Közösség

Több mint vizelde

4668

A vécé, mire mai formájában kialakult, nagyon hosszú eseménysoron ment át, épp úgy, ahogy egy-egy ember élete során is más-más használati szokásokat mutat. Eleinte a családunk, majd a közösségi intézmények szocializáltak bennünket a toalett használatára, később talán kialakult a saját magunk által leginkább kedvelt rituálé. Van aki pikk-pakk elintézi a kis vagy éppen nagy dolgát, van, aki elszöszmötöl még egy sima pisilésnél is, sőt vannak típusok, akik hosszú órákat képesek egy könyv felett görnyedve, a vécén trónolni. Nézzük, életünk során hogyan változnak intim szokásaink!

Ooooáááááá...

Csecsemőként nem sok választásunk van, persze azért ismerünk olyanokat is, akik már néhány hónaposan is megmakacsolják magukat, és kizárólag egyedül hajlandóak a pelusba csinálni. Kisbabaként szüleink döntenek arról, hogy nendvszívó papírral vagy sokszor kifőzött, fertőtlenített, rengeteg munkát adó, viszont környezetbarát textilpelenkával bugyolálják-e be alsó fertályunkat. Sokunk küzdött bébiként - bár erre kevesen emlékeznek - szorulással. Ilyenkor anya vagy apa megmasszírozta pocakunkat, és az olyan jó volt! Ha végeztünk, rögtön elkezdtünk bőgni, mert igen kényelmetlen az embernek saját fekáliájában, vizeletében tespedni. Ekkor még egyszerűnek tűnt minden, aztán jött a biliztetés. Alig tanultunk meg ülni - sőt inkább csak nagy párnákkal kitámasztva ment -, szüleink máris bimbire ültettek.

Közösségi élmény

Eltelik éhány év, és már véletlenül sem csúszik be semmi a bugyiba - elvileg. Az oviban apró vécécsészék állnak rendelkezésünkre, amelyek épp olyanok, mint amilyet a felnőttek használnak, csak kisebbek. Az óvoda az a hely, ahol első közösségi élményeinket kapjuk a mosdókban. Itt még inkább a fröcskölés megy kézmosás közben, kevésbé a barátkozás. Bezzeg az iskolában. Talán már alsó tagozatban megkezdődik az az érdekes jelenség, ami gyakorlatilag egész életünket elkíséri: a toalettre vonulás innentől kezdve közösségi élménnyé válik. Nem is emlékszem olyanra, hogy valaki ne jött volna velem, vagy én ne kísértem volna az osztálytárs-lányokat a mosdóba. Itt aztán megbeszéltük, hogy épp mit csináltak a fiúk, ki milyen hülye és melyik tanítónénit utáljuk tiszta szívünkből! 

Firka

Természetesen az általános iskola volt az első olyan intézmény, ahol firkákkal is találkozhattunk. Klasszikus a nyíllal átlőtt szív, benne monogramok, keresztnevek, de az "Olga hüje" is tipikus példája a budi-graffitiknek. Idővel aztán  az intézményből kikopva a nyilvános mosdók hagyományos szövegei közé belekeveredtek az abszolút ordenáré stílusú szexuális tevékenységekre való felkérések is. Biztosan nagyon sokan láttátok, amennyiben utaztatok már a Bp-Pécs vasútvonalon, hogy az IC-k budijaiban szexuális együttlétet ajánl fel egy fickó, telefonszámmal együtt! Hirdetés, szó szerint. De nem ez az egyetlen ilyen példa. Az utóbbi időben a tinik törzshelyein - többnyire óriási bevásárlóközpontok - megfigyelhető egy újfajta trend: egyre többször futhatunk bele a lány részlegben olyan mocsoklódó, s egyben óvó üzenetekkel, hogy melyik srácot illene nagy ívben elkerülni, mert megbízhatatlan/megcsal/kicsi neki/szemétláda - tetszőleges aláhúzandó. Sokszor szerencsétlen telefonszáma is kint virít, s mivel ezek a helyek manapság egy-egy társaság gyűjtőhelyei, valószínűsíthetően célt is ér a lejárató kampány idővel. Ugyanúgy, ahogy a szexuális telejsítőképességekről szóló feljegyzések is. Az is érdekes kérdés, vajon kik azok a nők, akik mindenáron a mosdó közönségével akarják tudatni, mennyire szexelhetnékjük van vagy hogy éppen mennyire megszexelték őket a közelmúltban. Kijelenthetjük, valóban döbbenetes stílus uralkodik ezekben a mosdókban.

Kult

Hogy enyhítsünk a dolog drámaiságán, gyorsan tegyük hozzá, hogy számtalan olyan nyilvános vécében görnyedtünk már, ahol igen magasröptű gondolatok is felkerültek a falakra, ajtókra - ezek jellemzően városi kocsmákban esnek meg. Sokszor bele sem gondolunk, hogy magvas gondolataink s az arra érkező válaszok, a hosszúra nyújtott párbeszéd a tulajdonosokat kevésbé szórakoztatja, de erre is létezik felhasználóbarát megoldás. Egyik kedvenc italmérő egységünkben, miután megunták a számtalan falba vésett, ajtóra rajzolt, firkált szöveget, úgy döntöttek, inkább egy méretes papírt ragasztanak az ajtóra, hogy a firka is kibontakozhassan, de a friss mázolás is megmaradjon. A kezdeti megilletődöttség után lassan belakták a vendégek a papírokat, amiket, ha beteltek, ki is állította a kocsma. Külön öröm, hogy így a nagy életbölcsességek időtállóságát is garantálták.

Csajoskodás

Filmbéli klisé, és bár nem mindenhol, de egyes helyeken valóban megtörténik, hogy egy csipogó, vihogó sminkszobává változik a mosdó az éjszaka folyamán. Folyik az alapozó, sercegnek a szemöldökceruzák, kenődnek a rúzsok. Néha szükséges is egy kis korrigálás, ám valljuk be, a "megyek, bepúderezem az orrom" többnyire sokkal kiábrándítóbb tevékenységeket takar. Dolgod végeztével pedig ilyenkor szentségelhetsz, hogy a libák miatt nem férsz oda a kézmosóhoz, és egyáltalán, mennyire gáz már ez az egész.

Rosszalkodás

Sokunknak vannak olyan történetei, amelyek azt bizonyítják, hogy a mosdókat nem éppen funkcióiknak megfelelően használjuk. Klasszikus példái ezeknek a gimi mosdóban való dohányzás, bandázás, a lógás vagy épp a szexelés. Pronyónak tűnhet ez utóbbi, viszont végtelenül izgalmas, a lebukás veszélyével fenyegető, gyors aktus, miközben kínosan ügyelni kell arra, hogy ne lehessen hallani a mozdulatsorok és lélegzetvételek zaját. A különböző illegális szerek használatát, amelyet előszeretettel tesznek sokan a budin, nem nagyon szeretnénk emlegetni, pedig láttunk már cifra dolgokat!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások