Közösség

Semmi közöd a kultúrához

4921

Néhány éve dolgozom egy kulturális online magazinnál is, ahol számtalanszor keseredtem neki amiatt, hogy egy-egy könyvkritikát, színházi előadás ajánlóját vagy épp egy dzsesszkoncertről szóló beszámolót mekkora érdektelenség fogad. A lényeg mindig a tölteléken, a bulváron, a mainstreamen, a pörgésen van. Amikor a Fanta legújabb trendriportja nyilvánosságra került, bíztam benne, hogy némi változást, ellentmondást tapasztalok ahhoz képest, mint korábban. Klasszikus vélekedések a következők: "Ezek a mai fiatalok már nem olvasnak, a könyv nekik már nem érték, számukra csak az létezik, ami elérhető az interneten, meg a TV‐t bámulják.” vagy „A kultúra ma már olyan drága, hogy az ember kénytelen ezen spórolni”.

Természetesen ezekben a közhelyszerű kijelentésekben, mint minden ilyenben, nagyon sok valóság van. Amíg egy puha fedeles ponyva közel négyezer forintba kerül és egy színházi előadás ezer és négyezer forint között mozog, de a tévé majdnem ingyen nézhető, a net szintén klasszisokkal olcsóbb, és nem csak egyféle élményt áraszt, addig nem kell csodálkozni azon, hogy a fiatalok inkább neteznek, bámulják a tévét, mintsem, hogy a könyvesboltban válogatnának órákon át. (Egyszer elolvastam két szuszra egy könyvet az Alexandrában. Nem voltam biztos benne, hogy jó a könyv, nem akartam megvenni, beleolvastam, ami olyan jól sikerült, hogy az első alkalommal elolvastam több mint száz oldalt, és gondoltam akkor másnap is bemegyek. Óriási élmény volt.) Persze ennél sokkal összetettebb választ lehet arra adni, hogy miért nem kulturálódnak a fiatalok, vagy ha nem is ennyire sarkosan jelentjük ki, miért ilyen kis szeletekben fogyasztják a kultúrát?

Személy szerint meggyőződésem, hogy akinek igénye van rá, a neten is felleli a klasszikus kultúrát, még ha az nem is a magas kultúra része. Emlékszem olyanra, hogy hetekig opera részleteket faltam a youtube-on, mert a MEZZO-n láttam egy vörös hajú csodálatos kis nőt áriázni. Tetszett, rákerestem, de nem mentem az operába, Don Giovannit nézni. Operába járni az valami egészen más. A gazdagok kiöltöznek, smúzolnak, a gyerekeik egy idő után szintén velük mennek, de csak azért, hogy kapcsolatot építsenek, nem azért mert élvezik a Fideliót. A felmérés szerint a fiatalok döntő többsége számára az opera, illetve az operett lényegében ismeretlen és nem igazán kedvelt műfaj. Az operát és komolyzenei koncertet a fiatalok (18-25 év közöttiek) 80%-a sosem keresi fel. A fókuszcsoportos beszélgetésekből kiderült, hogy az opera esetében – azon kevesek kivételével, akik a műfaji kínálatot is figyelemmel kísérik – a fiatalok gyakori panasza és kritikája, hogy „nem nekik szól, nem az ő problémáikkal foglalkozik”. Tehát nem modern, nem pörgős, semmi köze a mindennapok életéhez.

A fiatalok média‐ és kultúrafogyasztása ma már többnyire az internet köré szerveződik. A televízió, a nyomtatott (napi) sajtó termékei, de egyre inkább a magazinok, folyóiratok is másodlagos szerepet töltenek be a fiatal korosztály életében. A digitális technológiák lecsökkentették a távolságokat, és töredékére estek bizonyos kulturális termékek és szolgáltatások globális „áramoltatásának” költségei. Mindeközben azonban – amennyiben a hazai helyzetet vizsgáljuk – növekedni látszik a szakadék a kultúra „nem digitális” termékeihez való hozzáférésben. Ez részben annak köszönhető, hogy napjainkra a fővárosba, illetve néhány nagyobb vidéki városba, illetve fesztiválra koncentrálódik a minőségi kulturális kínálat. Az ehhez való hozzáférés pedig igen egyenlőtlenül oszlik meg a társadalom és így a fiatalok körében. Talán az internet pont az, ami ezeket az egyenlőtlenségeket egyensúlyba hozza, hiszen Budapestről épp olyan egyszerű elérni egy Hong Kong-i eseményt, mint Jászapátiból, néhány kattintás a világ. Az már-már természetes, hogy a mai fiatalokhoz bizonyos filmek, zenék akadálytalanul jutnak el. Egy magyar fiatal ugyanazokon az online videó‐megosztó oldalakon elérhető poénokon nevet, mint amerikai társai, a premierfilmeket pedig egy időben nézik a különböző kontinensek fiataljai – akár hivatalos, akár illegális csatornákon keresztül.

A fiatalok rövid és látványos ingerekre épülő multitasking életformája (kattint, olvas, térképet néz, zenét hallgat, filmet tölt le, mindezt egy időben) átrendezte a média‐ és kultúrafogyasztás „tájképét”, azaz napjainkban egy kulturális generációváltozás korszakát éljük. Nem állítjuk, hogy ennek a folyamatnak eredendően csak negatív hatásai vannak, azonban kétségtelen, hogy számos olyan műfaj és művészeti ág létezik, amely egyszerűen már nem kompatibilis ezzel a fogyasztási‐ és életformával. Az operát már említettük, de hasonló sorsra jutottak a könyvek, a színház, bármilyen olyan műfaj, amely egyirányú, koncentrált figyelmet követel meg, ezt ugyanis már nem tudják teljesíteni. Könyvet nem olvasnak, mert egy-egy Jókai tájleírás már feldolgozhatatlan a fiatalok számára. Leírja a tengert húsz oldalon keresztül, melynek elolvasása számtalanszor hosszabb időt vesz el, mint megnézni a neten a tengert, nem csak álló, de akár mozgóképekben úgy, hogy közben még a morajlását is halljuk, sőt letölthetjük és örökké a magunkévá tehetjük. Kivételek, egy‐egy sajátos jelenség, természetesen akadnak, hiszen az elmúlt néhány évben a Harry Potter könyvek sikere, vagy a főleg tinédzser lányok körében népszerűségnek örvendő, vámpír‐irodalom fiatalok millióit volt képes hosszú órákra‐napokra a könyvek mellé ültetni.

A puszta számok sokszor megdöbbentőek! A megkérdezett fiatalok több mint egyharmada (36%) hétköznap legalább 3 órát internetezik, 17% pedig 2 és 3 óra közötti időt szán erre. Hétköznap a fiataloknak 12%‐a tölt a tévé előtt több mint 3 órát, 16%‐uk 2–3 órát, viszont akad egy olyan, 5%‐ot kitevő csoport is, aki hétköznap sosem ül le a televízió elé. Sokan több időt töltenek hétköznap az internettel, mint személyesen a barátaikkal. Ugyanakkor a netezés döntően (illetve más tevékenységekkel párhuzamosan) éppen a barátokkal való folyamatos, sok csatornán zajló kommunikációt jelenti. Az átlagos 18-25 év közötti fiatalok 26%-a nem hallgat rádiót, nem olvas újságot, 31%-uk nem olvas könyvet, 28%-uk nem sportol. Hétvégén még kevesebb idő marad olvasásra: a megkérdezettek 38%‐a semennyi időt nem szán a hétvégén könyvolvasásra – a soha nem olvasók aránynövekedése a hétköznaphoz képest valószínűleg annak köszönhető, hogy hétköznap az iskolai feladatok elvégzéséhez szükség van valamennyi könyvforgatásra.

Az általános válasz arra, hogy a fiatalok miért kerültek ilyen távol a magas kultúrától egyértelmű: a kultúra ezen szintje unalmas. Arra a kérdésre, hogy a fiatalok vajon miért nem kedvelik az olvasást annyira, a válasz szerint a könyvek „nem elég ingerdúsak”, valamint „olvasás közben nem lehet mást csinálni”. A válaszokból egyértelműen kiolvasható a digitális kultúra hatása. A fiatalok egyrészt teljeséggel átálltak a multitasking életmódra, vagyis egyszerre több dolgot csinálnak, ez számukra a normális „üzemmód”. Részben ez magyarázza a könyvek inger hiányát is – az olvasás egy dimenziós tevékenység, ami főként kognitív energia‐befektetéssel jár, viszont sem vizuális, sem hangingerek nem társulnak hozzá. Elmondhatjuk, hogy amennyiben egy kulturális termék elég pörgős, sokszínű, funkciókkal rendelkezik, akkor népszerű lesz, amennyiben nem ilyen, akkor odajut ahova a balett, amit a fiatalok nagy többsége sosem látott.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások