Lélek

Túl a realitáson

4769

Néhány hete a szerkesztőségben felmerül egy kérdés: Miért kapnak frászt a férfiak a spiritualizmustól, a horoszkópoktól és minden mástól, ami nem a materialista szemléletből ered? Legyen szó homeopátiáról, természetgyógyászatról, energiákról, csakrákról, jóslásról, babonákról, asztrológiáról... bármilyen olyan dologról, amely egy másik dimenzióból hoz magyarázatot bárminemű kérdésünkre, ők azt elutasítják. Elhatároztuk, hogy megfejtjük ennek az okát, kiderítjük, hogy ennek a vélekedésnek van-e valóságalapja. Meglepődtünk.

Az oknyomozás kiindulási pontja mi is lehetne más, mint az, hogy kikérdezzük a körülöttünk lévő pasikat? Megtettük. Sarkos válaszok érkeztek, néhányan sértve érezték magukat, hogy egyáltalán hogy merészeljük azt feltételezni, hogy ők nem spirituális lények. Nem hisszük, hogy nem azok, de valamiért mégis elutasítják ezeket a témafelvetéseket. A kérdésünk a következő volt: "Miért nem hisznek a férfiak a spiritualizmusban? Miért nem mennek soha jósnőhöz? Miért nem hallják a belső hangokat? Miért nem tulajdonítanak jelentőséget a hatodik érzéküknek? Egyáltalán, miért nem hiszik el, hogy az élet sorsszerű? Vagy... csak mi nők gondoljuk így?" Az adott válaszok szerint igen, csak mi gondoljuk ezt így. Nyilván azért, mert úgy kommunikálnak, viselkednek, hogy kénytelenek voltunk ezt feltételezni.

Egy zenész ismerősünk, aki ugye a zene által nagyon mélyre le tud szállni, állítása szerint már elmerült az asztrológiában, és tai chi-zik is, amiben azért jó nagy adag spiritualizmus van. Amitől viszont kikészül, ha a nők agyára lila ködként ereszkedik a ezotéria, amikor a való életet szem elől tévesztik, és Coelho-t, Eric Berne-t úgy olvassák, mint a szentírást. "Háziasszonyoknak, kondér mellé valóak az olyan közhelycsászárok, mint ők. Coelho a filozófusok Edvin Martonja." Sokszor célozgattunk már korábban erre az általunk is vallott véleményre, de örülünk, hogy egy hím ezt ki is mondta helyettünk!

A legtöbben azért nem érzik át a spiritualizmust, mert az olyan megfoghatatlan. Nem reális. Erre a reflektál az a vélemény is, amely az értelmet kereste a spiritualizmusban, bár tisztában van vele, hogy pont azt nem kell benne keresni, csak hagyni kell, hogy áthasson. Egy eszméletlen jó hasonlattal élve azt mondta, hogy a spiritualizmus olyan, mint az óceán. Amikor állsz a parton, térdig gázolsz a vízében, azt érzed, hogy be kéne úszni, de nem teszed meg, mert felfoghatatlan az egész, pedig csak annyit kéne tenni, hogy áthasson a megléte. Szeretne hinni benne, de ehhez nem megértenie kellene, hanem éreznie, és talán itt jön képbe a sokat emlegetett női és férfi agy közötti különbözőség. A madridi Consejo Superiorr de Investigaciones Cientificas kutatásai alapján derült ki, hogy a férfiak agyának halántéklebenye több sejtek közötti kapcsolatot tartalmaz. Ez azért különösen fontos, mert az érzelmi folyamatok, gyorsabban, hatékonyabban kevesebb lelki teherrel feldolgozódnak. Most már nem csak az biztos, hogy a pasik reálisabban, kevésbé intuíciók alapján közelítenek a világ dolgaihoz, de az is tuti, hogy ennek anatómiai okai vannak. Tehát nem valami megfejthetetlen ok miatt szoktunk általánosítani, hogy a pasik érzéketlenek... ezt most már nem csak empirikusan, de anatómiailag is bebizonyították.

Persze ennél sokkal durvább válaszok is érkeztek a cotcot nagy csajkérdésére a pasiktól. Voltak, akik egyenesen sértőnek találták azt, hogy feltételezni mertük: nem hallják a belső hangot, a hatodik érzéküket figyelmen kívül hagyják. Sőt van, aki erre építette az egész életét. A sugalmakra hallgatnak, bár bevallottan ez nehezebb, hiszen a pasiknak evolúciós ösztönük a veszélyre való gyors reagálás, ezért inkább a valóságot kell szemlélniük. Bár ezek a veszélyforrások igen-igen kiapadtak az elmúlt évszázadok során, ezt még mindig képtelenek voltak levetkőzni. Persze ez megint általánosítás, holott mindannyian tudjuk jól, hogy nincsenek egyforma férfiak, mint egy külön faj. Nincs olyan, hogy a férfiak nem hisznek a spiritualizmusban és olyan sem, hogy a nők hisznek. Hiszen minden nemben benne van a másik is. Nem a nemiség a lényeg, hanem a lény, vagy más szóval az egyén!

Amikor az óceán-spiritualizmus hasonlatot meghallottam, bevallom megszólalt bennem egy vicces hang: "Na, jó nem vagyok kíváncsi az LSD-d tripjeidre", bár maga a metafora gyönyörű. Nem kis meglepetésemre a következő férfiú pont a drogok hatását hozta elő a tudatalatti, az érzékek és a szellemvilág kapcsán a válaszában. "Ami azt illeti az LSD a Salvinorin-A és a THC segített megmutatni, hogy igenis van valami ésszel nem felfogható dolog körülöttünk. Van aki istennek nevezi, van aki sorsnak, kollektív tudatnak; meg még biztosan sokféleképpen hivatkoznak rá, de az tuti hogy van, és lehet is észlelni, egy picit még bele is lehet szólni, hogy mit csináljon, de még nem tart ott az emberiség, hogy ezt a jelenséget ugyanúgy uralni/érteni/irányítani tudja mint a fizikai világot. Igenis fel kell készülni, hogy hiába tervezek el valamit, ha bedobom a labdát a flipperbe, akkor a gép majd eldönti, hogy éppen akkor merre pattan tovább a golyó, és azzal kell tovább menni az úton." Stanislav Grof: LSD pszichoterápia című könyvében írja le, hogy ennek a vegyületnek a hatására milyen pszichés folyamatok játszódnak le: "...el kell fogadnunk azt a tényt, hogy  az LSD és más pszichedelikumok mindössze a pszichés folyamatok nem  specifikus katalizátorai. Ezt tükrözi az elnevezés is, amelyet Humphrey Osmond adott az anyagok e csoportjának: a görög eredetű "pszichedelikus" szó közvetlen  fordításban "tudat-manifesztálót" jelent. Az embereken folytatott kísérletek során felhasznált dózisok egyetlen klasszikus pszichedelikus szer (LSD,  pszilocibin,  meszkalin) esetében sem járnak jól definiálható farmakológiai  hatással. Mindössze megnövelik a psziché és a test "energianívóját", és ezáltal érzékelhetővé teszik (manifesztálják) az egyébként látens pszichológiai folyamatokat." Tehát ez az általunk már csak drognak tekintett szer kinyitja azokat a kapukat az agyban, akár a pasikban is, amelyek a spiritualitás útjára visznek.

A kérdésfelvetésnek egyetlen pontja volt, amit szinte kivétel nélkül elutasítottak a megkérdezett pasik, méghozzá az, hogy járnak-e jóshoz. Nem, mert humbugnak, nyerészkedésnek, üzletszerű ámításnak tartják. Ha mélyen magunkba nézünk, talán mi csajok is így gondolkodunk erről. Összeségében elmondhatjuk, hogy az emberiségnek szüksége van olyan felfoghatatlan pontokra az élete során, amelyekkel bizonyos eseményeket, megrázó vagy éppen felemelő pillanatokat meg tud magyarázni. Abban biztosan nem különbözik a két nem, hogy hitre egyformán szüksége van a nőknek és férfiaknak egyaránt. Lehet ez a belső hang, valamiféle isten, a természet, a evolúció, bármi, de szükségünk van egy megmagyarázhatatlanra...

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások