Test

Bontsd meg a rendet!

4669

Kismillió konvenció nyüzsög körülöttünk, amik folyton arra ösztönöznek minket, hogy normálisan viselkedjünk, legyünk hasznos tagjai a társadalomnak és semmiképp se tegyünk megbotránkoztató dolgokat. Gyerekkorunktól kezdve belénk nevelnek egy csomó sztenderd viselkedési panelt: ne káromkodjunk, ne legyünk lusták, ne bömböltessük a zenét... Mikor aztán kiszakadunk a családi fészekből, legtöbbször jóleső érzéssel tölt el minket, hogy végre szabadon garázdálkodhatunk (értsd délig alhatunk, szétdobálhatjuk a ruháinkat) de milyen kár, hogy ezek miatt sokszor állnunk kell a rosszalló tekinteteket. A notórius normakövetőknek üzenjük: rosszalkodni igenis egészséges! Magadra ismersz vagy te vagy a kivétel?

Dühöngj ha jól esik!

Idegességünkben tombolni nemcsak lelkünknek, hanem a vérnyomásunknak is jót tesz. Ha sikerül kellően kiadni dühünket, a szervezetünkben termelődő stresszhormonok is gyorsabban elszállnak, hiszen a vérnyomásunk hirtelen megugrik, majd a harag a kiadott dühvel együtt tovatűnik. Jennifer Lerner pszichológus kutató kilencvenkét tanulóval végzett stressz kísérletet. A teszt alatt megválaszolandó kérdéseket tett fel a hallgatóknak, akiket érthető módon frusztrációval töltött el, ha rossz választ adtak. A helyiségben elhelyezett kamerákkal rögzítették, hogy melyik tesztalany arcára ül ki a csalódottság bármilyen formája, eközben figyelték pulzusukat és a vérnyomásukat is. A kísérlet során kiderült, hogy azok a diákok, akik hagyták szabadon megjelenni a grimaszokat és a fintorokat, gyorsabban túlléptek a kudarcon, hiszen vérnyomásuk hirtelen felment, majd gyorsan alábbhagyott, miután sikeresen kiengedték a gőzt. Azok a hallgatók, akik rezzenéstelen arccal tűrték a "megalázást", stagnáló stresszhormon szintet mutattak, ami hosszan tartó idegességet eredményezett. Mit jelent ez? Hát azt, hogy bátran vágjunk pofákat, bátran dühöngjünk, ha épp ahhoz van kedvünk, hiszen ezzel csak jót teszünk testünknek, de közben persze nem árt ügyelni a berendezések és a társaink épségére.

Kimondtam a bé betűs szót

Többségünk rendszeresen káromkodik: egyesek csak adekvát helyzetben beszélnek csúnyán, míg mások kötőszóként használják a mocskos szavakat. Dr Richard Stephens vezetésével végeztek a káromkodásra irányuló kutatásokat, amelyek során azt vizsgálták, vajon összefüggésen áll-e a fájdalomtűrő képességünk és a kimondott csúnya szavak mennyisége. A kísérlet során hatvannégy önkéntest kértek arra, hogy tegyék kezeiket jeges vízbe, majd ismételgessék az előzetesen kiválasztott szitokszót. Később szintén jeges megpróbáltatás elé állították az alanyokat, de ezúttal meg sem mukkanhattak. Végeredményként kiderült, hogy a káromkodó önkéntesek átlagosan negyven másodperccel tovább tudták a jégdarabok között tartani a kezüket. Dr. Stephens szerint a káromkodás megemeli az adrenalin szintet, ami akár életmentő is lehet, hiszen véleménye szerint egykoron az ősemberek is hangos csatakiáltással próbálták felnyomni magukban az adrenalint, hogy vadászat közben élesebb érzékkel támadhassanak a vadállatokra.

Heverészni jó

Mint tudjuk, a lustaság a hét főbűn egyike, holott akár évekkel is meghosszabbíthatja életünket. Hogy is van ez? Peter Axt professzor a vadonban és az állatkertben élő oroszlánokat hozta fel példának: míg a Serengeti Nemzeti Parkban élő sörényesek átlagosan nyolc évig élnek, addig az állatkertben tengődő társaik akár húsz évig is húzzák. A hosszú élet titka a stresszmentes mindennapokban rejlik, vagyis minél kevesebbet feszkózunk, annál nagyobb eséllyel éljük meg az aggkort. Ennék fényében ne szégyenkezzünk, ha heti több délutánt is szunyókálással, vagy álmodozással töltünk, hiszen klinikai tesztek igazolják, hogy az agyi aktivitás merengés közben jóval nagyobb, mint mikor rutinszerű dolgokat végzünk. Függönyt be, redőnyt le, tessék rendszeresen pihegni!

Fúj, fúj házimunka!

A mai modern társadalmunk steril és tiszta, mégis egyre több az asztmás, illetve nő az autoimmun megbetegedések száma is. Kényszeresen lötyköljük a fertőtlenítőszereket, dörzsöljük antibakteriális kendőkkel a kezeinket, holott ezek akár egészségkárosító hatássokkal is bírhatnak. Nem arról van szó, hogy hagyjuk zöldre penészedni a mosatlan edényeket, arra viszont érdemes figyelni, hogy ne lélegezzünk be túlzott mennyiségű kemikáliát. Brit tudósok (!) kimutatták, hogy azoknak a várandós nőknek, akik terhességük alatt rendszeresen érintkeztek tisztítószerekkel, negyvenegy százalékkal nagyobb esélyben lett asztmás a gyerekük még hét éves koruk előtt. Ugye, nem hiába mondjuk, hogy próbáljuk ki a bio tisztítószereket vagy legalább szellőztessünk ki alaposan, miután kisuvickoltuk a fürdőszobát.

Hangosabban szeretném

Bizonyára közületek is sokan a hangos zenehallgatás megrögzött hívei. Anyukátok mindig rátok szól(t), hogy halkítsátok le a bömbölő muzsikát? Ezek után érveljetek azzal, hogy a hangos zenebona stimulálja az agyat, ami nagyjából olyan kielégüléshez vezethet, mint amit szex, vagy olyanhoz, amit evés után érzünk. Hangos zenére ugyanolyan elemi dolog vágyódni, mint mondjuk egy csókra, így nem meglepő, hogy mikor kielégítjük ezen vágyunkat, agyunk boldogsághormonokat termel. A felszabaduló endorfin szétárad bennünk, így megnyugszunk, csökken a vérnyomásunk és kicsit a nirvanában érezzük magunkat. Pszichológia tanárom mesélte, hogy néhány évvel ezelőtt németországi punk közösségeket vizsgáltak, vagyis az állapotos punk lányokat, akik folyton hangos zenét hallgattak. Kiderült, hogy miután megszülettek a bébik, és először találkoztak külvilági zenebonával, többségük fel tudta idézni az anyaméhben megélt kellemes zenei élményeket, és elmosolyodott.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások