Lélek

Az őrület jelen van

4762

Pap Lászlóval egy esküvőn találkoztam, én a vőlegény családjához tartoztam, ő a menyasszonyéhoz. A találkoztam túlzás, mert ha jól emlékszem, egyetlen szót sem váltottunk egymással, igaz, már megérkezésekor figyelmeztettek, Laci pszichológus, és hajlamos a hétköznapi helyzetekben is "úgy" beszélgetni. Nem értettem pontosan, mire céloznak. Gondoltam, biztos mindent kielemez, megmagyaráz, vagy kérdezget, aztán tükröt tart, és talán zokogni fog a násznép, mire az este végéhez érünk. De végülis semmi ilyet nem tapasztaltam az este folyamán, egészen mással vonta magára a figyelmemet. Miután az ifjú pár nem bérelt zenekart, s egy erősítőre kötött CD-lejátszó szolgáltatta a zenét, amikor kicsit leülni készült a hangulat, magához ragadta a ceremóniamester szerepét. Először a lemezeket cserélgette, aztán kiszaladt az autójához, és visszatért 2 kongával, egy rumbatökkel, és még néhány hangszerrel, amelyek nevét nem tudom, de ütemesen rázni kell őket, és zizegnek, zörögnek. A konga mögé saját maga ült, volt, hogy még énekelt is, a ráznivalókat pedig a táncoló vendégek kézről kézre adogatták. Pillanatok alatt hangulatot csinált, és fenntartotta nem csak az egész este folyamán, de a másnap délelőtti kerti punnyadásban is. Látszott, hogy nagyon szereti az embereket, igyekszik szóval tartani a társaságot.

Amikor már elindult haza, akkor találtam meg a vendéglátói házban a könyvét. "A lélek is tud fájni - Egy kisvárosi pszichológus történetei" (Popper Péter előszavával). A fülszöveg alapján rögtön tudtam, hogy meg fogom szerezni, de féltem, hogy csak magánkiadásban és alacsony példányszámban jelent meg, vagyis ha visszautazom Budapestre, lemondhatok róla. Ehhez képest elég előkelő helyen találtam a Libriben, kb. 2 perc keresgélés után már a kezemben is volt.

No, és hogy miért szerettem volna mindenképpen elolvasni? A fülszöveg azt sugallta, a kisvárosi, falusi pszichoterapeuta arról ír, hogy a lelki eredetű betegségek, személyiségzavarok, szorongások - a hiedelemmel ellentétben - nem csupán a nagyvárosban élőket sújtják, és így a falusi, kisvárosi embernek is szüksége lehet/van pszichológusra. Ez a téma pedig akár szívügyem is lehet, mivel sokan vesznek körül, akik ilyen közösségekből hozott lelki sérüléseikkel élik életüket, de sosem vallanák be maguknak, nem mernek szembenézni vele és főleg tenni ellene.

A könyv kicsit mást adott, mint amire számítottam. Főleg a pszichológus munkájára, sok rövid történetre, és kulisszatitkokra fókuszál. Azok a részek, amelyek a szülők, pedagógusok és orvosok viselkedésének lélekgyaluló hatásait és a kistelepülések közösségének gondolkodás- és életmódjának pszichológiai effektusait mutatják be, nekem lehetnének részletesebbek, mélyebbre hatolóbbak is. De ezt úgy is mondhatnám: olvastam volna még tovább és tovább. (A másik érzés, amit elindított bennem, hogy legszívesebben most azonnal beiratkoznék egy egyetemre pszichológiát tanulni, ha az csak így menne. Én, akit a hideg ráz az iskolapadtól és a tanítási rendszertől.) Ugyanakkor a lényeg benne van a könyv utolsó, összefoglaló fejezetében, és egy figyelemreméltó gondolat is: az országban uralkodó helyzetet nem feltétlenül a politika határozza meg, bár nyilván hatást gyakorol az is, minden mindennel összefügg, de fel kellene ismerni, hogy az igazi bibi az emberek lelkében van. Arra pedig kevésbé hat a mindenkori kormány, mint a gyerekkor szereplői: szülők, óvónők, tanárok. És rájuk is pont ők hatottak: szülők, óvónők, tanárok.

Akit részletesebben érdekel a téma, annak ajánlom elolvasni a könyvet. Olvasmányos, elgondolkodtató, informatív, és csak egy (nagyvárosi) ebéd árába kerül.

Köszönjük Antibaby!

Hirdetés
Hirdetés
Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások
1
szept
24
ismeretlen írta:
Nagyon jónak tűnik! Tutira elolvasom! Imádom a pszichológiai könyveket.
11:21
2
szept
24
Booo írta:
Remek könyvajánló és frappáns befejezés (csak egy -nagyvárosi- ebéd árába kerül). Ügyes.
14:22
3
szept
24
aticsiga írta:
Szöget ütött a fejembe, hogy miért kell ekkora különbséget tenni a városi és a falusi emberek között.soha nem értettem. nyilván vannak szembetűnő különbségek, más dolgok foglalkoztatják az embereket egy nagyvárosban,és ott, ahol mindenk ismer mindenkit.de, hogy pont a pszichológia, és a lelki dolgok terén legyen ekkora a megkülönböztetés, az tök fura. mert emberek vagyunk, ugyan azokkal a gondokkal, örömökkel, problémákkal...nem?
14:53
4
szept
24
ismeretlen írta:
üljleegyes
15:55
5
szept
24
zsofci írta:
talán kicsit több tiszteletet a beteg emberek iránt!!! a te minusz iq-dal valószínűleg fel sem fogod, hogy mit jelent a kemotarápia, pláne egy fiatal esetében.
ilyen embereket, mint te, inkább ne is vegyek fel egyetemre, nem csak a csapnivaló helyesírásod miatt...
17:36
6
szept
24
Lunabunny válaszaaticsiga írására:
Pont erről van szó. Hogy nem csak a nagyvárosi embereknek vannak lelki problémáik, hanem hasonlókkal küzdenek a vidéken, kis faluban élők is.
17:40
7
szept
24
Lunabunny írta:
Biztos jó könyv lehet! Sok minden eszembe jut erről a témáról. Az emberek tényleg annyira idióták tudnak lenni! Most éppen a tanáraimon vagyok kiakadva, a héten egyik hisztisebb mint a másik, nem tudom mi van velük, lehet, hogy mindnek épp most jött meg, de nagyon hülyék. És a legfájóbb, hogy egy egyetemi tanár gyakorlatilag azt mond, és azt csinál a diákjaival amit akar, semmiért nem tartozik felelősséggel a diákok felé, bátran levezetheti rajtuk minden magánéleti feszültségét, semmi nem fog történni, mert a diák nem tehet semmit, és mindig az oktatási rendszernek van igaza, meg a tanárnak! Én legalábbis ezt tapasztalom. Most ezt csak azért hoztam fel, mert pl. ezekre az emberekre is nagyon ráférne egy pszichoterápia, de valószínűleg erről fogalmuk sincs. Másrészt ha lenne is, ez ma Magyarországon még mindig cikinek számít, és senki nem beszél ilyesmiről, és furcsán néznek az emberre, ha azt mondja, hogy pszichológushoz jár. Nem is értik, hogy mi értelme van, vagy hogy nekem miért van rá szükségem amikor nem vagyok bolond. Itt tartunk, és ez baromi szomorú, mert ha mindenki csak egy picivel többet foglalkozna a saját lelkével, és nem azzal, hogy hogyan léphet előre a ranglétrán, meg hogyan csikarhat ki másokból erőszakkal tiszteletet akkor talán egész más lenne a hangulat egy munkahelyen, vagy egy iskolában, vagy a családban.
17:51
8
szept
24
menta írta:
"...a lelki eredetű betegségek, személyiségzavarok, szorongások - a hiedelemmel ellentétben - nem csupán a nagyvárosban élőket sújtják, és így a falusi, kisvárosi embernek is szüksége lehet/van pszichológusra. " - ááá nem, dehogy, lelki gondjai csak egy budapestinek lehetnek, nyilván. mi az, hogy hiedelem? ki az a vadbarom, akinek az agyában ez az elképzelés él? lehet, hogy nem volt szándékos (sőt, biztos, hogy nem az volt, épp ellenkezőleg), de nekem ebből a mondatból süt a lenézés. most használjam megint azt a szót, hogy leereszkedés?

egyébként meg: mostanában divatosak az ilyen 'elgondolkodtató' és hasznos önismereti, pszichológiai könyvek (Müller Péter vagy ki például...?), de bevallom őszintén, nekem fenntartásaim vannak az ilyen lelkizős olvasmányokkal kapcsolatban, mert a legtöbben, ha meghalljuk a pszichológia szót, már automatikusan valami emelkedettre, elvontra és pórnép gondolkodását felülmúlóra gondolunk, pedig a legtöbb ilyen cucc csak közhelyes maszlag, szófosás, giccs. ezzel nem azt mondom, hogy ez a könyv is ilyen, mert igazából ehhez el kéne olvasnom, annyira meg nem érdekel, van jobb olvasmányom is.
19:06
9
szept
24
Manna25 írta:
Kisanyám nagyon gyorsan tüntesd el magad, vagy vegetálj magadban!!!!!
Aki rákos beteg azt segíteni kell, mert borzalom amin keresztül megy, pláne kétszer ilyen fiatalon. És valószínű elég okos, ha unja magát az órán. Ugyanis valahonnan megtanulta betegen is. Kéne gondolkodni mielőtt beszélni kezdessz!
19:20
10
szept
24
Ricca írta:
Nekem általánosban volt olyan tanárom, aki mikor épp idegbeteg volt megfogta a felelő osztálytársam fejét és belevágta a táblába. Ugyanez a tanár tesin a bordásfalhoz is hozzávágta ugyanazt az osztálytársam.
Lehet, hogy akkor az osztálytársammal hozta ki belőle a vadállatot?:P
És akkor a tanároktól kell példát venni?:S
21:53
11
szept
24
Quetzalcoatl írta:
Szia!

Azt írod: "Teli van a világ elmebetegekkel és az a két példa csak az én 29 fős osztályomban van. Hányat fel tudnék sorolni még. "

Majd ezt: " inkább átfúrtam volna az ujjamat a szememen és az agyamat tekergettem volna vele "

Nekem ez egy kicsit, hogy is mondjam csak.. Inkább megkérdezem. Ezzel a második mondatrészlettel hova sorolnád magad?

Való igaz, hogy Popper Péternek van egy stílusa, de már megfigyeltem, hogy azok ódzkodnak ellene, akik nem értik, vagy azok, akiknek odamar amit ír, tehát dolguk lenne a mondanivalójával.
22:10
12
szept
24
Quetzalcoatl írta:
Ügyesen felkeltetted az érdeklődést a könyv iránt.
Sőt, talán ismét kinyitok egy Popper Péter könyvet, mindig van valami értékes ami segít építő gondolatokat elindítani az épp aktuális élethelyzethez.
22:29
13
szept
25
Lunatic írta:
Feltétlen megszerzem. Furcsa perverzióm, hogy vonzanak az emberi lélek rejtelmei. Olyan gonrdiuszi csomók, amelyeket nem lehet olyan leleményesen, férfiasan és rámenősen kibozozni, ahogy tette Nagy Sándor az eredetivel. A minotaurusz labirintusán előbb igazodsz ki, mint egy ember lelkén. Vonz a rejély! :P

És Jane Austen óta nagy tisztelője vagyok az emberi hülyeségnek is!
00:59
14
szept
25
Lunatic írta:
HáPróbáld már ki a kemós löttyöt, bele lehet halni abba is. Csak úgy mondom. Lehet, ha beléd nyomnák azt a szart literszámra, Te sem ugrálnál örömödben, és nagyon, de nagyon szívesen levernéd valakin/valamin, hogy egy efféle sorscsapás ellpoja az életedet!

Vagy próbálj ki egy kiváló idegállapotnak örvendő pszichológust, hátha nem készíted ki teljesen, sőt inkább bízd magad egy pszichológia-tanszékre egy remek egyetemen, ahol kutathatnak Téged és cafatokra szedhetnek. Szerintem felfedznének Nálad pár, eleddig ismeretlen elmebajt.

Ha valóban őrültek az osztálytársaid, illesz közéjük. De az is lehet, hogy sugárzod az elmebajt, mint a jóféle dúsított urán a radiohullámokat. Inkább temesd el magad a csernobili atomszarkofágba. Az talán még Téged is leárnyékol...
01:13
15
szept
25
Csillagszem írta:
Kicsit több együttérzést és jobb helyesírást kívánok neked.
09:02
16
szept
25
Csillagszem írta:
Amúgy tetszik az ajánló, kár, hogy nem emelték ki részleteket a könyvből, hogy jobban megismerhessük!:)
09:02
17
szept
25
Welmi válaszaCsillagszem írására:
Jó hétvégét, jó helyesírást kívánunk :))))
10:19
18
szept
25
Manna25 írta:
nem is értem, mért vagy egyedül :D:D:D
Remélem érettségit sem kapsz, vagy kaptál!
17:24
19
szept
27
LohReka írta:
Georgies. Nem kívánok rosszat, csak azt, egyszer legyél sz.r helyzetben és éld át azt, amikor mások röhögnek rajtad, vagy másokat idegel olyasmi, amiről nem tehetsz.

Érdekes könyv, mindenképp érdemes beszerezni:-)

Ja, és nagyon örülök, hogy a hozzászólok 99,99%-a normális;-)
22:19
20
szept
29
adelhaide írta:
Nagyon érdekel a könyv, tervezem is hogy a közeljövőben megveszem:), már csak azért is mert én is pszichológusnak készülök...:)
Már várom, mikor önállóan és szakszerűen segíthetek az embereknek, mert tudom, h sok mindenkinek szüksége van a segítségre, és az a legrosszabb, hogy sokan közülük nem mernek elmenni egy szakemberhez, mert mindenkiben az van, hogy a környezete hülyének, őrültnek, stb. nézné... :(
10:14
21
okt
01
Haruka írta:
Én is -én is .....meg is veszem,legalábbis megprobálom,és pszichológiát akkarok tanulni.......még egy év és befejezem a főiskolát,aztán haladok tovább az élet ingoványos ösvényein!!!!!!!!! :):):D:D:D:D;)
19:33
Felhasználónév:
Jelszó:
Hirdetés