Divat

Fiatal magyar tehetségek #08

4643

Juli a MOME textil szakán, bőr szakirányra jár, ahol kiegészítő tervezést tanul, most negyed éves, az idei őszi szemesztert a Magyar Képzőművészeti Egyetem látványtervező szakán tölti. A középiskolai tanulmányait a budapesti Képző és -Iparművészti Gimnáziumban (Kisképző) végezte, ahol az első évet textil tervező szakon kezdte, de időközben rájött, hogy a térben való gondolkodás sokkal jobban inspirálja, mint a síkban megvalósuló nyomott anyag tervezés, illetve szövés. Ekkor döntött úgy, hogy átmegy bőr szakirányra, ez megalapozta a jövőbeli elképzeléseit, így egyenes út vezetett az egyetemre.

Miért a textil irányába indultál?
Mindig is vonzódtam a művészetekhez, a művészet világához, szerettem volna annak része lenni, hogy kifejezésre juttathassam gondolataimat. Annyira magától értetődő volt, hogy ilyen pályára lépek, soha fel sem merült bennem más. Mikor erre rájöttem, elkezdtem komolyan fejleszteni rajzkészségemet, egyébként meg világ életembe imádtam öltözködni, és mindent ami ruha.

Honnan merítesz inspirációt? Mesélj a legutóbbi munkádról.
A munkáim koncepciójában sokszor megjelennek szélsőséges anyag társítások, a különböző karakterű matériákkal való kísérletezés, látszólagos ellentétekből hozok létre egy új harmóniát, ami végül tárgyban ölt testet, legyen az kiegészítő (cipő, táska, ékszer stb.) vagy öltözék.
Jellemező ez a fajta gondolkodás a legutóbbi kollekciómra is, ahol egy elegáns vonalat vegyítettem sportos anyaggal, a bőrt rendhagyó módon textillel párosítottam. A téma maga kiegészítőkről szólt, amiket a tervezési folyamat után megvalósítottam Csángó Tamás közreműködésével, aki helyet biztosított nekem a Cango & Rinaldi üzemben.
A cipőket “öltöztethető”, azaz variálható felsőrészekkel (kamásli) készítettem el, amiket alkalomhoz illően lehet cserélgetni (levenni, felrakni). A legutóbbi munkámnál semmi fajta megkötéssel nem kellett foglalkoznom, véletlenül belebotlottam egy fehér, lukacsos felületű bőrbe, amibe egyből beleszeretem, és tudtam, hogy ehhez fogom igazítani az egész kollekciót. A kaptafa amire dolgoztam tipikus olasz design alapján készült, rendkívül nőies darab,
Ehhez a kiinduláshoz választottam, mintegy ellenpontozásként az egyszerű pamut “mackó” anyagot. Színvilága visszafogott, (amúgy nem jellemző rám) itt nem a szín a lényeg, a formai megoldáson illetve az anyag választáson van a hangsúly.

Káldy Júlia művei itt!

Mit tartasz az eddigi legnagyobb sikerednek?
Minden munka amit végig viszek sikerélménnyel tölt el, az év végi vizsga feladat teljesítése épp úgy, mint egy jelmez megalkotása, ami utána a színpadról köszön vissza.
Igyekszem minél változatosabb feladatokat elvégezni, szeretem próbára tenni magam minden területen. Sok közös kiállításon részt vettem már az iskoláim keretein belül és kívül is, szerencsémre sok lehetőségem volt az évek során. Jelen volt már munkám az Iparművészeti Múzeumban, a Sziget Fesztiválon volt többször bemutatónk, több éve kiállítok a Cékla Art rendezvényén. Lehetőségem volt csehországi, párizsi, berlini kiállításokon is részt venni. Ezek mind olyan élmények, visszajelzések, amikből erőt meríthetek a folytatáshoz.

Mi a véleményed a magyar divatról/szereplőiről? Kik azok a magyar divattervezők, akiknek a munkáját tiszteled?
Úgy gondolom, hogy Magyarország nem szenved hiányt tehetségekből.
A mai vezető tervezők nagyon jó irányba haladnak, kitaposva az utat a következő nemzedékeknek is. Folyamatos alakulást érzek a magyar divatban, egyre erősebb a fiatal designerek jelenléte, bővülni látom azt a réteget, amihez ők szólnak, egyre többen hordanak egyedi öltözékeket, mellőzve a konfekciót. Bár nagyon árérzékenyek vagyunk, mégis sokan felismerik, hogy megéri az árkülönbözet, ha egyénivé szeretnénk varázsolni külsőnket.

Hol látod magad pár év múlva?
Folyamatosan vannak újabb és újabb célok, amiket kitűzök magam elé, legyen az rövid- vagy hosszútávú, de arra a feladatra koncentrálok ami a legaktuálisabb és abból hozom ki a maximumot. Tavasszal megpályáztam az Erasmus ösztöndíjat, Koppenhágába amiről azt gondolom, hogy sokat fog segíteni a fejlődésemben.
Mostanában sokat dolgozom együtt barátommal, Kovács Nórával, akivel legtöbbször forgatásokon, színházi darabokban vagyunk jelmezesek, díszletesek, mikor mi. A nyáron egyedi saruk készítésébe fogtunk.
Bármit szívesen csinálok ami kapcsolódik a szakmához, leginkább a tervezési folyamatok érdekelnek, és minden olyan munka, ami megmozgatja az agyamat.
Terveim szerint életem végéig azt fogom csinálni, amit szeretek, és azt hiszen a legjobb úton haladok.

Köszi, mashKULTURE Juicy!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások