Közösség

Smaragd sziget

4730

Mint tudjuk, az olvasói cikkek tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget, márpedig én bizton állítom, hogy Korfu a maga elbűvölő szépségével, változatosságával és mérhetetlenül kedves és vendégszerető lakosaival megér pár ajtócsapkodást. Ezen a tényen pedig az sem változtatott, hogy amint leszálltam a transzfer buszról zúgtam egy giga nagyot (lett egy szép Korfu alakú seb a térdemen) és annyira meg voltam fázva, mint még az elmúlt években sosem. 

Már tavaly nyár végén körvonalazódni látszott a dolog, hogy idén hol fogunk nyaralni, szóval időben el is kezdtünk rá spórolni. Választásunk Korfura esett, ami Görögország egy nem túl nagy szigete a Jón-tengeren. A sziget 65 km hosszú így 10 nap alatt kényelmesen felfedezhető. Már az első nap béreltünk robogót (amit el is használtunk a nyaralás alatt), de lett volna lehetőség autóbérlésre, ezen kívül a helyi buszokkal is közlekedhettünk volna, ami ugyan nagyon izginek tűnt, de miután kiderült hogy itt a „vagy jön, vagy nem” elv érvényesül, hamar letettünk róla.

A sziget fővárosa Korfu város, azaz Kerkyra a keleti parton található és két részre tagolódik. Az északi rész az óvárosi rész, szűk, kanyargós kis utcái macskakövekkel vannak kirakva, gyalogosan bejárni hatalmas élmény. A pici utcák árusokkal vannak tömve, akik késő éjszakáig árulják a portékáikat a turisták nagy örömére. Egy napot szántuk a városra, ennyi idő bőven elég volt a nagy melegben a bámészkodásra. Megnéztük az Áyios Spyrídon-Templom-ot, amit a sziget védőszentjének tiszteletére állítottak. Ezek után felkerestük a Régi és az Új Erődöt, ez a két építmény őrizte anno a várost, most pedig büszkén hirdeti, hogy a törököknek nem sikerült bevenniük Korfut. A Régi Erődöt csak egy átjáró köti össze a híres Esplanada térrel, ami tömve van kávézókkal, bárokkal és éttermekkel. Itt éjjel nappal hemzsegtek a helyi lakosok turistákkal vegyítve, millióan ültek a Liston árkádos épülete alatt, varázslatos hely, de aki nem bírja a nagy tömeget, annak nem ajánlatos. Felkerestük a helyi piacot is, ami meglepően kicsi volt de itt is olyan kedvesen fogadták az embert, hogy amikor kiderült nekünk csak fél kiló halra van szükségünk a pecához megkaptuk ingyen. 

Kerkyraba vezető úton található a Pontikonissi félsziget, amin egy kolostor található és ez Korfu jelképe. Ide egy gáton keresztül vezet az út, ahonnan sokan horgásznak és nézik a fel- és leszálló repülőket. Itt tényleg a fejed felett húsz-harminc méterrel zúgnak el az utasszállítók Európa egyik legkisebb leszállópályájára.

Közlekedés

A közlekedési morál a szigeten, de leginkább Kerkyra városában hihetetlen. Első nekifutásra megdöbbentő és totál káosznak tűnik az egész. Olyan, mint piros lámpa vagy záróvonal a gyakorlatban nem igazán létezik. Leginkább az „ahol elférsz mész” jellemzi, amire nagyon gyorsan rá lehet hangolódni, főleg azért, mert ebben a nagy forgatagban is érzed, hogy vigyáznak egymásra az emberek. Ledudálják a fejed az tény, de ha motorral vagy és csak a szembe jövő sávon tudsz előzni kilométer hosszan, nem emlegetik anyukádat és hagynak érvényesülni. A lámpáknál nincsen sárga jelzés, de minek is amikor, ha piros is van és éppen nem jön semmi haladnak az autók rendesen. Robogóval bárhol meg tudsz állni, a bukókat is ott lehet hagyni, sőt a kenyeret is, senkit nem érdekel és természetesen nem nyúlnak hozzá. A sziget belsejében vannak olyan pici falvak, amiknek az utcái olyan szűkek, hogy van egy lámpa a település két végén és az engedi át az áthaladó forgalmat. Hatalmas ezeken a kis utcákon motorozni, miközben ott lóg a fejed felett a száradó ruha.

Ételek

Mivel önellátó apartmanban voltunk és záros volt a rendelkezésünkre álló euró, ezért meg kellett gondolni, hogy hol és mennyiért eszünk. Jó magyar módjára ettünk párszor otthon elkészített szendvicset, de megengedhettünk magunknak pár tradicionális ételt is. Ilyen volt például a moussaka, a görögök nehézbombázója, ami tulajdonképpen rakott padlizsán. Ettünk souvlaki-t, amit leginkább a rablóhúshoz lehet hasonlítani, készítik sertés-, csirke- és marhahúsból is. Lehet kérni szendvics formájában, de ha tálon kéred jár hozzá saláta és sült krumpli is. Ettünk kismillió gyrost, ami itthon is kapható (Moraitikán találtuk a legolcsóbbat, csak másfél euró volt), tzatzikit, amit ők joghurtból csinálnak, amitől habhoz hasonló lesz az állaga és ezért nem folyik úgy, mint a mi tejfölös változatunk, de a kedvencem a sofrito volt, de ez lehet spanyol kaja. Ez borjúhúst takar nyakon öntve fokhagymás-borsos-petrezselymes-fehérborecetes mártással. Nyami, itthon is csinálok.A pékáruk nagyon ritkák és aranyárban mérik őket, ha talál az ember egy eldugott pékséget a reggelijére simán otthagy öt-tíz eurót és ez nem több, mint néhány kalács, zsömle vagy valami töltött izé.

Időjárás

Mivel utószezonban érkeztünk kicsit félő volt, hogy esni fog vagy épp már hűvös lesz az önfeledt pancsihoz, de hál Isten tévedtem. 28°C – 30°C között ingadozott az időjárás nyugaton több széllel, keleten kevesebbel. Reggel mikor ébredtünk nem pukkantunk meg a hőségtől, gyorsan melegedett az idő, estére viszont kellemesen lehűlt, így nem kellett a légkondit igénybe vennünk. Kegyes volt hozzánk az időjárás, szép színünk is lett, csupán utolsó este kezdett esni az eső, de így a robogózás legalább kalandosra sikeredett.

Mindenhol más

A szállásunk Benitses falujában volt, ez egy kis hangulatos, partmenti település egy kikötővel a keleti részen Kerkyrától délre. Ideális választás volt, mondhatni a sziget közepe, kiindulópontnak tökéletes. A partja kavicsos, sokat sétáltunk a kikötőben és a tavernán. Ja, említettem már, hogy a szigeten irtó sok a magyar?! Na, mert az! Gyöngyösi srác dolgozik a robogókölcsönzőben, magyar lány a gyorskajáldában, salsa tanárnénim az út mentén… Sorolhatnám. Szinte minden második ember magyar volt, ez azért nem esett olyan túl jól.

A magyarok körében nagyon népszerű a keleti parton Messonghy és Moraitika, hosszú és keskeny partszakasz, kavicsos és homokos felváltva. Tiszta tenger, sok napernyő, hering effektus, nekem talán ezért nem lett a szívem csücske, viszont búvárkodás szempontjából rendben van, sok-sok kincset és halat rejt a tengerfenék. Északon található a népszerű Sidari, ami tényleg csodás. Hatalmas homoksziklák ahová a szem ellát, bizarr és szemet gyönyörködtető panoráma és a Canal d’Amour maradványai. Ez ugye a szerelmesek csatornája, és a legenda szerint ha átúsztok rajta örökre együtt maradtok, jó mi? Nem úsztunk át, ott nagyon trutyis-szottyos volt a tenger, de megörökítettük. Nem messze innen, a szintén kihagyhatatlan Peroulades és a Cap Drastis. A nyaralás legszebb fotója itt született. Ez is homoksziklás, de az előbbivel ellentétben hófehér, amivel még kontrasztosabb a tenger kék színe.

A második (bár nem igazán tudok rangsorolni, mivel minden part más és más) személyes kedvencem Paleokastrica volt a sok kis öblével és az Angelokastro vár romjaival. Annyiféle árnyalata a kéknek és a zöldnek nincs is, mint amit ott látsz, az agyad alig bírja feldolgozni. Ha passzív turista lennék (ami nem vagyok) és egész nap csak henyélni lenne kedvem tuti ezt a környéket választanám, nem is evilági. Innen délre a nyugati part igazi vadregényes táj. Ermones, Paramonas, Prasoudi, Kanouli sziklákkal tarkított csapkodós hullámos ahol nagyon jót tud játszani az ember lánya, de Glyfada partja homokkal borított.

Meg kell még említenem Issos-t, már csak azért is, mert ez a part mintha a sivatagban lenne, hosszú és nagyon széles partja homokdűnékkel vannak tele. Tényleg, annyira változatos a sziget, hogy mész néhány kilométert és már rá sem ismersz. Ha Korfun járunk meg kell még tekintenünk a Sissi palotát, az Achillion Palace-t, ami Erzsébet királyné egyik nyári rezidenciája volt. Maga a palota nem túl nagy, de a kertje a szobrokkal és pálmákkal felejthetetlen. Elkirálynősködtem volna arra nyaranta én is, na. A belépő hét euró,10 euróért már kapsz kis tolmácskészüléket is, ami ha tudsz olvasni és beszélsz angolul akkor szerintem felesleges.

A görögökről pedig csak jókat lehet mondani. Minden második pasit Spirosnak hívhatnak, mert mindenhol ezt láttuk kiírva akárhová mentünk. Nagyon hálásak, ha pár szót szólsz a nyelvükön, de alap szinten még az eldugott kis falu egyetlen zöldségese is tud angolul és megkérdi honnan jöttél. Tárt karokkal invitálnak az étterembe és megveregetik a vállad mikor távozol, van ahol souvenir ouzót is kapsz, mert épp olyanja van a tulajnak, hogy szeretne meghívni. Nagyon jó volt látni, hogy nincsenek besavanyodva - de miért is lennének, amikor egy ilyen helyen élnek-  és nem unják az életet.

Egy ilyen nyaralás alkalmával az embernek még az arcberendezése is megváltozik, én magamon azt vettem észre, hogy a negyedik napon eltűntek a ráncaim, nem volt idegesítő munkatárs, nem volt határidő, nem volt villamoson taszigálás. Csak a zöld volt mindenhol, az olajfák, a morajlás, a homok, édeskés-füstös illat, görög sör, tengeri sün, sok színes hal és a „húúúú de csuda jó, hogy ide eljutottunk” érzés.


Az olvasói cikkek tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget. Ezen szolgáltatásunkat olvasóink saját felelősségükre vehetik igénybe. A szerkesztés jogát fenntartjuk!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások