Közösség

Lehet nyüsszögni!

4891

Ma - október közepe - megjött, amitől féltünk. Esik, hideg van, a kötött sapka alatt sem izzadunk le. Sokáig húzta a nyár, de most kicsit túlzásba estünk megint, hirtelen tél lett... kicsit. Múlt héten csütörtökön még 29 C° volt, ma 12C° és holnapután már csak három marad ebből. Tehát egy hét alatt a tizedére csökkent a hőmérséklet, ami még az egészséges embert is megviseli. Ráadásul nem csak hideg lett hirtelen, de az eső is egész nap szakad. Persze ez reggel viccesnek tűnt, hiszen végre felvehettük a gumicsizmánkat! Amit már kevésbé szeretünk, az az esernyő.

Én és az esernyő

Az esernyőt, ha lehetne, kiiktatnám az életemből. Persze mondhatjuk, hogy ott van helyette az esőkabát. De mutasson már valaki nekem olyan esőkabátot, aminek a viselet nem tesz egy kis golyóvá, és a ruházatomon kívül megvédi a táskámat is, no meg persze a hajamat sem lapítja le! Na, ugye. Nincs ilyen. Marad az esernyő. Amivel több probléma is van: vagy nagy, vagy ha nem nagy, akkor semmi értelme, úgyhogy inkább ne is vigyük magunkkal. Továbbá veszélyes is: kiszúrhatjuk vele a szembe övő szemét, ha mi nem tesszük meg, akkor megteszi ő. Kényelmetlen az esernyő cipelése, főleg, ha sok-sok utcát gyalogolunk végig esőben. És a legrosszabb tulajdonsága: szeret elveszni. Nekem életem során szerintem több esernyőm volt, mint bugyim. Kijelenthetem, az esernyőt ki nem állhatom! Ehhez képest egy olyan társat választottam, aki még egy Földközi-tenger melletti nyaralásra is betesz a bőröndbe egy esernyőt és kettő (!!!) esőkabátot, mert olvasta, hogy augusztusban átlagosan két napot esik Barcelonában. Ez az egyetlen vitánk a nyaralás előtt általában, de ez konzekvensen mindig jelen van. Mindegy, hogy Barcelona, Amszterdam vagy a Zöld-foki szigetek, esernyő kell! De miért? Elázunk és elolvadunk? Vagy mi milyen ismeretlen borzalom vár ránk, ha vizesek leszünk? Hiszen ezt miden nap kipróbáljuk zuhanyozáskor...

Közösségi közlekedés

Nem tudom máshol hogy van ez, mondjuk Londonban, ahol mindennap, minden órában eleredhet az eső és az embereknek az esernyő olyan általános kiegészítő, mint nálunk a retikül, de Budapesten az emberek képtelenek okosan, egymásra odafigyelve közlekedni ernyővel (is vagyis sem). Esik, mindenki esernyővel siet valahová, beáll a busz, villamos, troli. Az utolsó pillanatban húzzuk csak be az ernyőt, nehogy egy cseppnél több a kobakunkra essen, persze az senkit nem izgat fel, hogy aki épp leszáll a járműről képtelen kikerülni a méteres esernyővásznunkat! Persze ez visszafelé is így működik, ha valaki leszáll a járműről máris lőjük ki a legtöbben az ernyőnket, a gyorstüzelő esernyőről az összes korábban rácseppent víz az éppen felszállni készülő orcájában landol, rossz esetben még hókon is vágja. Na, de nagy nehezen fent vagyunk a buszon. Zötykölődünk, kapaszkodunk, nyomorgunk, nem kapunk levegőt a párától, egyszer csak érezzük, hogy valami hideg szivárog a lábfejünkre... Igen, a néni esernyője (lehet, hogy bácsi vagy simán csaj) épp a mi tappancsunk felett leledzik, és a víz bizony a mi kis cipőnkre csepeg. Odébb állunk, de hamar rájövünk, hogy ott is csöpög egy ernyő... hát, tűrjük, majd a munkahelyünkön zoknit szárogatunk - nagy kaland.

És én, aki nyüsszögök itt azon, hogy az emberek képtelenek esernyővel közlekedni, tegnap délután a Nyugatinál, miközben felnyitottam az esernyőmet majdnem kiszúrtam egy járókelő szemét. Észere sem vettem, a többiek szóltak, hogy milyen béna vagyok már! Szégyellem magam. Hiába, az ernyő rossz.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások