Közösség

Gyere a kulisszák mögé!

4872

Nem kell óriási filmrajongónak lennünk ahhoz, hogy vágyódjunk egy nagyjátékfilm kulisszái mögé. Ki ne akarná testközelből látni a nyüzsgést, a színészeket, a profi technikát és az instruáló rendezőt? Most, bár csak képzeletben, de eljöhettek velünk egy forgatásra: lehetőséget kaptunk, hogy meglátogassuk Sas Tamás készülő, Szinglik éjszakája című filmjének egy forgatási napját. Persze mentünk, sőt még Hámori Gabival is beszélgettünk.

Csajok és a hajsza

Sas Tamást már nem kell bemutatni a hazai közönségnek, hiszen ő honi romantikus limonádé-mozik egyik vezéralakja. Legutóbbi két filmje, az SOS Szerelem és a 9 és 1/2 randi is nagyszámú, romantikus történetekre kiéhezett nézőt vonzott, most pedig készül a legújabb mozi. Személy szerint némi fenntartással állok az efféle filmekhez, hiszen nincs törvénybe iktatva, hogy a nézőket csupán száz percbe sűrített mézzel leöntött habcsókkal lehet becsábítani a moziba. A Szinglik éjszakája azonban úgy tűnik más lesz: maffiózók, üldözés, lövöldözés, kaszkadőrök, no és persze a szerelmi szál sem maradt ki a forgatókönyvből. A filmet a napokban is forgatják, méghozzá a szilvásváradi La Contessa kastélyszállóban, ami bár két és félórányi buszútra van a fővárostól, igent mondtunk a sajtónapi meghívóra.

Na igen, a helyszín! Ha arról lenne szó, hogy hol szeretném eltölteni a jól megérdemelt rekreációs időmet, akkor jó eséllyel voksolnék a Bükk lábánál lévő kastélyszállóra - vegyük úgy, hogy határtalanok a financiális keretek -, hiszen a táj festői, a levegő tiszta, nyugtató a hely miliője... Bár ez utóbbi a forgatás alatt kevésbé éreztük, hiszen sok fős stáb vette birtokba a patinás épületet, hiszen késül az új Sas Tamás film. Nem kis nyüzsgés volt a forgatás helyszínén, hiszen már délután építeni kezdték az esti felvétel díszletét: mindenütt rohangáló, walkie-talkie-n egyeztető asszisztens fiúk nadrágjukra láncolt forgatókönyvvel, mamut méretű kamerák, több kilométer hosszú kábel-rengeteg, retinaégető reflektorok, egyeztető producerek... És hogy mit tudhatunk a filmről? Nyugi, nem lőjük le a poént - amit mi sem tudunk amúgy -, de minden bizonnyal száz percbe sűrített szingli komédia került a mozikba jövő februárban.

Nézz képeket a forgatásról!

Négy gyerekkori barátnő (Hámori Gabriella, Gallusz Nikolett, Nagy Ilona, Szávai Viktória) eldönti, hogy ők bizony sosem mennek férjhez, történjék bármi. Itt rögtön mondhatnánk, hogy "Hú de kreatív, enyhén szólva Szex és New York szagú a felütés!" pedig nem erről van szó, ugyanis az egyik csajszi kilép a szövetségből. Juli (Hámori Gabi) felrúgja a megállapodást, ugyanis beleszeret egy angol arisztokratába, így minden vágya kimondani a boldogító igent. A bonyodalom nem a barátnők haragjával kezdődik, hanem az eljegyzési gyűrű elvesztésével, és itt jönnek képbe az alvilági sötét figurák. Megindul a hajsza, közben persze zajlanak az esküvő előkészületei, a négy harcias csaj pedig eldönti, hogy ők maguk szerzik vissza a családi örökség eme darabját. A helyzetüket nem könnyítik meg a rosszfiúk, akiket biztosan láthatunk majd a már-már sablonosnak mondható közegben: félhomály, pókerasztal, whiskey, szivar, gyémántgyűrű a kisujjon és Korda György. Igen, mindenki kedvenc "Megadja" Gyuri bácsija igent mondott a szerepre, és néhány snitt erejéig láthatjuk a rendező által is "fura figurának" aposztrofált pókerbetyárt. Hogy lesz-e happy end? Minden bizonnyal, az viszont már korántsem biztos, hogy elgondolkodtató és világmegmentő eszmefuttatások garmadával lesz tele a film. Akinek inge, jövő februárban vegye magára!

"A magyar közönség korántsem annyira bárgyú, mint gondolnánk"

Egy film sikere számtalan elemből áll, de leginkább a színészek játéka az igazi kasszasiker kulcsa. A kastélyszálló délutáni napsütésben fürdő terasza ideális helyszín volt, hogy beszélgessünk Hámori Gabival, aki mesélt a legújabb szerepéről, a színészek jelenlegi helyzetéről itthon és persze arról, hogy milyen, mikor négy teljesen különböző nő dolgozik egy filmben.

Nem hagyhatom szó nélkül: Hová tűnt a hajad?
Igen, a hajam! Kissé megviselte a sok festés és nyúzás, így levágtam. Feydeau Hülyéjét játszottuk, és előadás közben megszabadultam a hosszú tincsektől, aztán persze elmentem a fodrászomhoz, ahol könyörögtek hogy ne öncsonkítsak. Néha annyira jólesik megszabadulni a hosszú hajtól. Most viszont kénytelen vagyok visszanöveszteni, hiszen kezdődik a színházi évad.

Evezzünk komolyabb vizekre! A Kaméleon után, ami egy thriller volt, miért bólintottál rá erre a zenés, humoros, romantikus filmre?
Ma Magyarországon nincs szerepdömping. Nem úgy működik, hogy hasraütésszerűen adok vissza szerepeket, hiszen nincs túlkínálat, nem érkeznek naponta forgatókönyvek. Bár nem vagyok az efféle filmek nagy rajongója, mégis szeretem a jó romantikus filmeket. Nyilván fontos szempont volt, hogy kikkel kell játszanom, de gyorsan kiderült, hogy mind olyan művészek, akikkel örömmel dolgozom együtt. Ezt a műfajt lehet nagyon jól vagy nagyon rosszul csinálni. Itthon általában rosszul csinálják.

Ez miért működik így?
Többségük sablonos, hiszen azt gondolják, hogy a rengeteg társadalmi- és személyes problémából ki kell emelni a nézőket. Ilyenkor születnek a nagyon elrugaszkodott, ostoba és elvarázsló filmek, amik kiszakítanak a valóságból. Persze ez a szórakoztatás nagyon fontos, de azt gondolom, hogy a magyar közönség korántsem annyira bárgyú, mint gondolnánk. Az emberek igenis szeretnek gondolkodni, én pedig szeretek részt venni olyan filmekben, amik erre ösztönöznek. Ez a mozi a benne szereplő színészek miatt pont ilyen: rajtunk áll, hogy sablonosat alkotunk vagy valami izgalmasat. Mindig a napi jelenetből kell kihozni a legjobbat, megtalálni azt a pontot, azt a dialógust amikre a néző felkapja fejét. Ezek általában a két színész közti kisülések, rezdülések, amik nem a forgatókönyvben vannak, hanem az adott szituációban. Ezek a dolgok persze nem megszokottak ebben a műfajban, ezért néha harcolnunk kell, néha viszont örömmel fogadják az ötleteinket.

Mitől függ a fogadtatás?
Nem tudom, de rengeteget tanulok ezekből a helyzetekből és ebből a munkafolyamatból. Lehet, hogy jóval többet, mint az elkövetkezendő filmből, ami egy szerzői alkotás lesz nagyon súlyos történettel: a huszadik század egyik leghíresebb gyilkossága. Nagyon komplikált személyiséget kell majd játszanom, mentes a jól megszokott kliséktől, így például nem kell szépnek lenni. Rájöttem, hogy most ezt jelenti számomra ez a pálya: tanulni és közben remek színészekkel dolgozni.

Életképek itt!

Igen, a szépség. Szinte már tendencia, hogy Hámori Gabi minden filmben szép.
Sokan azt gondolják, hogy ha amíg egy színésznő fiatal és hamvas, addig elég szépen kisminkelni, csinos ruhákba öltöztetni, és ez rögtön meghozza a sikert. Persze csináltam én is ilyet, a Terézanyu (Rácz Zsuzsa - Állítsátok meg Terézanyut című regényéből készült film; 2004) például majdnem ez a kategória volt. Már belenyugodtam, hogy ez a lényemmel jár, viszont a színház más: ott jóval karcosabb és őrültebb szerepeim vannak. Mindkét motívum a részem, együttesen kell bánnom velük.

A készülő filmben láthatjuk a még ismeretlen arcodat, ami túlmutat az említett ellentétpáron?
Ebben a filmben nem feltétlenül, meg ugye háromszor készül a film: megírják, leforgatjuk majd összevágják. Még én sem tudom, hogy milyen lesz a kész mű, bár elég erős emlékképeim vannak, hogy milyen jeleneteket forgattunk. Ami a végleges változatba kerül, az számomra is meglepetés.

Munka, tapasztalás és közben útkeresés? Mondhatjuk, hogy ezekről szól a forgatás?
Általában igen, de ez a mostani korántsem ennyire mély. Két kategória van: az a munka, amit ingyen is csinálnál és az, amivel eltartod magad. Ez nem panasz, csupán egyszerű tény.

Azért nem árt, ha közben nem halsz bele...
Persze, hiszen próbálom úgy megválogatni a szerepeket, hogy azokban később se érezzem rosszul magam. A létfenntartás a színházi világban is létező kategória, nem is értem, hogy erről miért nem beszélünk többet. Butaság azt gondolni, hogy a színészek naphosszat otthon fekszenek, majd egyszer csak becsenget a postás néhány forgatókönyvvel, amikből lehet válogatni. Jóval göröngyösebb út ez, de nagyon izgalmas.

Filmbéli barátnőiddel teljesen új az ismeretség?
Gallusz Nikivel együtt jártunk főiskolára, amíg mi Csehovot próbáltunk, ők musicaleket énekeltek a szomszéd teremben. Ilonával Kaposváron találkoztam, vele nagyon közeli barátok lettünk. Az, hogy most együtt játszunk nem véletlen, hiszen nagyon sok időt töltünk együtt. Ez biztosan érződik is rajtunk, így remélem, hogy a jövőben is lesz ilyen lehetőség, mint ez a mostani. Szávai Viki a Radnóti Színházban volt kollégám, így ő sem volt ismeretlen. Furcsa ez a skatulya dolog: az emberi természet legtöbbször általánosít. Most kezdem élvezni, hogy félidegen emberekben fedezek fel új jellemvonásokat, olyan dolgokat, amiket nem is gondoltam volna. Ez a munka is remek alkalom arra, hogy jobban megismerjek másokat, hiszen nem minden szerep szól arról, hogy önmagamhoz kerüljek közelebb, hanem inkább másokhoz. Most kezdem észrevenni a szakmán belüli rivalizálást a színésznők között - ez is egy külön fejezet -, bár én magam többnyire kikerültem ezeket a helyzeteket. Volt néhány idősebb színésznő, akikkel furcsa helyzetek alakultak ki, de összességében távol áll tőlem ez a viselkedés: ha tudom, akkor inkább egyengetem más útját, nem pedig megnehezítem. Mi négyen hihetetlenül mások vagyunk, más rezgésszámon mozgunk, de ezek remekül összeegyeztethetőek. Remélem ez látszódik majd a filmen is!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások