Közösség

Az igazi nagytestvér

4687

Sokszor ecseteltük már: a Facebook szórakoztató és hasznos, bár addiktív. A szerkesztőségünk és a baráti társaságunk nagy része előszeretettel használja az ott található alkalmazásokat, postolnak mindenféle vicces dolgokat, amiket mi persze lájkolunk, kommentálunk, továbbítunk. Videók, fotók tömkelegét nézzük végig, sokszor azt sem értjük miért, de csináljuk. Jómagam sem titkolom, rajta vagyok a Facebookon, reggelente a levelezőprogramommal együtt kapcsolom be, online maradok szinte egész napra. A Facebook üzenőfala sokszor úgy működik, mint egy kocsma: bemész, leülsz, kikéred az italodat és vicceseket szólsz, hol te vagy központban, hol más.

Leginkább a valóságban történő dolgaink online kivetülését tükrözik az oldalon kiírt gondolatfoszlányok. Egyik nap eléggé ki voltunk borulva hím társainktól, és a mellettem ülő száját elhagyta egy olyan mondat, amit kénytelen voltam kiírni a falra, mert hatalmas valóságtartama volt: "a pénisz kizárja a normalitást". Nem szeretnék pasigyűlölő színben feltűnni, egyáltalán nem akarok erről a kijelentésről most vitát nyitni, tény, hogy a két nem valóban más-más bolygóról származhat, mert sokszor nem értjük egymást. Nos, hogy foganatosítsam a fenti bölcs mondatot kerestem a Google-ben egy fotót, amely jól illusztrálja ezt. Találtam is egy remeket, ami egy röntgenkép, a hímtag makkjában egy aggyal. Óriási volt, de tényleg. Ennél jobbat nem is készíthettem volna, így fogtam a képet, kitettem az üzenőfalra, melléírtam a velős mondatot: A pénisz kizárja a normalitást! Mondanom sem kell, aznap ez volt a legtöbbet kommentelt post, jókat kacarásztunk az online kocsmában. 

Vége is lehetne a történetnek, ha a Facebook nem maga lenne a NAGYTESTVÉR! Másnap hajnalban valamiért nem tudtam aludni, ment a forgolódás, meg a saját magam felidegesítése, hogy reggel dolgozni kell menni, én meg itt görcsölök álmatlanul. Ismerem már annyira magam, hogy tudjam, minél többet vergődök, annál kevésbé tudok visszaaludni, így felkeltem, elvégeztem a reggeli rutint - négy órával korábban, mint az normális lett volna -, benyomtam a laptopom, és már online is voltam. gmail, cotcot, antropos, Google doksi, aztán Facebook, nyíltak meg sorra automatikusan a Chrome ablakai... felhasználónevek, jelszavak, hopp, hopp - aztán kopp. Facebook: fiókodat letiltottuk, ha kérdésed van, nézd meg a GYIK-et. Nézem rögtön, nyilván... a gyakran ismételt kérdések között kaptam egy infót, hogy írjak a a letiltva kukac fészbuk pont komra. Írtam is rögvest egy szívhez szól levelet, hogy nem értem miért tették ezt velem, nem csináltam semmit, nem kaptam figyelmeztető levelet sem, úgyhogy VISSZA AKAROM KAPNI A FACEBOOK FRIENDJEIMET! Tényleg kedves könyörgő levél volt. Három percen belül jött a válasz, miszerint kivizsgálják az ügyemet és köszönik, hogy írtam nekik... Türelmetlenül vártam egész nap, természetesen nem jött semmi. Közben a barátaimtól záporoztak az SMS-ek, emailek, hogy mi történt, hova tűntem és egyébként is, mi az, hogy valaki letiltott? Jelentgettek? El akartak távolítani? Tiltott reklámtevékenységet folytattam? Nem, nem. Egy barátom volt, aki rögtön rátapintott a lényegre: a facebook agyfa***szt kapott tőlem. Nos, igen, lehet, de hát az csak egy stilizált pénisz volt, egy röntgenkép, nem is értem...

Meguntam a várakozást, készítettem egy új profilt, fél óra lett megint annyi ismerősöm, mint eredetileg, de persze két percenként kellett írnom egy-egy mailt a barátaimnak - akik nem tudtak az esetről -, hogy miért is nem vagyunk ismerősök, amikor eddig azok voltunk. Sokan viccesnek találták az esetet, még többen nyilvánították ki megdöbbenésüket azzal kapcsolatban, hogy csak úgy minden előzetes figyelmeztetés nélkül megszüntették online identitásomat. Bevallom, ekkor jöttem rá, hogy igazi Facebook függő vagyok. Nincs mit tenni, egyszerűen a nyolc-tíz óra a számítógép előtt töltött idő megtette a hatását, mivel néha muszáj kikapcsolni, és ezt sehogy máshogy nem tudtam megtenni, mint úgy, hogy egy online platformon találkoztam a barátaimmal. Szépen lassan magába szívott ez a jól kitalált rendszer. Miután kialakítottam új identitásomat, újra részt tudtam venni ebben a közösségi létben, jött egy levél, melynek a lényeg ez volt: Csúnya fotót töltöttél fel Henci, ilyet nem szabad, benne van a felhasználási feltételekben, ezért töröltünk. Mindazonáltal megvizsgáltuk a helyzetedet és újraaktiválunk, de megparancsoljuk - igen ezzel a kifejezéssel éltek -, hogy soha többet ne tegyél közre olyan tartalmakat, amelyeket tilt a Facebook. Hurrá! Visszakaptam minden ismerősömet. Fotómat, postomat, videómat! Kihasználva ezt a tudathasadásos állapotot, hogy immáron ketten vagyok a Facebookon, bejelöltem magam, majd elkezdtem magammal csetelni, és kommenteztem magamhoz. Nagyon vicces volt, de a barátaim rám szóltak, hogy most már elég lesz a rosszalkodásból, mert még letiltanak újra! Mit volt mit tenni, törölni szerettem volna az új adatlapomat, de ezt nem lehet. Felfüggeszteni igen, de végleg törölni nem lehet csak úgy, ahhoz egy hosszas adatlapot kell kitölteni. Ezért is döntöttem a felfüggesztés mellett - no meg amiatt is, mert ki tudja, mikor gondolja úgy megint a NAGYTESTVÉR, hogy illetlen tartalommal álltam elő -, és a felfüggesztett fiók visszaállítható. Nos, megnyomtam a felfüggeszt gombot, erre egy olyan oldal jött fel, hogy majdnem elsírtam magam. Biztos vagy benne, hogy deaktiválni akarod a fiókodat? Az ixszáz ismerősöd nem fogja tudni tartani veled a kapcsolatot! Marosvölgyi hiányolni fog téged! - és egy fénykép, amin közösen pózolunk Ritkával -, a következő: Gróf hiányolni fog téged! és így tovább még négy kedves ismerősömmel. Próbáltak hatni a lelkemre, hogy maradjak fészbukker, de én már döntöttem, nem akarok tudathasadást, bőven elég, ha egyedül vagyok. 

A fenti történetnek több tanulsága is van: óvatosan kell bánni a Facebookkal, mert könnyen függővé tehet, másrészt most már biztos vagyok benn, hogy figyelnek minket!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások