Közösség

A mai nő egy férfi szemével

4607

Sajátos gondolataimat szeretném megosztani abból a szemszögből, milyennek is látjuk a mai nőt mi, férfiak. Persze mindenki egyéni és nem minden férfitársam gondolkodik úgy, ahogyan én, mégis rengetegen vagyunk hasonló véleményen. Természetesen az itt leírtak nem is vonatkoznak minden nőre, szóval ha úgy tetszik, akinek nem inge, ne vegye magára... Aki mégis magára ismer, gondolkodjon el a leírtakon.

Egyszer régen beszélgetésbe keveredtem egy nőismerősömmel a férfi és női kapcsolatokról. Egy feltűnően csinos és kedves lányról van szó, és szóvá is tettem, mennyire igyekszik tetszeni a fiúknak. Meglepetésemre azt a választ kaptam, hogy nem a fiúknak akar tetszeni (amit meglehetősen nehéz elhinni egy miniszoknyás és átlátszó blúzt hordó lányról), hanem magának. Az mindenképp igaz, hogy a férfiak és a nők alapvetően mások és másképpen gondolkodnak, de azt azért hiszem és remélem, hogy egymás nélkül nem teljes az élet. Mégis a bicska nyílik ki a zsebemben, amikor a Cosmopolitanben arról cikkeznek 100 pontban, hogy nekem mint férfinak milyen agyi degeneráció okozza a szellemi elmaradottságom. A szó veszélyes fegyver, és van, aki fegyvert ránt. Sajnos sokan nem ismerik fel azt a tényt, hogy attól, mert valami le van írva, még nem feltétlenül igaz. Ezt mi sem példázza jobban, minthogy ma Magyarországon a bulvárnak van a legnagyobb eladási mutatója. Azzal még alapvetően nincs baj, ha valaki a profit reményében összeír sok marhaságot, ám azzal már igen, hogy a mai fiatal társadalom ezen nő fel és fordul ki magából.

Én a magam huszonhárom éves fejével is igyekszem tanulni a szebbik nemről. Kicsit furcsa is számomra, hogy amíg én tizennégy évesen még csak a járásig jutottam el egy nálam egy évvel fiatalabb lánnyal, és a kézen fogva sétálásnál több ne is történt köztünk, addig ma már sorra hallok olyan sztorikat, hogy a tizenkét éves bevodkázott és kikent liba hogy vesztette el a szüzességét egy buliban, ahol három pasi mászott rá, és nem emlékszik, melyikkel volt. Erről egy ironikus mondat jut eszembe : „tripper, kankó, szifilisz, xy mindent hazavisz”. Ez persze inkább generációs „probléma”, én egy másik világban nőttem fel. Így igaz, kedves hölgyeim, a mai világ felfordult, már nem a férfi udvarol, hanem a nő, és már nem a férfiak kezében van az irányítás, hanem a nők kezében. Mélységesen tisztelem a nőket, és egyetértek azzal, hogy igenis minden nő egyenrangú velem, ám azt sem tudom letagadni, hogy sokan már-már túl sokat engednek meg maguknak. Értem és megértem a feminizmus terjedését, ugyanakkor el is ítélem. Tisztelt olvasóim, a férfiak és a nők egymás nélkül nem léteznek. Ez tény. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy két éve együtt élek életem szerelmével, aki mindennél fontosabb nekem, tisztelem amiért vannak céljai az életben, amikért tesz is.

Sajnálattal tapasztalom, hogy sok nő ezekkel a tulajdonságokkal vagy nem rendelkezik vagy akkurátusan küzd ellenük. Nem tudjuk megérteni, mit gondolt az a nő, aki egy két számmal kisebb ruhakollekcióba gyömöszöli a testét és két kiló vakolatot ken magára. A legtöbb fiú (és most a rendes fiúkra gondolok) észre sem veszi ezeket a műbabákat. Ha ilyenre lenne szükségünk, guminőt szerválnánk be! Szex és New York az etalon?? Négy liba, akik körbekefélnek mindenkivel, és úgy viselkednek mint a kiskirálylánykák? Ha ti a mi helyünkben lennétek, összeállnátok ezekkel? Aki azt hiszi ez az élet, szerintem álomvilágban él. Bármilyen meglepő, nekünk nemcsak a „felület” számít, így esélyes, hogy ha egy lánnyal két értelmes mondatot nem tudunk váltani, azzal nem tervezünk semmilyen távra. Sok olyat is hallottam, hogy bizonyos anyák kitanítják lányaikat, hogy hogyan ügyeskedjenek bájaikkal, nőiességükkel. Nos az ilyenfajta agymosás is egészen mulatságos végletekig tud eljutni.

Nem állítom, hogy a férfitársadalom szent. Szó sincs róla, rengeteg hiba van bennünk is. De kérdem én, ti kibírnátok egy vihogó, sötét, anorexiás, nyalókafejű társat? Kétlem… Ha bárkinek a lelkébe tapostam volna, bocs, de szerintem elég egyértelműen némelyikőtöknek már így is feltűnt, hogy a normális fiúk nem a babák után másznak. Fantasztikus, hogy az igazi nők mennyire nem akarnak kitűnni a tömegből. Nekik üzenem, hogy ne veszítsék el önmagukat, minden valamire való fiú egy ilyen nőre vágyik. Mango, Dolce Gabbana, Dior… no comment. Inkább szánalmas. Lassan már a kínaiban több anyag van mint ezekben a márkás szarokban (megjegyzem, semmivel sem lúzerebb akin kínai van, aki csak a ruhát látja meg, az amúgy is csak egy kígyó. Ez van, nem mindenki születik milliomos apuci-anyuci finnyás kis kölykének, legalábbis a többség nem, ezt garantálhatom). Látjuk a nők közötti versengést, és nevetséges az egész. Külsőségekbe, márkába és divatcuccokba az menekül, akinek nincs egyénisége. Megmosolyogtató, ahogy a fekete szőrmekapucnis derékig se érő kabátot nyáron a fehér áttetsző farra szoruló nadrágra és mellkidobós blúzra cserélik egyesek, már-már szabványszerűen. Biztosra veszem, nem könnyű a nők helyzete, főleg a mai világban, de kérem, mi férfiak társat keresünk, nem kelléket, és végképp nem egy romlott egyént. Végső soron úgy vélem, mi férfiak és nők mind boldogságra és szeretetre vágyunk és erre kell törekednünk! 


Az olvasói cikkek tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget. Ezen szolgáltatásunkat olvasóink saját felelősségükre vehetik igénybe. A szerkesztés jogát fenntartjuk!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások