2009.09.11 - |
Juli a MOME textil szakán, bőr szakirányra jár, ahol kiegészítő tervezést tanul, most negyed éves, az idei őszi szemesztert a Magyar Képzőművészeti Egyetem látványtervező szakán tölti. A középiskolai tanulmányait a budapesti Képző és -Iparművészti Gimnáziumban (Kisképző) végezte, ahol az első évet textil tervező szakon kezdte, de időközben rájött, hogy a térben való gondolkodás sokkal jobban inspirálja, mint a síkban megvalósuló nyomott anyag tervezés, illetve szövés. Ekkor döntött úgy, hogy átmegy bőr szakirányra, ez megalapozta a jövőbeli elképzeléseit, így egyenes út vezetett az egyetemre.
Miért a textil irányába indultál?
Mindig is vonzódtam a művészetekhez, a művészet világához, szerettem
volna annak része lenni, hogy kifejezésre juttathassam gondolataimat.
Annyira magától értetődő volt, hogy ilyen pályára lépek, soha fel sem
merült bennem más. Mikor erre rájöttem, elkezdtem komolyan fejleszteni
rajzkészségemet, egyébként meg világ életembe imádtam öltözködni, és
mindent ami ruha.
Honnan merítesz inspirációt? Mesélj a legutóbbi munkádról.
A munkáim koncepciójában sokszor megjelennek szélsőséges anyag
társítások, a különböző karakterű matériákkal való kísérletezés,
látszólagos ellentétekből hozok létre egy új harmóniát, ami végül
tárgyban ölt testet, legyen az kiegészítő (cipő, táska, ékszer stb.)
vagy öltözék.
Jellemező ez a fajta gondolkodás a legutóbbi kollekciómra is, ahol egy
elegáns vonalat vegyítettem sportos anyaggal, a bőrt rendhagyó módon
textillel párosítottam. A téma maga kiegészítőkről szólt, amiket a
tervezési folyamat után megvalósítottam Csángó Tamás közreműködésével,
aki helyet biztosított nekem a Cango & Rinaldi üzemben.
A cipőket “öltöztethető”, azaz variálható felsőrészekkel (kamásli)
készítettem el, amiket alkalomhoz illően lehet cserélgetni (levenni,
felrakni). A legutóbbi munkámnál semmi fajta megkötéssel nem kellett
foglalkoznom, véletlenül belebotlottam egy fehér, lukacsos felületű
bőrbe, amibe egyből beleszeretem, és tudtam, hogy ehhez fogom igazítani
az egész kollekciót. A kaptafa amire dolgoztam tipikus olasz design
alapján készült, rendkívül nőies darab,
Ehhez a kiinduláshoz választottam, mintegy ellenpontozásként az
egyszerű pamut “mackó” anyagot. Színvilága visszafogott, (amúgy nem
jellemző rám) itt nem a szín a lényeg, a formai megoldáson illetve az
anyag választáson van a hangsúly.
Mit tartasz az eddigi legnagyobb sikerednek?
Minden munka amit végig viszek sikerélménnyel tölt el, az év végi
vizsga feladat teljesítése épp úgy, mint egy jelmez megalkotása, ami
utána a színpadról köszön vissza.
Igyekszem minél változatosabb feladatokat elvégezni, szeretem próbára
tenni magam minden területen. Sok közös kiállításon részt vettem már az
iskoláim keretein belül és kívül is, szerencsémre sok lehetőségem volt
az évek során. Jelen volt már munkám az Iparművészeti Múzeumban, a
Sziget Fesztiválon volt többször bemutatónk, több éve kiállítok a Cékla
Art rendezvényén. Lehetőségem volt csehországi, párizsi, berlini
kiállításokon is részt venni. Ezek mind olyan élmények, visszajelzések,
amikből erőt meríthetek a folytatáshoz.
Mi a véleményed a magyar divatról/szereplőiről? Kik azok a magyar divattervezők, akiknek a munkáját tiszteled?
Úgy gondolom, hogy Magyarország nem szenved hiányt tehetségekből.
A mai vezető tervezők nagyon jó irányba haladnak, kitaposva az utat a
következő nemzedékeknek is. Folyamatos alakulást érzek a magyar
divatban, egyre erősebb a fiatal designerek jelenléte, bővülni látom
azt a réteget, amihez ők szólnak, egyre többen hordanak egyedi
öltözékeket, mellőzve a konfekciót. Bár nagyon árérzékenyek vagyunk,
mégis sokan felismerik, hogy megéri az árkülönbözet, ha egyénivé
szeretnénk varázsolni külsőnket.
Hol látod magad pár év múlva?
Folyamatosan vannak újabb és újabb célok, amiket kitűzök magam elé,
legyen az rövid- vagy hosszútávú, de arra a feladatra koncentrálok ami
a legaktuálisabb és abból hozom ki a maximumot. Tavasszal megpályáztam
az Erasmus ösztöndíjat, Koppenhágába amiről azt gondolom, hogy sokat
fog segíteni a fejlődésemben.
Mostanában sokat dolgozom együtt barátommal, Kovács Nórával, akivel
legtöbbször forgatásokon, színházi darabokban vagyunk jelmezesek,
díszletesek, mikor mi. A nyáron egyedi saruk készítésébe fogtunk.
Bármit szívesen csinálok ami kapcsolódik a szakmához, leginkább a
tervezési folyamatok érdekelnek, és minden olyan munka, ami megmozgatja
az agyamat.
Terveim szerint életem végéig azt fogom csinálni, amit szeretek, és azt hiszen a legjobb úton haladok.