Lélek

Édes páros?

4640

Első lakásnak tökéletes lehet egy garzon, ha egyedül élsz, szinte minden számításba jöhet. Nem kell hatalmas tereket berendezned az amúgy sem sok cuccoddal. Ha kevés bútorod van, az is jól  mutathat. Úgy alakítod, ahogy akarod, hiszen egy garzon multifunkcionális: itt alszol, ha kell dolgozol, tévézel, olvasol, alkotsz, szóval élsz. De mi történik akkor, ha rálelsz életed párjára, akivel már nem csak az érzelmeidet, de az életteredet is megosztod? Az első hónapok - amelyek akár évekre is kitolódhatnak - mindig üdítő tervezgetéssel és megvalósítással telhetnek. Mit hova tegyünk? Hol legyen a kanapé? Klasszikus ebédlőasztal legyen vagy egy alternatív megoldás, mondjuk egy japán asztalka, ami köré a földre ülünk, egyébként meg dohányzóasztalnak remek lesz? Milyen színű legyen a fal, hol legyen a dolgozó sarok? És a konyha? Természetes vagy csillogó króm? Millió egy olyan eldöntendő kérdés van, amelyeket öröm megbeszélni, akár össze is lehet rajta vitázni, érvelni, hogy melyik miért jobb, miért tetszik inkább, lehet szavazni, bár értelme nincs. Nos, tegyük fel, a párocska berendezkedett. Minden a helyén van, még tetszik is. Boldogan élnek, míg meg nem halnak?

Ami az enyém az az övé is?

Nem, nem és nem! Az ok pedig egyszerű, egy garzonban lehetetlen létrehozni egy saját zugot, de ha mégis, akkor a másik biztosan elfoglalja egy részét, de ha nem is foglalja el átmenetileg, időről időre biztosan igénybe veszi, mert neki a sajátja nem elég. Nálunk a fennforgás a következő: egyetlen térben van minden, öt méteres belmagassággal, csak a fürdőszoba van leválasztva. Klasszikus stúdiólakás, az emeleten a háló, ami pont akkora, hogy egy ágy - és semmi más - elfér benne. A lakás alsó szintje előszoba, konyha, nappali, dolgozó egyben - ebben a sorrendben - fent pedig az intim szféra: háló- és fürdőszoba. A jogos kérdés az, hogy miként lehet megvalósítani egy privát zugot egy ilyen lakásban? Gondolom sokan rávágjátok, hogy sehogy, mivel a tér adott, a funkciókat meg kell tartani, a szükség miatt lettek így kialakítva. Mivel a dolgozó részt úgy oldottuk meg, hogy a lakás alapterületének teljes szélességét igénybe vettük, ezért ez kettőnknek kényelmes. Egy kétszemélyes íróasztal áll rendelkezésünkre, mindkettőnknek van egy-egy falfelülete, amelyet úgy használ, ahogy akar. Akár lehet ez is a privát szféránk. Eredetileg ez így is lett kitalálva. Igen ám, de mivel az én választottam otthon dolgozik, én pedig az otthonomtól távol lévő irodában, így ő szépen, lassan, de módszeresen elfoglalta az én felem is... Eleinte csak az íróeszközei, noteszei, elektromos kütyüjei kerültek át az én térfelemre, majd a scanner is nálam kötött ki, mondván nekem laptopom van, így elfér még az is. Ok legyen, aztán a székem is elvándorolt, mert valakit le kellett ültetnie maga mellé, szüksége volt a székemre, és én amúgy is a kanapén fetrengve használom a laptopot, amióta van tartópárnám. A polcomra átkerültek a DVD-i, a füzetei, a könyvei, ott tartunk, hogy nincs már egy kis zugom sem. Casus belli! A területeket vissza kell szerezni, akár háború árán is! 

Mahmoud Keshta animációja tökéletesen kifejezi, amiről beszélek...

Stratégia

De mit lehet tenni, ha a partnerünk jogosan követel plusz helyet magának, és az indokai is egyértelműek? Nos, ha szép szóval nem megy, jöjjenek a töltények! Egy óvatlan pillanatban, amikor a háborús fél nem tartózkodik a fronton, turbó sebességre kell kapcsolni, és minden cuccot szortírozni: enyém, tiéd, senkié! Szép rendet kell teremteni, a saját zugunkat hozzáidomítani az énképünkhöz, hogy kedve se legyen bemerészkedni oda, és kész. Na, igen, de mi van a konfliktussal? Mert ez bizony erőszakos cselekedet. Ilyenkor jöhet a lelkizés! Miért is van szükségem egy külön területre, ahol én vagyok és az én tulajdonaim? Mindenkire rájön néha az egyedül lehetnék, amikor magad akarsz lenni - olvasni, írni, elmélkedni. Kell egy hely, ahol megtalálod a dolgaidat. Egy olyan hely, ahol tudom, hogy csak én vagyok, és más nem turkálja szét, még akkor sem, ha a bizalmam határtalan felé. Kell, mert szeretem megtalálni a jegyzetfüzetemet, a múlt héten odatett radírt, a hat hónappal ezelőtt odarejtett képeslapot vagy bármit! Azért kell az egyedüllét, hogy feltöltődjek, hogy - önző módon - csak magammal legyek, ne kelljen a másikkal foglalkoznom, hogy legyen egy szegmense az életteremnek, ami CSAK az enyém, mint öreganyám vasalódeszkája. 

Psziché

Az a fajta egyedüllét, privát szféra, amelyre joggal vágyunk, nem a mellőzöttséget jelenti, nem a nélkülözést, nem egy negatív állapot, de nem is önző. Egyszerűen arról van szó, hogy néha szükségünk van a kikapcsolódásra, amikor nem kell papírzsebkendőt adni a másiknak, amikor nem kell feltétlenül válaszolni arra kérdésre, hogy mi lesz este a televízióban. Lennie kell egy helynek az otthonunkban, akkor is, ha azt megosztjuk a társunkkal, ahol a saját tárgyainkat, a mi szívünknek kedves apróságokat vagy épp a legfontosabb iratokat tartjuk. Ha ez nincs meg, otthontalannak érezhetjük magunkat és kitaszítottnak. Túlzó szavak ezek? Nem hiszem, hiszen már kisgyermekként is szerettük magunkra csukni a szobánk ajtaját, és csak játszottunk, hemperegtünk, elvoltunk. Tinédzser korban akár magunkra is zártuk az ajtót, sőt nem kevesen még táblát is kitettünk, hogy belépni tilos! Filmekben még behajtani tilos táblákat is láthatunk gyerekszobák ajtaján. Ha lehetőségünk nincs arra, hogy magunkra csukjunk egy ajtót, legalább terünk legyen, ahol mi vagyunk. Míg a XX. század első felére a családi normákra az volt igazán jellemző, hogy mindent a család - mint közösség - érdekében kell tenni, akár az egyéni érdekekről is lemondva, addigra ez a XXI. századra bőven megváltozott. A tradicionális normák helyett inkább kísérletezünk, nem terv szerint működünk, sokkal előrébb kerültek az egyedi érdekek, ebből következően a privát szféra szentsége a házastársakkal szemben is fennáll. Szerintem az ideális kapcsolat közel sem olyan, mint amilyennek a glossy magazinok lefestik! Nekem nem a legjobb barátom a pasim, nem kell, hogy a nappali kanapéja terápiás díványként funkcionáljon, nem akarom, hogy a viszonyunk totális legyen, minden szinten száz százalékos! Nem akarok eggyé válni vele, sem térben sem testben - na jó, testben néha. Nekem az az ideális viszony, amikor néha békén hagyjuk egymást, és teret engedünk a másiknak. Ezek után újra boldogan hagyom el a zugomat, hogy vele legyek.

Ahhoz, hogy párosan éld az életedet, egyedüllétre vágyó éned egy kézmozdulattal félre kell söpörnöd? - kérdezte joggal Carrie a Szex és New York-ban...

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások