorlók USA-ba való csempészése.Mindezek fővárosa Tijuana.

Természetesen manapság is léteznek hagyományőrző maffia családok. Kínában a Három Egység Társasága - a Triádok - a menő, ezeknek a csoportosulásoknak van, hogy csak hat tagja van, de van, hogy százezret is eléri a taglétszám. A triádok csoportjait a világ összes rendőrsége figyeli, igen a magyar is. A yakuza egy tradicionális japán alvilági család. A szó japán jelentése mára egybenőtt a "maffia" jelentésével, mivel japán területén máig ez az egyetlen számottevő szervezett bűnözési csoport. Azonban eredetileg a szó az Oicho-Kabu japán kártyajátékból adódó nyerő helyzetet jelentette. A kártyajátékban húsz pontot kell elérni, és ezt a lapokkal egyetlen lehetséges módon lehet: Ya (8), Ku (9) és Sa (3). Megérteni, hogy miről szól maga a szervezet, nem is olyan egyszerű. Közel sem arról van szó, mint a velük egy lapon említett hírhedt olasz maffia vagy a kínai triádok esetében, akik egy rejtőzködő "titkos társadalom" formájában, a vagyonosodást szem előtt tartó maffiát jelentenek. A yakuza ennél tradicionálisabb és sokkal kevésbé "rejtőzködő". Sok Yakuza büszke arra amit csinál, olyannyira, hogy az egyes csoportoknak még irodáik is vannak. Ők rendelkeznek a világ leggyönyörűbb tetoválásaival, kizárólag ruha alatt.

Kelet Európa sem mentes a maffialétesítményektől. Albán, ukrán, lengyel, keletnémet, orosz maffia. Mind-mind a vasfüggöny és a fal lebontása után jöttek létre. A délszláv háború idején főkén fegyverkereskedéssel, kábítószer importtal, leszámolásokkal foglalkoztak. Magyarországon is jelen vannak, sok esetben politikusok is belekeverednek szervezett bűnözésbe, amelyet itthon leginkább azonosítanak a maffiával. És mi van ma Szicíliában, Corleonéban, ahonnan az egész maffia létrejött? Semmi, síri csönd. Kopár kis vidék, Szicília partjához közel, kacskaringós betonutak vezetnek át rajta, kis repülőtere is van, a faluban az öregek ülnek a padon, vasárnap templomba mennek és mélyen hallgatnak. Ha kérdezik, mi van a maffiával, sértésnek veszik, ha mégsem, csak annyit mondanak: évek óta nem történt semmi különleges errefelé. Aki beszél, meghal. Aki hallgat, túléli.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások