Közösség

Drágám, betelt a postafiókunk

4637

Megesett már velem, hogy online barátnőmet cseten szólítottam meg, s pár perc elteltével barátja tudatta velem, épp ő ül a gép előtt, de átadja majd az üzenetem. Sokaknak már ez is furcsa lehet, hát még az, hogy világszerte párok ezrei bizonyítják egymásba vetett bizalmukat közös mailcím használatával. Körbekérdeztünk, ki hogy viszonyul virtuális magánéletéhez.

"Nincs titkolnivalónk egymás előtt, így miért ne láthatnánk egymás leveleit?" - mondja a közös címet használó ismerős pár, akik még a közösségi oldalakra is megadták egymásnak jelszavaikat, hisz a bizalom az online élet minden szegmensére kiterjed így. Mailcímük, s a címzett mezőben szereplő nevek egyértelműen bizonyítják, itt bizony a címzett rögtön többes számba kerül. S hogy mi ennek az értelme? Egyrészt a praktikusság - mondják, - másrészt a fölösleges civakodások, vádaskodások és féltékenykedések kiiktatása. Mindnyájan tudjuk, hogy a netes kommunikáció sokszor szül olyan furcsaságokat, amik bármilyen ártatlan életű felhasználóra rossz fényt vethetnek, ha valaki ki akarja forgatni az adott levélváltást vagy csevegést. "A közös cím használata minden rosszhiszemű feltételezésnek elejét veszi, de annak is, hogy valaki dacára magánéleti státuszunknak bizalmaskodó leveleket küldözgessen nekünk." - vallja a pár, utalva korábbi negatív tapasztalataikra.

A párok az általuk bevezetett gyakorlat mögött semmi nagyszerűt nem látnak, bár például az Egyesült Államokban keresztény közösségek követendő példaként emlegetik a mailcím megosztását a gyülekezetek tagjainak. Hogy pontosan hányan tekintenek nyitott könyvként saját és párjuk online tevékenységére, nem lehet tudni, de az némi böngészés után valószínűsíthető, hogy a hívő felhasználók között gyakoribbak a közösen használt felületek - vagy csak ők csinálnak belőle témát.

Természetesen, ha valaki akar, így is élhet titkos életet, alternatív mailcímet kreálni magunknak ugyanis körülbelül másfél perces művelet. Az emlegetett házaspár tagjaiban azonban ez fel sem merült, mint mondják, ez pusztán egy praktikus gyakorlatnak és kedves gesztusnak indult, ami mellesleg azzal az előnnyel is jár, hogy elejét veszi mindenféle szőrszálhasogatásnak. Ők egyszer már csalódtak egykori partnereikben, így a bizalom fontossága magától értetődött mindkettejük számára, s ez csak egy jelentéktelen, ám kétségkívül látványos eleme ennek. Az emailcímben mindkettejük neve szerepel, így mindenki számára világos az üzenet: itt nincs helye a kétértelműzésnek.

Árnyalatnyi különbség

A fenti gyakorlatnak, s a párok közötti bizalomnak van egy jóval egyszerűbb, s valószínűleg nagyságrendekkel gyakrabban megmutatkozó formája, nevezetesen a külön cím, de szabad átjárás módszere. Ez az a helyzet, mikor mindkettőtöknek saját postafiókja van, de tudod a másik jelszavát, így ha akarod, bemászhatsz turkálni, s ezt ő is tudja. Tapasztalatok szerint ez a bizalmi kört ugyan fenntartja, de sokkal több félreértésre ad lehetőséget, mert mindig eljön az a pillanat, mikor a gyanú vagy a kísértés erősebbnek bizonyul a másik őszinteségébe és lojalitásába vetett hitnél. Azt pedig tudjuk, hogy aki keres, az talál, s innentől kezdve a "minek kotorászol a leveleim között" kirohanásoktól kezdve a jelszóváltoztatásig széles a reakciók palettája, legalább egy tucat történetet tudunk, mikor a kurkászás és ellenőrizgetés bizonyult egy szakítás kiindulópontjának. Tegyük hozzá, nem mindenki ért egyet azt illetően, hogy jobb, hogy megtudta mit ír róla a másik vagy éppen kivel flörtöl ártatlanul unalmas munkaóráiban.

Érdekes, hogy sokan az általunk megkérdezettek közül barátaikkal nyugodtabban osztják meg jelszavukat mint aktuális barátjukkal/barátnőjükkel, bennük ezek szerint jobban bízunk hát. Olyan válaszadónk is akadt, aki a tudomására jutott jelszó után egyenesen kérte annak megváltoztatását, nehogy elgyengüljön egy adott pillanatban, s nyomozati terepnek nyilvánítsa a lány postafiókját.

Mint a közös ürítés

Mindezek mellett pedig széles sztrádaként ott terül el a harmadik lehetséges s leggyakoribb út, a magánszféra védelme, azaz a belépek, levelezek, kilépek világa. Az általunk megkérdezett aktív internethasználók egyértelműen erre teszik le a voksukat, mégpedig a magánszféra védelme nevében - bár volt, aki hozzátette, megesett, hogy volt titkolnivalója. Ha pedig fordítunk a bizalom kerekén, mondhatjuk azt is, az ott kezdődik, hogy nem feltételezed párodról, hogy bármi olyat tesz online életében, ami kettőtök szövetségét felbonthatja vagy kettőtök viszonyát bármilyen szinten megzavarhatja. Ha így vesszük, a bizalom legmagasabb foka, hogy nem is próbálod ellesni, megtudni, észben tartani a kedves jelszavát, mert semmi jelentősége annak, kinek és mit mond a monitor előtt. Ennek fényében a közös mailcím inkább megelőző intézkedésnek, egyfajta önfegyelmező rutinnak tűnhet, bár bizonyára esetükben nem feltétlenül erről van szó.

Az inboxom az enyém elv képviselői szerint a közös cím olyan, mint az egyenmelegítőben feszítő párok: álszent és gyomorforgató, olyan, mint a közös ürítkezés, amit szintén nem teszünk, s mindenképpen ijesztő. Ennyire: "Nem, soha. Nem, nem, nem. Se közös cím, se közös bankszámla, se közös vezetéknév....semmi."

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások