Divat

Élj a földön!

4719

Cikkeztünk már arról, hogy milyen rendetlenek vagyunk, és mekkora káoszban éljük mindennapjainkat. A minap az történt, hogy a zsebkendőtartó dobozból kirántottam egy pézsét, a lendület lerepítette a dobozt a földre, de én még csak egy pillantást sem vetettem rá. Nyilván konstatáltam, hogy leesett, de nem érdekelt. Jó helyen van a padlón, onnan lejjebb már nem eshet. Az esetet követően elkezdtünk azon agyalni, hogy vajon miért van az, hogy minden van valamin: könyveinket polcra tesszük, cuccainkat asztalra, ruháinkat a szekrényekben rejtjük el, de legalábbis fellógatjuk. Földre ledobott cuccaink a legnagyobb káoszt szimbolizálják, ami már attól sokkal rendezettebbnek tűnik, ha mondjuk ruháinkat egy fotelre tesszük halomba, és nem a padlón tornyozzuk egymásra.

A barlangban

Amikor még barlangokban éltünk, és az állatok ki-, bejárásától semmi sem védte az otthonunkat, élelmeinket valahova fel kellett tennünk, ahol nem érhetik el a zsákmányolók. Valószínűleg az első bútortárgyak egyike a polc lehetett, amelynek a funkcionalitása mára el is veszhetett volna, hiszen ajtókkal, rácsokkal lezárt otthonaink védve vannak az efféle támadásoktól. Persze nem is kell ennyire visszamenni az időben ahhoz, hogy felismerjük bútoraink meglétének a szükségességét. Jelen századunkban is találunk még olyan lakhelyül szolgáló helyiségeket, ahol nincsen padló, szőnyeg vagy épp parketta, hanem bizony föld van helyette. Jóllehet ez szélsőséges példa, de tény, hogy nem olyan régen vált elérhetővé szinte mindenki számára a burkolt padló. Ezért aztán evidens volt, hogy a házban élők holmijait el kellett pakolni, mert különben egyszerűen koszosak lettek volna. Így hát meg is van a második magyarázat arra, hogy miért nem a földön tároljuk a dolgainkat.

Kő, fa, textil

Persze az sem mindegy, hogy milyen burkolat van a padlón, hiszen például kövön nem olyan élvezetes leledzeni, mint egy gyapjúszőnyegen. Miért kellene fotelbe, puffra huppanni, mikor annyira kényelmesen el lehet heveredni a földön is? Nagyon sok barátom van, aki inkább a padlóra telepedik egy-egy lakásban, társaságban, minthogy merev támlájú székre üljön. Padlón ülni sokkal lazább, és onnan tényleg nem lehet leesni, sőt az ember bármikor elfeküdhet. Én is imádok földön ülni. Akár a saját otthonomban, vagy vendégségben, de ha elég felszabadult a hely, biztos, hogy letelepszem. Sőt az sem ritka, hogy szórakozóhelyen huppanok a fal mellé, ha már nagyon fáraszt a buli. Kifejezetten kultiválom azokat a nyilvános helyeket, ahol lehetőséget biztosítanak a földre csüccsenésre. Legyen az dobogón, vagy szőnyegen, esetleg babzsákok között, de mindenképpen közel a földhöz. Lehet ennek valamiféle spirituális oka is, hiszen közel lenni, érezni a talajt bizonyos fajta biztonságot nyújt: gyökereinket, a természetet a testünkkel érezzük. Persze ez az elgondolás közel sem állja meg a helyét, ha egy emeletes ház, sokadik szintjén heveredünk le a padlóra.

Lakberendezés

Mivel lakásaink berendezése a kultúránk szerves része lett, emiatt is elkerülhetetlenné vált, hogy bútorokat használjunk. Manapság egyre több figyelmet szentelünk annak, hogy az otthonunk berendezése ne csak funkciójának tegyen eleget: a használati tárgyainkat rejtő bútoraink legyenek szépek! A különböző korok bútorai tökéletesen tükrözik a kézművesség, az ipar, a stílusok fejlődését és változását. Minden művészeti stílus kitermelte saját lakberendezési stílusát. Hol vannak mára a gazdagon díszített, különleges fából készített szekrények, vagy épp a játékosságáról felismerhető rokokó jegyeit magukon viselő toalettek? Az iparosodás, az urbanizáció a sorozatgyártással együtt meghozta az egyszerűséget. Voltak persze időszakok, amikor ez a minimalista stílus, funkcióra fókuszáló bútordivat megszépült, amit az art deco is igazol, de a gépesített gyártás mindenképpen rányomta a bélyegét az otthonaink berendezésére.

Kunyhók, loftok

A vidék és a lüktető metropolisz otthonai között van némi hasonlóság, hiszen jellemzően mindkettő funkcionalista berendezésű. Míg falun az egyszerűség oka a szegénység, addig a városok lakásaiban leginkább a helytakarékosság indukálja azt, hogy a legkevesebb bútort használjuk. Manapság óriási divat lett minél kevesebb tárggyal berendezni lakásainkat. Kedvenc példám erre Thomas Dozol és Michael Stipe (igen, a REM énekese) loftlakása, New Yorkban. Ez a lakástípus egyterű, mely egykori ipari épületek átalakításával jött létre. Óriási hely van, tehát bútorokkal bőven meg lehet pakolni, akik viszont ilyen pecókban élnek, a legritkább esetben zsúfolják tele hatalmas tárolókkal, így engedik, a tér tökéletesen érvényesüljön.

A földön

Ha vonz minket a padló, akkor bátran pakoljunk rá. Álmaim lakásában a televízió, a számítógép, sőt az összes elektromos kütyü, a magazinok, a könyvek, biztosan a földön helyezkednek el. A könyveket lehet egymásra pakolni, vagy akár egymás mellé. Nyilván a toronyba halmozott könyvek közül, mondjuk középről kivenni egyet közel sem annyira praktikus, mint ha az élére állított kötetek közül kéne egyet kiemelni. Földközpontú otthonomban még az étkezés is a padlón folyna, persze egy japán stílusú asztal körül, de mindenképpen a földön ülve. Ha belegondolunk nagyon sok esetben felesleges nagy polcokkal, asztalokkal, szekrényekkel telezsúfolni a lakást. Szépen, rendben lehet élni a padlón is.

Te el tudod képzelni, hogy a lehető legkevesebb bútorod legyen és a földön élj?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások