Közösség

Tudsz bármit Ugandáról?

4884

"Az LR, azaz az úr ellenállási hadserege célkitűzései között szerepel a biciklizés tilalmával kiegészített bibliai tízparancsolaton alapuló állam létrehozása." Nem, ez nem vicc, Uganda szomorú és sokszor érthetetlen történelmének egyik legkegyetlenebb és mai napig működő terrorista milíciája valóban efféle homályos elvekért öli halomra az embereket. Persze a bajok nem itt kezdődtek, s talán nem árt, ha röviden megvizsgáljuk, miért is kerültek az ugandai nők - és persze férfiak - ebbe a helyzetbe, már csak azért is, mert az afrikai konfliktusok nagy része hasonló gyökerekre vezethető vissza.

Aki látta Az utolsó skót király című filmet, még őrizhet némi emléket magában Idi Aminról, akinek neve szüleink fülében is ismerősen cseng, hisz a hetvenes években tombolt és irtotta lelkesen saját népét. De még ennél is visszább kell lapoznunk, hogy egységes képet kaphassunk egy olyan ország történelméről, aminek sorsa jól példázza számos afrikai ország lehetetlen helyzetét, s annak okait. Uganda jelenlegi területére töténelmének kezdetén mindenféle pásztorkodó, földművelő népek települtek le, s ők különféle államokat hoztak létre. Legerősebbé a XIX. századra Buganda vált - lakói a gandák, királyuk a kabaka volt. Futottak még mellette olyanok, mint Anole, Bunyoro vagy éppen Toro. Mivel azonban a XIX századról beszélünk, gondolom nem különösebben meglepő, ha azt mondom: és akkor jött a Birodalmi Brit Kelet-Afrikai Társaság... Jött, és egy gyarmati egységbe, protektorátusba kényszerítette a térség mind etnikumában, mind szerveződésében, mind fejlettségi szintjében eltérő népeit és államocskát, vezetőjükké pedig Bugandát tette meg annak keresztény uralkodójával együtt. Innentől kezdve Ugandának nevezzük a területet (azaz ekkor pontosan Ugandai Protektorátusnak), ami szuahéli nyelven annyit tesz: az ország, ahol laknak. (Kissé márkláros nyelv ez egyébként, uganda a lakhely, mganda a törzsi ember, kiganda a nyelv, waganda a nép...) A britek mellett Afrikában a franciák is előszeretettel formáltak országokat – elég ránézni a földrész térképére, hogy lássuk, vonalzóval szabták a határokat. Semmi meglepő sincs ezek után abban, hogy ezekben a mesterségesen létrehozott egységekben a különféle etnikumok egymás kezébő próbálják kiragadni a hatalmat egy kilátástalan és öröknek tűnő körforgás keretében.

De térjünk vissza Ugandához! Az egységesítés belülről tehát a legkevésbé sem jelentett egységet. Buganda, az egykori legerősebb például megpróbált kiszakadni és önállóvá válni, ám ez nem jött össze, így a kabaka is tészt vett az első választásokon. Második Sir Edward Mutebi Mutesa a Kabaka Yekka párt színeiben, Milton Obote az Ugandai népi kongresszuséban, Benedicto Kiwanuka pedig a Demokratikus Párt lobogója alatt indult. Ezeke a nevek fontosak lesznek. A választások után az első két párt alkothatott kormányt, így Obote miniszterelnök, Mutesa pedig köztársasági elnök lett, ám egyben megmaradt királynak is, ami lássuk be, igen furcsa. A belső konfliktusok egyre erősödtek, részben a sok etnikum közti ellentét miatt, részben pedig olyan ügyek miatt, mint Obote aranycsempészeti motoszkálásai, így a hadsereg lerohanta a kabaka palotáját, Obotéjé lett minden, és megszületett az egypártrendszer. Majd jött Idi Amin, és átvette a hatalmat 1971-ben.

Idi Amin volt a vezető és a vezérkari főnök is, és ezt szépen ki is használta. Lemészároltatta azon népek katonáit, akik szerinte ellene fordulhattak volna, mert régen Obote emberei voltak. Általános terrort vezetett be, szisztematikusan gyilkoltatta a keresztényeket (ő muzulmán volt), az iskolázottakat, az ázsiaiakat. Akit nem ölt meg, elűzött. A gazdaság összeomlott, szegénység és éhínség pusztított, miközben Idi Amin skót királlyá koronáztatta magát, ellenségei levágott fejét egyes legendák szerint a hűtőben tárolta. 1977 és 1979 között az "Őméltósága Al-Hajji Doktor Idi Amin Dada, Tábornagy, Örökös Elnök, VC, DSO, MC, Minden Földi Vadak és Minden Tengerek Halainak Ura, az afrikai Brit Birodalom, és különösképpen Uganda Meghódítója" címet adományozta magának. Idővel, hogy a belső kupiról elterelje a figyelmet, megtámadta Tanzániát, ám a háborút elvesztette, s mennie kellett. Kisebb közjátékok után ismét Obote került hatalomra - csalással -, de feszültségekkel teli évek következtek. Nagyjából úgy kell elképzelni, hogy minden vezető a saját népének tagjait tette vezető pozícióba, a többieket pedig elnyomta vagy megölte - nagyjából úgy, ahogy nálunk a politikai erők teszik, csak itt nem folyik vér. Nálunk pártok, ott pedig népek versengtek a hatalomért, ráadásul erős területi megosztottságban: Ugandában a dél vitte a mezőgazdaságot, az oktatást és az egészségügyet, észak pedig a képzett katonákat adta. Ez egyensúlyt is teremthetne, de ne feledjük, a különféle feladatokat különféle népcsolortok látták el. Obote a langi törzs tagja volt, így végül őt korábbi szövetségesei, az acsolik buktatták meg, azaz a Nemzeti Ellenállási Hadsereg, az NRA. Ekkor elsőként került déli kézbe mind a katonai mind a gazdasági erő egy déli vezető, Museveni kezében. És ekkor fellázadt észak...

A kormányellenes milíciák nem csak katonákra, hanem civilekre is támadtak, a déli szervezetek ellentámadásba lendültek, mindenki öldökölt és erőszakoskodott a bűnösnek tartott népcsoportok ellen. A civilek szenvedtek a legtöbbet, állataikat leölték, őket elűzték. Milicista szervezetek politikai szárnyakkal jöttek-mentek, de a nyolcvanas években megjelent egy fontos tömörülés, a Szent Lélek Mobil Erő, ami bibliai tradíciókat ötvözött törzsi hiedelmekkel. Vezetőjüknek jelenései voltak, többek között egy halott olasz katona szelleme látogatta és bíztatta a kormányellenes harcra. Persze viszonylag hamar széthullottak, ám ez volt az előfutára a cikk elejéne emlegetett, ma is aktív LRA-nak, s őrült vezetőjének, Joseph Kony-nak. Kony állítólag emberfeletti képességekkel bír, magát politika, katonai és spirituális vezetőnek tartja.

LORD Resistance - Az Úr Felszabadítási Hadserege

Hogy rövidre fogjuk a történetet, mondjuk egyszerűen annyit az LRA-ról, hogy tipikus afrikai terrorista eszközökkel operáló milícia. Gyerekeket rabolnak és katonaként vetik be őket, ezzel is nehezítve az ellenük vívott harcot: mert mégis, hogyan küzdhetnek kihasznált, megvezetett gyerekek ellen a kormánycsapatok a felelősségrevonás nélkül? A gyerekeket ráadásul családjuk elleni erőszakra kényszerítik, hogy sose térhessenek vissza hozzájuk a szégyen miatt. Az LRA nőket erőszakol, bázishelyet nem tart, hanem falvakat foszt ki. Az LRA ezen kívül kongói gerillacsapatokkal is barátkozik, valamint segédkezett a hutuknak a ruandai tuszik elleni mészárlásban. Ugandába egyébként rengeteg tuszi menekült érkezett a ruanadi népirtás idején. És ez a jelenség szintén hátráltatja az afrikai országok fejlődésést. Ha épp valamelyik országon belül béke van, gyakran a szomszédos államokban robbant ki polgárháború, s a határokon átjutó menekültáradat komoly feladatot és terhet ró a befogadó országra. Arról nem beszélve, hogy az ellentámadásba lendülő csapatok ekkor az ő területükről kezdenek tevékenykedni, ami még diplomáciai feszültségeket is szül, s sokszor jó apropót arra, hogy később lerohanhassa a szomszéd.

Mindezek együtt - az eltérő etnikumok egy országon belül, az ebből fakadó feszültségek, a harcok következtében gyenge gazdaság és állam, az oktatás ezekből fakadó hiányos volta, a korrupció, Európa és a fejlett világ mai napig tartó kizsákmányolása (ld. Darwin rémálma) - lehetlenné teszi, hogy ezek az országok elindulhassanak a béke és a fejlődés útján. No és persze úgy néz ki, nem is nagyon érdeke a világnak, hogy ez megtörténjen. Tudjuk ugye, hogy mi történt például nemrégiben Guineában? Ha ez az ország a Közel-Keleten lenne, ennél sokkal kevesebbért is fegyveres erőkkel avatkoznánk be. Nekik marad egy halk dádá.

Ugandában a helyzet manapság ha nem is változatlan, de nem sokat javult. A gerillacsapatok az ország északi részén igen aktívak, a híradásokban néha a fővárosban zajló akcióikról is hallhatunk. Közben az ország vezetője, Museveni igyekszik tenni, ami tőle telik. A Külügyminisztérium és minden hivatalos szerv óva int a térségbe utazástól, ám az ugandai turisztikai hivatal és az egyéb irodák gyakran egészen más, kevésbé ijesztgető tényeket közölnek. Sőt, még számtalan couchsurfing tag is él ott, tehát lehet menni, lehet tájékozódni, aki kedvet érez. Vagy csak regisztrálni, és elolvasgatni. ők mit írnak saját országukról.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások