Közösség

Szerelmes levél

4729

Kaptam egy klasszikus nyári olvasmányt, Simone de Beauvoir szerelmes levelit tartalmazó kötetet. Amikor a kezembe akadt a több mint hatszáz oldalas könyv, kicsit sem hozott lázba. Mégis mit tudhatok meg félezer oldalnyi privát levélből, ráadásul csak az egzisztencialista írónő leveleit tartalmazza, tehát azt, hogy milyen válaszokat kap nem tudhatom meg. Semmi izgalom. Mivel odavagyok Sartre-ért, akit ugye nagyon szoros kapcsolat fűzött Beauvoir-hoz, beleolvastam. Kiderült, hogy bár magánéletét elsősorban a Sartre-ral való kapcsolata és a párizsi miliő romantikus kis kalandjai határozták meg, azt azonban kevesen tudják, hogy az írónőt élete legnagyobb szerelme egy amerikai regényíróhoz fűzte, aki több ezer kilométerre, Chicago szegénynegyedében élt. Beauvoir harminckilenc évesen, 1947-ben találkozott először Nelson Algrennel. Valószínűtlen párost alkottak ők ketten – a nő szószátyár francia értelmiségi, a férfi a chicagói nyomor hallgatag krónikása volt –, mégis szenvedélyes szerelemre lobbantak egymás iránt. A következő tizenhét évben Simone de Beauvoir – a ritka, pár hónapos találkozások mellett – levelek százaiban öntötte ki a szívét az „imádott chicagói fiatalembernek”.

És, hogy mi az, ami miatt izgalmas lehet egy kívülállónak ezeket a leveleket olvasni? Beauvoir fontosnak tartotta, hogy Algrennel megismertesse saját világát, így levelei egyedülálló kommentárt nyújtanak a korabeli Franciaország és Európa irodalmi, szellemi és politikai életének eseményeihez. Beauvoir levelei nem csupán az írónő felbecsülhetetlen értékű portréját rajzolják meg, de a beszámolókban felbukkannak az 50-es, 60-as évek világának meghatározó értelmiségi figurái és művészei is: Boris Viantól Albert Camus-ig, Arthur Koestlertől Truman Capote-ig, Charlie Chaplintől Orson Wellesig, Edith Piaftól Louis Armstrongig…

Rám nagyon inspirálóan hatott ez a olvasmány. Rengeteg filozofikus gondolatot közvetít, sok-sok olyan momentumot mesél el az életéből, amellyel egy kétezres években élő fiatal nő is maximálisan tud azonosulni. Simone Lucie-Ernestine-Marie-Bertrand de Beauvoir-t (gyönyörű ez a hosszú név) szokás a feminizmus anyjaként emlegetni, de semmiképpen ne gondoljuk azt, hogy a nőket piedesztára emelve szemlélte a világot: "Embernek lenni végtelenül fontosabb, mint azok a sajátosságok, melyek az embereket egymástól megkülönböztetik; sohasem az adott tények határozzák meg a felsőbbrendűséget; hogy a ’virtus’-t (…) hogyan definiáljuk, ’az tőlünk függ’. Mindkét nemben lejátszódik a test és a lélek, a végesség és a transzcendencia egyugyanazon drámája; mindkettőt nyűvi az idő, leselkedik rá a halál, mindkettőjüknek lényegesen szükségük van egymásra; a szabadságukból mindketten ugyanazt a dicsőséget meríthetik; és ha ezt élvezni tudnák, ellen tudnának állni a kísértésnek, hogy vitatkozzanak csalárd privilégiumokról; és a testvériség szelleme támadna fel közöttük."

Soha nem éreztem késztetést, hogy szerelmes leveleket írjak, de mióta az Amerikai szerelmet elolvastam naponta írok... Te szoktál szerelmes levelet írni? Ha igen itt még versenyezhetsz is.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások