Lélek

Jó, ha ver

4677

Tudjuk: asszony verve, pénz számolva jó. Nagyanyáink generációjában ez természetesnek számított. Anyáink korában már többnyire elítélték a gyorskezű férjeket. Ma a közvélemény egyhangúan elítéli a nőket bántalmazókat, szem előtt tartva, hogy a szélesebb értelemben vett társadalom nem azonos a közvetlen környezettel, amelynek megszokásai és szabályai felülírják a törvényt. A törvény szava nem követi a társadalomét. A rendőrség még mindig aszerint a szisztéma szerint dolgozik, hogy amíg vér nem folyik, nem tehetnek/tesznek semmit, bár hívásra kötelesek kiszállni, és a lehetőségekhez mérten intézkedni (erről bővebben itt olvashatsz). Ha a bántalmazót előállítják és őrizetbe veszik, az október elsejétől újra hatályba lépő távoltartási törvény lehetővé teszi, hogy a bántalmazót eltiltsák az áldozattól. A módosítások előnye, hogy akár már a helyszínen is születhet döntés az eltiltásra vonatkozóan. Hátránya viszont, hogy szigorították, kit lehet hozzátartozónak nevezni, amely a mai, hivatalosan megerősített párkapcsolatokban szűkölködő világában nem könnyíti meg az áldozatok helyzetét.

A családi erőszak fogalma és lélektana

Tekintve, hogy nem büntetőjogi fogalom, ahány megközelítés, annyi féle definíció létezik. Mivel a fizikai része egyszerűen felismerhető, lássuk a nem kézzelfogható részét. Ide sorolható minden olyan hatalmi visszaélés, amely érzelmi vagy szociális kényszerrel próbálja befolyásolni vagy korlátozni a másikat. Ütlegek, lelki terror, hatalmi játszmák, a másik orra alá dörgölés. Én ezt jobban tudom; már megint hol voltál; én keresem a pénzt, te csendben maradsz; ez is a te hibád; a világ gonosz, de én megvédelek, csak rám számíthatsz; jobbat érdemlek nálad (de melletted maradok gyávaságból); ha elhagysz, megölöm magam (és/vagy téged). A „gyengébb” behódol és tűr, mert elhiszi, hogy csökkent értékű, hogy a másik okosabb, hogy nála jobbat nem találna, és hogy összedől az élete, ha elhagyja. Kialakul a társfüggés, amelyben az „alattvalónak” legalább annyira szüksége van „uralkodójára”, mint fordítva.

A nők, fizikai dominancia híján gyakrabban fordulnak a lelki terrorhoz, mint a férfiak, bár a rendőrségi statisztikák szerint a nők 6.9%-a ütötte már meg párját. Ezzel szemben ma Magyarországon minden ötödik nőt bántalmaztak már egyszer. Mi vezethet idáig? A kompromisszumra való képtelenség, a másikra való odafigyelés teljes hiánya. A hirtelen reakciót sokszor követi kétségbeesett, térden kúszó bocsánatkérés: soha többet nem fog előfordulni. Aki viszont csak azért tesz ilyen ígéretet, hogy a pillanatnyi helyzetből jól jöjjön ki, sosem változik meg igazán. Valószínűleg komoly önértékelési gondokkal küzd, és úgy gondolja, csak így érvényesítheti az akaratát, sok esetben azt a családi mintát követi, amelyben maga is felnőtt. A saját magáról felállított kép és a valóság közötti egyre mélyülő szakadékot erőszakkal próbálja betömni. Fontos a látszat, kívülről nem mondanánk meg az illetőről, hogy ő a család háziszörnye, és ő sem ismeri el, hogy problémái vannak. Külön bónusz, ha ezeket a problémákat alkoholszenvedély is tetézi.

El lehet menni

Az igazsághoz viszont az is hozzátartozik, hogy azt bántják, aki hagyja magát. Aki elhiszi, hogy az volt az utolsó alkalom. Aki mentegeti bántalmazóját: szegény, fáradt és sok a gondja, és tulajdonképpen megérdemeltem, az én hibám. Keskeny a határvonal a lelki és a fizikai erőszak között. Aki egyszer ütött, másodjára is üt majd. Aki „csak” szavakkal sanyargat, bilincsbe veri a másikat fenyegetéseivel, a másik hibáztatásával és bűntudatkeltéssel. Nincs változás, viszont választás van.


Az olvasói cikkek tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget. Ezen szolgáltatásunkat olvasóink saját felelősségükre vehetik igénybe. A szerkesztés jogát fenntartjuk!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások