Divat

A divat művészet

4770

Egyre több helyről halljuk, hogy a divat csak csajos pityogás, valamint felszínes és sznob hülyeség. Pedig szerintünk nem csak az üresfejű Barbie babák foglalkoznak a divattal, hanem értelmes, felnőtt nők is, akik rajongásig szeretik a szép, már-már művészi alkotásokat. Szeretnénk erre több szempontból is rávilágítani, persze már korábban is sokszor mutattuk be a divatot úgy, mint a modern világ egyik legfontosabb és legszéleskörűbb művészetét.

A divat, mint művészet

Teljesen helytálló az, amit az Anna Wintour alapján készült karakter az Ördög Pradát viselben mond Anne Hathawaynek, az asszisztensnek arra a kijelentésére, hogy rá semmilyen hatással nincsen az hatalmas divatipar. Bár a lány azt hiszi, hogy ő független a trendektől, főnöke arrogánsan felvilágosítja, hogy a divat bizony mindenkire hat. Hiszen az a kék pulóver, amit megvett a turkálóban - és így azt hiszi, hogy teljesen mentes mindenféle trendtől -, az is egy tervező alkotó munkájának a gyümölcse, és az is a divatiparnak köszönhetően került a secound handbe. Tehát, ha pár szezonnal le is maradva, de mindenkire hatással van a divat, annak ellenére, hogy ezt oly sokan tagadják.

Persze lehet vitatkozni, hogy állításunk nem helytálló, hiszen John Galliano vagy Karl Lagerfeld szettjeit olyan kevesen engedhetik meg maguknak, a turiban is szinte lehetetlenség egy eredeti darabra bukkanni, de ha tovább gondoljunk akkor beláthatjuk, hogy mégis csak hatással vannak mindenkinek az öltözködésére. Mikor Lagerfeld azt a tónusú sárgát küldi a kifutóra, vagy Galliano azt a törökbugyit, akkor az átlagember számára is elérhető márkák résen vannak, és piacra dobják hasonló, saját modelljüket, ami közvetetten mégis Galliano vagy Lagerfeld vagy valamelyik másik keze munkája. Tehát ami egy szezonnal azelőtt csak a leggazdagabbak privilégiuma volt, később nagyobb tömegek számára is elérhető lesz. Aztán először a tömegmárkák darabjai, majd a kreátorok öltözékei is leárazásra kerülnek, olcsóbban hozzájuthatóvá válnak, majd a turkálókban végzik. Persze egy trend esetében fordított arányosság van a divatossága és aközött, hogy egyre szélesebb rétegnek válik elérhetővé. Természetes, hogy amit a turiból szerzünk be már nem annyira divatos (persze, ha sok időt tölt ott, akkor megint azzá válik), de vitathatatlan, hogy az adott művész alkotása, ami kis késéssel, de akkor is hat az öltözködésünkre.

Számos kreatív művész él ezen a Földön, és míg egyik képzelete a vásznon, a másiké pedig az agyagban ölt formát, addig a divattervezőké a textilből alkotott ruhákban valósul meg. Ugyanúgy ahogyan a képzőművészekre a designerekre is hatnak mindenféle dolgok: az utcán látottak, egy-egy épület, a természet, egy állat vagy akármi más. A képzettársítások aztán alakot öltenek, és egy modellre, majd a társadalom többi tagjára kerülnek. Míg egy szobrász alkotásai korlátozott számban érhetőek el, és a legtöbb nagy művet csak albumokban, múzeumokban tekinthetjük meg, addig a divattervezők kreációival nap mint nap találkozhatunk az utcán, a buszon és az abc-ben is.

Mikor a Stylewalker Nighton való részvételre buzdítottunk titeket, akkor is elmondtunk, hogy bár nem vagyunk mi sem tele felesleges tízezrekkel, elmegyünk, hogy gyönyörű kreációkat láthassunk. Ott voltunk, és csak nézelődni is jó volt, kellemes volt gyönyörködni a kreatívabbnál kreatívabb szabásokban, megoldásokban. Ez ugyanaz a helyzet, mint amikor a múzeumba elmegyünk nézelődni, bár legtöbbünk soha nem engedheti meg magának azt a remek Picassot.

Sokan mondják, hogy csak funkcionálisan öltözködnek, nem akarják önmagukat kifejezni, nem akarják a szettjeikkel a személyiségjegyeiket vizuális formában önteni, mert az olyan felszínes, és vannak az életben ennél fontosabb dolgok is. De kérdem én, akkor miért akasztunk képeket a falra, miért teszünk terítőt az asztalra, ha csupán funkcionálisan rendeznénk be a szobánkat, akkor egy ágy és egy asztal bőven elég lenne, minek az a sok sallang? A lakberendezésben is számítanak a külsőségek, jóllehet nemcsak a funkcionalitás a lényeg.

A divat és a társadalom

Korábban az első és a második világháború példáján felvázoltunk, hogy a divat mindig az adott kor társadalmi, gazdasági változásainak a megnyilvánulása. Míg a húszas években Coco Chanel sziluettje azért lehetett sikeres, mert a női emancipáció akkor kezdődött, addig harminc évvel később, az ötvenes években Dior azért érhetett el nagy népszerűséget, mert az asszonyok a szűkölködés után újból a csillogásra vágytak. Tehát a történelmi események, az adott korszak gazdasága, a társadalom fejlődése mind-mind megmutatkozik a divatban. 

A nők akkor kezdek nadrágot viselni, amikor már ők is dolgoztak, önálló keresettel rendelkeztek, akkoriban nem csak a kényelmi szempont miatt váltottak a nadrágra, hanem ezzel is megakarták mutatni, hogy mostantól megengedhetik maguknak azt, ami eddig csak a férfiak kiváltsága volt. Persze ezt nem csak az öltözködésre, hanem az élet minden területére értették, de a ruházat egy kitűnő lehetőséget adott ennek a kinyilvánításra. A nyilvános, társasági dohányzás is ugyanilyen "lázadás" volt. De példának felhozhatnánk a nyolcvanas éveket is, amikor hódító útjára indult a testépítés, az aerobik és az alakformálás, a szép izmokat tapadós ruhákban domborították ki, míg a nem sportos alakot bő pólók alá rejtették, ekkor is a divat alakult egy társadalmi változáshoz.

Önkifejezés

Itthon - a street fashion a legjobb példa rá - még sokan mindig a divatot akarják követni, és úgy kinézni mint a nagy átlag, ha pedig valaki nem olyan, azt jól kinevetik. Külföldön - és ez nem a külföld ajnározása, de vitathatatlan tény, hogy ott elfogadóbbak, toleránsabbak az emberek - bevett szokás, hogy az aktuális divatból a nekik tetsző elemeket emelik át a saját öltözködésükben, és keverik más stílusokkal. Ha például tetszik a most menő skinny farmer, akkor azt ültetik át a saját gardróbjukba, és keverik például a húszas évek fejpántjával, és a hetvenes évek műszálas pulcsijával, ha nekik éppen az jön be. Nem az a lényeg, hogy mindig tetőtől talpig az aktuális divatba bújjunk, hanem hogy önmagunk legyünk, és jól érezzük magunkat. Tudnunk kellene itthon is elfogadni: annak ellenére, hogy valakinek a ruházata nekünk nem tetszik, még neki állhat jól, és lehet benne önazonos.

Kedvenc bloggereink nagyszerűen bizonyítják, hogy nem kell sok pénz ahhoz, hogy stílusosak legyünk. Ha ötletesek vagyunk, és magabiztosan jelenünk meg a nekünk tetsző szettekben, akkor biztosan mindenkinek eláll majd a lélegzete stílusosságunktól.

Röviden összefoglalva szerintünk a divat művészet, valamint senki nem mentes a divat hatásai alól, de ahelyett, hogy vakon követnénk a trendeket, nekünk tetszően keverjük a stílusokat, és formáljuk a saját képünkre, hogy önazonosak maradjunk!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások