Divat

Paris Hilton boltot nyitott

4619

Hetek óta itt lapultak a Coin divatház megnyitójának meghívói a szerkesztőségi asztalainkon. Az igényes ezüst borítékból, az áruházlánc nívójából és a meghívott sztárvendégből arra következtettünk, hogy bizony igazi közéleti divatesemény meghívottjai lettünk. Elmentünk, közelről láttuk Paris Hiltont és a honi celebvilág szinte összes jeles képviselőjét, megcsodáltuk az impozáns enteriőrt, mégis felemás élményekkel távoztuk a Coin vörös szőnyegéről.

Magyar virtus olaszosan

Budapest, Dorottya utca, délelőtt tizenegy óra. Mivel a meghívón az állt, hogy a sajtótájékoztató ekkor kezdődik, így hát ekkorra időzítettük az érkezést. Hiba volt, hiszen fél óra várakozás után még mindig ott tartottunk, hogy jópár méter távolságból leshettük a Coin impozáns vaskapuját, ami úgy tűnt, hogy nemigen nyílik ki a közeljövőben. A rendezvényre összegyűlt vendégek a sajtómeghívókkal legyezgették magukat, hiszen a catering a kapukon túl volt, a gyötrő hőség viszont odakint. A mellettünk álló női magazin szerkesztőit nézve, akik magas sarkaikon kényelmetlenül egyik lábukról a másikra helyezték a súlyt, hálát adtam az égnek, hogy én mégsem húztam magassarkút eme jeles eseményre. Több mint fél órás csúszás után Zsófi feladta a várakozást, így ketten maradtunk Balázzsal. Bár akkor még nem gondoltuk, de a várva várt belépőig már csak néhány perc volt hátra, hiszen a távolban végre felsejlett a sajtópult sziluettje, így hát nem tűnt reménytelennek a bejutás. Belépve volt aztán ámulás, hiszen a Coin enteriőr valóban meseszép: hatalmas belmagasság, gyönyörű stukkó díszítés, zegzugos elrendezés és olasz utcaneveket jelző márványtáblák a falakon. Az ámulat sajnos nem tartott sokáig, hiszen rá kellett jönnöm, hogy a szervezés korántsem annyira profi, mint a hely kivitelezése. Először is nem volt elég ülőhely, ezt írjuk a nagy számban megjelent újságírók számlájára, azt viszont már nem értem, hogy a kordonok mellett őrködő biztonságiak miért terelgették koncepció nélkül az egybegyűlteket. Végre belőttem a helyemet, de sokáig nem tudtam örülni a viszonylag közeli támaszpontomnak, hiszen kiderült, hogy a Coin olasz igazgatósága csak ímmel-ámmal beszél angolul, vagyis a rendezvény javarészt olasz nyelven zajlik majd.

Képek a sajtótájékoztatóról itt!

Ekkor jöttem rá, hogy miért van szükség az itt-ott elszórt fordítógépekre, amikből a székekhez hasonlóan csak minden ötödik szerencsés meghívott részesülhetett. Jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon nem lett volna egyszerűbb szinkrontolmácsot alkalmazni? Unaloműzésképp az olaszul nem beszélő sajtósok rendre felkapták a fejüket minden apró kis rezdülésre, hiszen az igazgatóság asztalánál egy hely még üresen állt: igen, Paris Hilton székéről beszélünk. A művésznő jól megvárakoztatta a nézőközönséget, bár a csorbuló lelkesedést remekül összevágott Coin image-filmekkel próbálták erősíteni. Sikerült is, hiszen a gyors vágóképek és a dinamikus zene rögvest fellelkesítették a súlyukat továbbra is egyik lábukról a másikra helyező, ácsorgó nézőközönséget. A vakuk sorozatos villanásából és a Stars are blind nagysikerű opuszából egyértelmű volt, hogy a fő attrakció megérkezett. Paris Hilton marcona testőrei kíséretében sétált be az épületbe, kissé megszeppenten mosolyogva, a rá oly jellemző kislányos integetéssel üdvözölte a magyarokat. Felborult a rend, mindenki a lehető legjobb szögből akarta látni a szőkeséget, a fotósok már már egymást taposták az optimális képkompozíciókért, mígnem a fejetlenséget megelégelve egy biztonsági őr elüvöltötte magát: "Üljetek már le!". Tipikus kis intermezzo, de hát így szeretünk Magyarország. Miss Hilton készségesen válaszolt az újságírók kérdéseire, bár az asztal alatt ide-oda mozgó negyvenhármas lába azt sugallta, hogy még ő is izgul az eltúlzott sajtónyilvánosság láttán. Nem mondom, hogy rengeteg új információval gazdagodtunk, hiszen a szokásos formulákat hallhattuk, az viszont megmosolyogtató, hogy a világ talán első számú celebritása, nemes egyszerűséggel üzletasszonynak aposztrofálja magát. Ha eddig azt hittétek, hogy a folyton tiptop csaj még a tévét is Manolo Blahnikban bámulja, akkor tévedtek, hiszen a látszat ellenére Paris nagy casual wear rajongó, amit az esti kollekciója be is bizonyított. Azonban ne rohanjunk ennyire előre, inkább nézzük, hogy mit kell tudni Coinról, ami tegnap óta a Dorottya utca egyik fő attrakciója.

Made in Italy

Az olasz Coin csoport világszerte több mint 550 üzlettel rendelkezik, amik egyszerre kínálnak szépségápolási-, lakberendezési- és ruházati cikkeket. Stefano Beraldo ügyvezető igazgató elmondta, hogy a márka fő célja az olasz vásárlási szokások elterjesztése. Ez annyit tesz, hogy a vásárlók exkluzív környezetben válogathatnak a különböző olasz márkák között. A budapesti üzlet 1250 négyzetméteres alapterületével, harminchat fős személyzetével, prémium kategóriás márkák egész arzenáljával biztosítja az élvezetes vásárlás lehetőségét. Azt gondolhatnánk, hogy a jelzők mögött prémium kategóriás árak lapulnak, jóllehet az olyan designer márkák darabjait, mint a Versace, vagy a Cavalli itt is csillagászati áron kínálják, de a náluk egyelőre ismeretlennek számító olasz brandekhez megfizethető árunk juthatunk hozzá. Szóval ha a pénztárcabarát árakat preferáljuk, akkor is érdemes betérnünk a Coinba, már csak azért is, mert valóban valamelyik külföldi patinás bevásárlóközpontban érezhetjük magunkat. Az üzletnek otthont adó egykori Wurm Ház, Pollack Mihály tervezi alapján készült, és jó hír, hogy a felújítási munkák után is megőrizte eredeti arculatát, habár tegnap óta a Dorottya utcába bekanyarodva nem lehet nem észrevenni a márkanevet demonstráló hatalmas "cégéreket".

Csajszettek!

Kis feketébe bújtatott pucc

Az előzetesen meghirdetett fél kilences időpont a sajtótájékoztatóéhoz hasonlóan szimplán papírforma volt, az esti divatbemutatót illetően, hiszen hiába tartott újfent hosszú percekig bejutni az épületbe, a beharangozott show-ra még így is várnunk kellett. Az ácsorgással töltött időt persze próbáltuk hasznosan eltölteni, így kisebb okfejtésbe kezdünk a honi puccparádékat illetően, ami nem volt nehéz, tekintve a vendéglistát: lépten-nyomon ismerős arcok tűntek fel az embertömegben, legyen szó tévés szereplőkről, olimpikonokról, női magazinok főszerkesztőiről, na meg persze a hazai celebekről. Néhány perccel fél kilenc után közölték, hogy a bemutató csúszik, ugyanis Paris még nincs a helyszínen. Szuper. Eközben vettük észre, hogy akadnak olyan "hírességek", akik legitimnek érzik elfoglalni a mások nevével felcimkézett székeket: még jó, hogy Csisztu Zsuzsa ilyen békés személyiség, és nem parancsolta talpra pofátlankodás miatt a Szabó Patrícia és Horváth Éva párost. A sokcentis sarkakba bújtatott lábakat persze pihentetni kell, így az alternatív Csisztu-megoldás szerint, tíz percenként helyet cserélhetnének a székeken, így mindenki jól jár. Közel egy órás késéssel el is kezdődött a bemutató, amit sikerült az egyik legszerencsétlenebb helyről végignéznünk, hiszen a rögtönzött kifutóra gyakorlatilag csak a legelső sorokban ülők élvezhettek felhőtlen rálátást. Többek közt a Richmond, a Miss Sixty, Lui Jo, Blauer és Paris Hilton idei, őszi-téli kollekcióinak darabjai vonultak fel a kifutón. Nem tudom, hogy a természet ajándéka vagy a sminkesek ügyes kezeinek munkájának köszönhető-e, de a modell fiúk mind csodaszép arcéllel büszkélkedhettek, míg a lányok közül mindenki magabiztosan járt a magas sarkakon, és mint tudjuk, ez nincs minden bemutatón így.

Pasiszettek!

Kimondva kimondatlanul is Paris Hilton kollekciója volt az est fénypontja, amit a művésznő természetesen az első sorból, a Coin igazgatóságának gyűrűjében nézett végig. Hiába hittük azt, hogy Doktor Szöszi egyenruháit látjuk majd, kellemesen csalódtunk, hiszen a Hilton márka hála a hozzáértő társdesignereknek korántsem sikerült Barbiesra: föld színek, enyhe etnós beütés, nőies vonalak, kockás minták és extrém kötött sapkák jellemezték az összeállításokat. A bemutató végeztével Paris és két tervezőtársa, Graziano Moro és Renato Pigatti végiglejtettek a kifutón, majd - természetesen - testőrök szoros hálójában elhagyták a termet. Az esemény fontosságát jól példázza, hogy a Coin bejáratánál fotósok hada állt, akiknek látszólag teljesen mindegy volt, hogy ki távozik az épületből, mindenképp gyors kattintgatásba kezdtek. Néhány méterrel a kijárattól jöttem rá, hogy az ingem pontosan egy gombbal volt nyitottabb a szokásosnál, de már késő volt a korrigálásra. Bár gyanítom, hogy a lesben álló fotósok a mai szerkesztőségi ülésen a fotók többségére a "Te, ki ez? Hallod, fogalmam sincs!" dialógus után törlik a felvételek javát, ezzel süllyesztőbe küldve az én néhány másodperces celebségemet is. Nem mondom, hogy a Coin megnyitója kitörölhetetlen emlék, de eseménynek vége, az exkluzív üzlet viszont minden bizonnyal hosszú ideig várja majd a luxusra fogékony hazai vásárlókat.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások