Étel+Ital

Vizecske nélkül nem megy

4697

A vodkát két hullámban fogyasztja az alkoholkedvelő ember: poharazgatós karrierje kezdetén, majd annak kiforrott, kifinomult szakaszában, felnőtt fejjel. A köztes időszakot többnyire elhomályosítják az első, kommersz vodkák által okozott traumák, így végig kell játszani a szeszek teljes skáláját ahhoz, hogy végül felismerjük, a vodka a legtisztább, legnemesebb, legérthetőbb ital a tömények világában. Adjuk meg a kellő tiszteletet e nemes nedűnek hát!

Mindenben más

A vodka története sajnos homályba vész, az oroszok és a lengyelek is tradicionális készítő és fogyasztó nemzetnek számítanak, ám egyik népnek sem volt annyi esze, hogy a nevet védelem alá vonja, így a vodka a világ bármely országában szabadon előállítható szesszé vált, miközben a vodkás népek sokszor mindenféle töményet egyszerűen levodkáznak. A szó etimológiáját nézve ez nem is olyan érthetetlen, hisz annyit tesz, "kicsi víz", ami a felesek jelentős részére igaz lehet. A világ nagyobbik fele által ismert vodkát a lengyelek és oroszok tiszta vodkaként vagy kristály vodkaként emlegetik, ami sejteti az ital különleges voltát. Mert miről is beszélünk valójában? Arról, hogy a különféle alkoholos italok készítésénél tömérdek energiát, időt és pénzt ölnek abba, hogy megteremtsék, s onnantól kezdve fenntartsák a különleges, egyedi, utánozhatatlan és nem mellesleg kellemes ízt.

Mit tesz ezzel szemben a vodkaipar? Mindent alapanyagának tekint, s a tömérdek energiát, időt és pénzt egy egészen ellentétes folyamatba fekteti, nevezetesen abba, hogy minden létező szín- és illatanyagot eltávolítson az egyre tisztábbá váló alkoholból. Az ízek és ezzel egyetemben a szennyeződések és káros anyagok kivonására az oroszok, a lengyelek és a skandinávok (mert azért ők is odateszik magukat) is ezernyi módszert fejlesztettek ki: a fagyasztástól kezdve a szűrésen át a legkülönbözőbb technikákat vetik be azért, hogy a végeredmény valóban a tiszta, áttetsző vizecske legyen. Ezért mondják rá sokan rosszindulatúan, hogy se íze se bűze, s hogy egyik vodka olyan, mint a másik, pedig ez korántsem igaz. Eltérőek lehetnek az alapanyagok: rozs, árpa, burgonya, búza és gyümölcs is lehet kiindulópont, bár tény, hogy a végeredményben ebből semmit nem veszünk észre. Eltérő lehet továbbá az ital ereje is, a vodkák alkoholtartalma 40-75 százalék között mozog, de az igazi orosz vodka 40 százalékos, nem is véletlenül, de ehhez nézzünk egy kis történelmet.

Az első poharak

Mint említettük, az oroszok és a lengyelek sem tudják bizonyítani, hogy korábban kezdték, mint a másik, s a szálakat kibogozni ma már lehetetlen. Annyi bizonyos, hogy a XII. században már mindkét helyen folyt a gyártás. Ennél korábbra visszatekintve csak legendákra bukkanhatunk, az egyik szerint a Kijevi Nagyfejedelemség, azaz a Kijevi Rusz Vlagyimir nevű uralkodója többek között azon indíttatásból kalauzolta országát a kereszténység irányába, hogy véletlenül se legyenek muzulmánok, akiknek tiltott az alkoholfogyasztás. Tette mindezt állítólag "Az ivás a rusz öröme felkiáltással", s a lelkesedés azóta is tart, az orosz ember ugyanis ahogy mondják, élelem nélkül heteket, víz nélkül napokat, de vizecske nélkül csak órákat bír ki. Állítólag a vodkakészítés alapjait is az ezt nem sokkal megelőző időszakban, tehát a 800-as években tanulták el a tatároktól, míg más források a perzsákat keverik a történetbe.

Akárhogy is, a vodka a XII. századtól megkezdte hódító útját mindkét országban, az oroszok a XV. században tömeggyártásba fogtak, a lengyelek pedig olyan messzire mentek, hogy minden valamirevaló arisztokratának saját desztilláló üzemmel illett büszkélkednie. A vodka szimbólummá vált, s nem mellesleg vagyonná is, hisz megtörtént, hogy fizetőeszközként bántak vele. A XVII. században a két ország vodkatörténete kissé elkanyarodik egymástól, mivel a lengyelek felfedezték maguknak a burgonyát és az abban rejlő lehetőségeket, s azóta a lengyel vodka szinte egyet jelent a burgonyával. És már meg is érkeztünk a XIX. századhoz, mikor kialakult az a bizonyos 40 százalék. Történt ugyanis, hogy Mengyelejev - igen, az a bizonyos - megállapította, hogy ez az egyetlen olyan arány, amiben elérhető a kenyér alapú szesz és a víz teljes keveredése. (Más összetevője a jó vodkának nincs is.) Nem mellesleg ez volt III. Sándor orosz cár kedvenc fajtája.

Adjuk meg a módját!

A vodka tehát tiszta mint a víz, minden más, ami ízesítve kerül elénk, már inkább a likőr kategóriába tartozik egy-két kivételtől eltekintve. Ilyen kivétel a lengyelek nagy büszkesége, a Żubrówka, ami igazi vodka, ám egy fűszállal megbolondítják azt. A fűszál pedig kézzel szedett, napon szárított, a Bialowieza nemzeti park tisztásain nő, s az európai bölény szeretettel legelgeti. Igen jellegzetes ízt és színt kölcsönöz a palackokba rejtett egy-egy szál az italnak, így koktélalapanyagnak ez az ital már nem alkalmas. De ez nem is baj, hiszen a vodkát, ha igazán élvezni akarjuk, jégbehűtve fogyasztjuk, jéghideg pohárban tisztán. Eesetleg utánaküldünk egy-két különleges falatot, ami tájegységenként és pénztárcánként változhat. Az oroszok szerint az élmény akkor teljes, ha egy kis kaviáros falatot csusszantunk a szánkba a vodka után, de jól ismerik, s hírből a világ is a savanyú uborkás öblítést vagy a hagymás körítést is. A vodka hívei jól tudják, az a sok munka és törődés, amivel a minőségi italt kezelik, meghálálja magát, hisz fogyasztása, még ha nagy mennyiségben pusztítjuk is, sokkal kevesebb kellemetlenséggel (fejfájás, másnaposság, alkoholos lehelet) jár, mint a többi szeszesital. A kommersz vodkákat azonban ha lehet, nagy ívben kerüljük el.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások