Közösség

Susnyás, a láthatatlan dobermann

4864

Az egyik gyerekkori barátnőmmel mindig együtt sétáltattuk a kutyáinkat. Ez akkor sem változott, amikor nekik sajnos már nem volt kutyusuk. Nem keseredett el - hozta a pórázt (aminek a végén persze semmi nem volt), és kitalálta az a történetet (körülbelül úgy mint ahogyan az amerikai filmekben a gyerekeknek láthatatlan barátjuk van), hogy ez Susnyás, az ő láthatatlan dobermann-ja. Ezek után így sétáltunk, én, a kutyám, valamint ő meg Susnyás, azaz a póráz. Akkor jót nevettünk ezen, és igazán szórakoztató dolog volt, nem gondoltam volna, hogy a világ tele van még hozzánk hasonló (őrült) emberekkel, akik a pórázvégén semmi, azaz a láthatatlan kutyamozgalomhoz tartoznak.

Egyik vasárnap Brooklyn utcáit elárasztották a láthatatlan kutyák, pontosabban kétezer ember a láthatatlan kutyáikkal. A láthatatlan kutyák játékát még a hetvenes években találták ki, a kétezer darab pórázt pedig egy gyártelepen találták, amit éppen felújítottak, hogy később kiállításokat rendezhessenek benne. Ekkor jött az ötlet, hogy akciót szerveznek a pórázokkal. A meghirdetett időpontban körülbelül háromezer ember tolongott a gyárépületben, szerencsére minden párnak, baráti társaságnak jutott póráz. Miután elmesélték a pórázok történetét, arra kértek mindenkit, hogy induljanak el, és sétáljanak egy órát a városban, természetesen úgy, mintha a póráz végén tényleg lenne kutya.

A "kutya" sétáltatás megnevettette a járókelőket, bizonyos helyeken még az autósok is megálltak.  Persze senki nem tudta mire vélni az akciót, a legtöbben azt hitték, hogy a várost borító kutyaürülékre akarják így felhívni a figyelmet, de voltak olyanok is, akik úgy gondolták így akarják az embereket a gazdátlan ebek örökbefogadására ösztönözni. És persze az "Ó, milyen fajta?" kérdést is többször feltették a "gazdiknak". A gondoskodó gazdik szedték a nem létező  kutyagumit, a kedves járókelők pedig simizték a kedvenceket. Igazán vicces képek következnek, ráadásnak pedig egy videó.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások