Lélek

Tökéletes ember?

4662

Erős, céltudatos, büszke, gyönyörű, okos, széles látókörű, a világra, és mindenre, amit az magában foglal nyitott, fiatal lány. Az élete tökéletes, körülötte mindenki a lábai előtt hever. Vibráló, megragadó személyiség, aki körül izzik a levegő, és ha nevet, egész termet betöltő a kacagása, akiből árad az életigenlés, az optimizmus, az örök kíváncsiság, a nyitottság, és a kedvesség. Mindezek mellett érezhető rajta az erő, hogy tudja ki ő, hol tart, merre tovább, és mi a cél. Aki tisztában van magával, a képességeivel, és a gyengeségeivel is. Megtörhetetlen. Minden megvan, ami egy hibátlan, és teljes élethez kell. Család, akikkel mesébe illően felhőtlen, és szeretetteljes a kapcsolata. Nincs titka előttük, bízhat bennük, és tudja, ők azok, akikre bármilyen titkát rábízhatja, nem fogják felhasználni ellene. Akik támogatják, és segítik, bármilyen képtelen ötlettel áll elő.
Ha elakad, és feladná, mellette vannak, bátorítják, és vállat nyújtanak a síráshoz a nehéz időkben. Számára a világ legtermészetesebb dolga, hogy mindezt ő is megteszi ezekért az emberekért, akik nyíltan vállalva a legfontosabbak az életében, és akik mindenben előnyt élveznek az életébe. Ők azok, akikért tűzbe tenné a kezét, és lemondana bármiről.

Barátok, akikre számíthat, akik számítanak rá, legyen szó bármiről. Akár az éjszaka közepén van szüksége valakinek rá, biztos, hogy amiben tud, a segít, akár szállásra van valakinek szüksége, akár pár nyugtató szóra egy szakítás után. Ha társaságra vágyik egy szombat estén, hívhat bárkit, senki nem utasítaná vissza. Egy pohár bor munka után a kedvenc éttermükben, egy csajos este a koktélbárban, kiállítás-megnyitó, vagy egy új sporthóbort, mindig számíthat arra a pár emberre, akiket a szívébe, és bizalmába fogadott, akiket csak a második családjaként nevez, a barátaira. Munka, amiről sokan csak ábrándoznak, amit szeret csinálni, amiben kiteljesedhet, ahol elismerik. Mindamellett hogy bizonyíthatja rátermettségét és szaktudását, élvezheti a fényűző partik sokaságát, és eleganciáját. És persze férfiak, akik ellenállhatatlannak tartják, akik szórakoztatják, fényűző randevúkra viszik, és a csillagokat is lehozzák neki az éjszakai égről, ha azt kéri.

Vibráló, megragadó személyiség, aki körül izzik a levegő, és ha nevet, egész termet betöltő a kacagása, akiből árad az életigenlés, az optimizmus, az örök kíváncsiság, a nyitottság, a kedvesség és a bűbáj. Mindezek mellett érezhető rajta az erő, hogy tudja ki ő, hol tart, merre tovább, és mi a cél. Aki tisztában van magával, a képességeivel, és a gyengeségeivel is. Megtörhetetlen, és kiismerhetetlen mégis. Egy igazi díva, aki szereti, és a legapróbb részletekig meg is éli az életét. Sikeres az élet minden területén.
Irigylésre méltóan tökéletes a világm amiben él. De itt kell kimondani, hogy mégis, ezt csupán mi érezzük, kívülállók, vele kapcsolatban. Ő, aki benne él, mégsem tartja így. Bár tudja, tisztában van vele, hogy másnak mit jelentene az ő élete, nem érzi úgy, hogy ez irigylésre méltó lenne. Szokta mondani, hogy senki nem kívánná az ő életét, ha tisztában lenne vele milyen előzmények járnak bónuszként ehhez a látszólagos mesés életstílushoz.

Kemény leckéken keresztül tanította meg neki az élet, hogyan lehet belőle valaki. És bár kívülről nem látszik, mindaz, amin átment, azért hogy itt tarthasson, még mindig égő sebekként fáj valahol belül minden egyes élettől kapott pofon, vagy éppen egyenesen gyomorrúgás ahogy ő mondja. Ezek azok a tapasztalatok, amik egyenként is kiütik az egyszeri embert egy jó időre, hát még ha ezeket sorozatlövésként kapja meg. Sokszor nagyrészt ő hibázott, elismeri, de sokszor a körülmények sodorták. Kezdődött valahol egy szeretett, nagyra becsült, példaképként szem előtt lebegő személy hirtelen és tragikus halálával, ami képtelen dolgokig hajszolta. A túlélést a nyugtatók személyesítették meg, amiktől teljesen kifordult önmagából, és azt vette észre, mindenki hátat fordít neki lassan, és rátámad, ahol tud, kihasználva, hogy gyenge. Úgy érezte, magára maradt a fájdalommal, amik további önsanyargatásokra késztették, úgy érezte mindenért, ami körülötte történik csakis ő a felelős, és nem tudta hogyan tovább. De segítséget kérni képtelen volt, a büszkesége nem engedte, ám a világba küldött tudatos, vagy éppen tudattalan segélykiáltásait senki nem értette körülötte.

Végül egy új társaság, egy új életforma következett, amiben valamelyest megnyugvásra lelt. Ám az új életforma a teljes tudattalanságról szólt, delíriumként megélt mindennapok, drogok, alkohol. Megnyugvás volt, amikor a drogok hatására úgy érezte elméje megvilágosodik, a világ színesebbé válik, és már nem érezte a reménytelenséget. Aztán beütött az, ami várhatóan megtörténik egy túladagolás formájában. A világ elsötétült, a lázat, az eszméletvesztés folytonos fenyegető jelenlétét, a fájdalmas görcsöket, mind mind úgy élte meg, hogy ezek a lelkét borzongató drogok által elnyomott érzések fizikai megnyilvánulásai. Túlélte, megélte. Egyfajta megtisztulásként élte át. Ennek hatására leszámolt addigi életével, elhagyta a társaságot, és többé nem nyúlt drogokhoz. Megtanulta feldolgozni a fájdalmát. Megtanulta hogy nem mindenki érdemes a bizalmára, és nem szabad az első kedves szavaknak hinni. És észrevette kik azok, akik a nehéz időkben is kiálltak mellette, és megtanulta értékelni őket. Az élete rendeződni látszott, megismerkedett egy fiúval, aki tovább segítette, aki miatt érdemes volt józannak lenni napról napra, aki elnyerte a bizalmát, és életében először ez a férfi a szívét is.

Ám a rémálom nem ért véget, ez volt a vihar előtti gyanús csend. A lány bár először adta valakinek a szívét és teljes lényét, az kihasználta, és akarva akaratlanul újra összetörte a lányt. Újabb ezer darabra szakadt, de összerakta magát. Újra és újra. Éveken át. Éveken át akarta hinni hogy ezek csupán súrlódások, hogy ez az összeszokás időszaka. Hogy amikor túl komolyra fordul, akkor egy menekülési ösztön hajtja a fiút, de ha majd képes lesz megteremteni a fiú számára a biztonságot, ez menekülési vágy eltűnik majd. Ennek reményében akárhányszor törte is össze a fiú a szívét, összerakta újra, és újra. Így teltek az évek, míg a lány terhes nem lett. Így hozta a sors, bár védekezett, megtörtént. És ekkor a fiú is úgy gondolta, most már biztonságban van, és eldöntötték együtt hogy szeretnék, készen állnak egy új jövevényre, aki kettőjük évek óta kitartó szerelmének gyümölcse, hisz minden körülmény megvan, ők is szeretik egymást, mi lehetne ilyen helyzetben nagyobb öröm egy csöppségnél.  Ám ahogy teltek a hetek, a fiú egyre elbizonytalanodott, nem volt benne biztos hogy kész erre. Végül ezt a lány tudatára is hozta, bár aljas módon barátokon keresztül tájékoztatva a őt.
A lány ismét összetört. Darabokra, de ezúttal nem adta fel. Tanulva az előző hibákból nem hagyta el magát, bár gyászolt, de arra gondolt, lehet még jobb, hozhat még az élet boldogságot is, ha most még ez lehetetlennek is látszik.

Lassan újra összerakta ismét az életét. Talpra állt, egyedül. Új értelmet talált az életének. Megtanult nem másra hagyatkozni, önálló életet élni, amiben teljes egész lehet.
Megtanulta hogy igenis értékes ember, és aki nem veszi ezt észre, aki nem értékeli, az nem érdemes a szeretetére. Megtanulta hogyan fejlessze a képességeit, hogyan hasznosíthatja, és hogy érheti el velük a maga elé kitűzött célokat. Értékeli azt amije van, és megtanulta megélni, és szeretni az életét, mert tudja hogy mennyire más, mennyivel reménytelenebb is lehetne, és milyen mélységekbe is süllyedhetett volna. Értékeli amije megmaradt. És mindennél jobban értékeli amit magának felépített.
Tesz érte, hogy elérje azt, amit kitűz maga elé, küzd érte, hogy mindene meglegyen amire vágyik, mert megtanulta hogy elsősorban magára számíthat, és csak utána (talán) másokra. És ma itt áll előttünk az az erős, céltudatos, büszke, gyönyörű, okos, széles látókörű, a világra, és mindenre, amit az magában foglal nyitott, fiatal lány. Akinek az élete látszólag tökéletes. Akinek a kacagása őszinte, és akiben az optimizmus, és az életigenlés erősebb, mint nagyon sok emberben.

Irigylésre méltó lenne? Részemről inkább elismerésre, de semmiképp irigylésre. Úgy gondolja ezek a tapasztalatok kellettek ahhoz, hogy azzá váljon aki, és nem változtatna semmin, mert így tanult meg boldog lenni, így tanulta meg ki, és mi a fontos az életben és így tanult meg álmodni, merni nagyot álmodni, és valóra váltani azt. Ő az a lány, aki annak ellenére, hogy mennyit csalódott az emberekben, még mindig kedves, még mindig mosolyog, és még mindig van mindenkihez egy-egy kedves szava. Szerinte annál szomorúbb nincs, mint amikor valakire rámosolyognak, és az képtelen viszonozni azt.


Az olvasói cikkek tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget. Ezen szolgáltatásunkat olvasóink saját felelősségükre vehetik igénybe. A szerkesztés jogát fenntartjuk!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások