Test

Méhem üres doboz csupán

4617

Sokunk ismer rémtörténeteket, sikersztorikat, amelyek egy-egy meddő párral estek meg. A meddő szó bármilyen jól cseng is hangtanilag, mégis rettegett állapot. A sajnálat, a szánalom mindannyiunkban megvan, ha hallunk egy ehhez kapcsolódó történetet - akár tartunk ettől a lehetséges szituációtól, akár nem. Általánosan az élet értelme mégiscsak a gyermekszülés, szaporodás, családalapítás. Nyilván, ha rajtunk kívül álló okok miatt ez nem jöhet létre, tehetetlennek érezzük magunkat, és ez bénító érzés. Sok-sok nő és férfi, párok ezrei próbálnak ki mindenféle módszert annak érdekében, hogy viszonylag természetes úton örököst tudjanak nemzeni.

Sikersztori?

Péter és Zsuzsa a '90-es évek elején házasodtak össze. Zsuzsa a következő évben töltötte be a harmincat, Péter már krisztusi korban volt. Mindketten maguk mögött hagytak jó néhány párkapcsolatot, Péter már egy váláson is túl járt fiatalkori botlásának köszönhetően. Számukra egyértelmű volt, hogy mielőbb szeretnének gyermeket, szeretnék továbbörökíteni génjeiket, s boldogan nevelgetni egy új lényt. Viszont a biológia, a psziché, a természet ezt nem így gondolta. Az első években igyekeztek természetes úton elérni az áldást, majd a siker elmaradtával egyre több kétség támadt fel bennük. Mivel már eltelt néhány év védekezés nélkül, sok-sok sikertelen gyermekgyártó együttléttel, orvoshoz fordultak. Az első rutinvizsgálatok megállapították, hogy Zsuzsánál normálisan működnek a hormonok, megtörténik a peteérés is, bár kicsit kacskaringós a bal petevezetője. Péter megfelelő számú és sebességű spermiummal rendelkezett, tehát akár gyermekük is lehetne már! Akkor mégis mi a baj? A környezetük - főleg Péter családja - ráfogta Zsuzsára, hogy ő a meddőség okozója. Mindenféle támadások érték korábbi életmódja miatt, ugyanis Zsuzsa nem volt szent a házasságkötése előtt. Sok partnert elfogyasztott, átesett néhány kellemetlen nemi betegségen, gyulladáson is, sokak szerint ennek volt köszönhető a petevezetéke szokatlan íve is. Bár ezt orvosilag nem támasztotta alá semmi, mégis vádolták. Zsuzsa családja ezzel szemben Pétert okolta: mivel korábban alkohol problémákkal küzdött, ennek tulajdonították nemzési képtelenségét, holott erre sem volt semmiféle adat, bizonyíték. Mindezen vádak és feltételezések csak arra voltak jók, hogy lelkileg is komoly problémát okozzanak bennük, s hogy konfliktusokat generáljon kettőjük között. 

Teltek múltak a meddő évek, így Péterék előirányoztak egy lombikprogramot. Újra felcsillant a remény, hogy talán némi segítséggel ők is boldogok lehetnek, talán végre nekik is születik gyermekük. Összesen tíz évet éltek együtt, tíz lombikkezelés, és több mint kétmillió kidobott forint után Zsuzsa és Péter nem bírta tovább a lelki, fizikai és anyagi megterhelést. Egyre többször kezelték lelküket alkohollal, egyre több konfliktus, veszekedés robbant ki közöttük, s végül elváltak. Nehéz, fájdalmas válás volt. Szenvedtek, de házasságuk épp olyan meddővé vált, mint gyermekvállalási álmaik. És hogy van-e happy end? Természetesen. A válásukat követően Zsuzsa megismerkedett egy férfival, akivel két éven belül természetes úton utódot nemzettek - jelenleg Zsuzsa egy négy éves kislány édesanyja. Péter - gondolhatnánk azt is, hogy ezen felbuzdulva - szintén megtalálta a társat, ők is hárman élnek már együtt. Péter bőven elmúlt negyven, Petike januárban lesz egy éves. A történet számos kérdőjelet vet fel bennem, és biztosan sokakban, vajon mi volt a meddőség oka, ha más társakkal, mindketten produktívak lettek? Sok érdekes ilyen különös történetet ismerünk. Megtörtént az ismeretségi körben, hogy sok-sok orvosi próbálkozást követően a pár egy energetikusnál kötött ki, aki megmondta, amíg nincs köztük harmónia, gyerek sincs. Persze ez nem volt végleges, néhány hét energetizáló, célirányosan összehozó kezelést követően a pár gyermekáldás elé nézhetett, ugyanis a magok megfogantak, beágyazódtak. Talán ennél is érdekesebb az az eset, amikor egy házaspár sok évnyi eredménytelen gyermeknemző próbálkozást követően, a föld túlsó felére költözve - a féltekék más-más hatása miatt -, büszkén nézegette a pozitív tesztet.

Mi ez? Meddőség

A meddőség definíciója: rendszeres, fogamzásgátlástól mentes szexuális együttlét ellenére egy éven belül nem jön létre terhesség. A meddőség nagyjából 50%-ban női és 50%-ban férfi eredetű. Sok orvos szerint ezt az egy évet nem szabad szigorúan venni, a két év sokkal relevánsabban mutatja a meddőség létét. A meddőség tehát ugyanolyan arányban lehet női eredetű, mint férfi. A nőknél, ahhoz, hogy teherbe eshessenek, sok mindennek klappolnia kell: normális hormonális működésre van szükség, a petefészkeknek is megfelelően kell funkcionálnia, anatómiailag ép nemi szervekkel kell rendelkezni, és egészséges méhnyaknyákkal, méh nyálkahártyával. A pasik spermáján is millió minden múlik. Fontos, hogy elegendő mennyiségű ondó legyen, megfelelő legyen annak pH-ja, hogy a spermiumok gyorsak legyenek, s jó szerkezetűek. Természetesen genetikai okai is lehetnek a meddőségnek. A legfontosabb, hogy a DNS-molekulák sejtosztódáskor ne alkossanak hibás sejteket, illetve, ha mégis, a javítómechanizmusok ezeket korrigálják. Tehát számtalan oka lehet annak, ha egy nő nem tud teherbe esni vagy ha egy férfi nem tud megtermékenyíteni egy csajt. Sokan egyértelműsítik, hogy mint minden kóros állapotnak, ennek is legfőképpen pszichés okai vannak, még akkor is, ha szervi elváltozás okozza a terméketlenséget.

Szigorúan véve, tehát orvosi szempontból meddő attól lehet valaki, ha a szervezete nem működik megfelelően, tehát hiba van a gépezetben. A kivizsgált emberek nagy többségében létezik is valamiféle elváltozás, ami miatt nem jöhet létre a terhesség, azonban ezeket hiába kezelik hormonbombával, egyéb beavatkozásokkal, megesik, hogy mégsem jön létre a baba. Ilyenkor kerül be a tisztázatlan eredetű meddőség gyűjtőfogalmába az eset. A női meddőség ötven százaléka ilyen funkcionális meddőség. Ezt követően érkezik a beletörődés, persze csak akkor, ha már számtalan vizsgálaton, tortúrán, programon esett át a pár, és persze utolsó nadrágjuk is ráment a kezelésekre. Ilyenkor jön a teljes lemondás, és általában a csoda is: természetes úton történő teherbe esés.

Szendi Gábor pszichológus idevágó munkája a Meddőségipar, amelyben részletesen megvizsgálja a meddőség lehetséges okait, ennek kezelési lehetőségeit, és az erre épülő iparágat. Ő egészen más okokra vezeti vissza, ha egy pár nem képes gyermeket nemzeni, világra hozni. Semmiképpen nem a szervezet hibás működését teszi felelőssé, hanem az egyéni élettörténetet, a szociális hátteret, a környezetet, a lelki állapotot, ezeket pedig hormonnal nem lehet kezelni ugyebár. Rengeteg olyan vizsgálat született az elmúlt évek során, amik bizonyították, pszichoterápiával a meddő párok sok esetben termékennyé tehetőek. Ennek fő oka, hogy a stresszt csökkentik, így a szervezet - evolúciós okok miatt - pozitívan reagál. Egy ilyen felmérés szerint tíz ülést követő terápia után az addig sikertelen nők közel hatvan százaléka teherbe esett. Jogos a kérdés, hogy a stressz miként hat a teherbeesési esélyre? A stressz a hipotalamusz-hipofizis-mellékvese hármast hozza működésbe, melyek jelentős hormonkibocsájtó szervek, ezért a kérdés talán már nem is megválaszolatlan.

Nagyon érdekes, és elsőre ellentmondásos megállapítást is leír Szendi Gábor. Sok esetben a meddőség okai a darwini evolúciós tételekben keresendőek. Megfigyelések szerint, ahol egy faj nagyon elszaporodik, tehát kevesebb táplálék jut egy főre, ott nő a terméketlen egyedek száma. Tehát a Föld túlnépesedésével is magyarázható az, hogy az elmúlt évtizedekben miért növekedett ilyen nagy mértékben a meddő házaspárok száma. Természetesen a bekezdés olvasását követően bennem is felmerült a kérdés, hogy akkor mi az oka annak, hogy a harmadik világban olyan termékenyek, szaporák? Nos, a szociobiológiai elmélet szerint a gének elterjesztésére két stratégia létezik: sok utódot kell létrehozni kevés gondoskodással vagy kevés utódot kell nemzeni a lehető legtöbb szülői ráfordítással. Ezzel magyarázható, hogy a fejlett társadalmakban egy-két utódra koncentrálnak teljes erőbedobással, kevés halálozással, illetve hogy a harmadik világ társadalmaiban, ahol rosszak az életkörülmények, sok-sok utódot hoznak a világra kevés emberi befektetéssel, ám közülük sokan meg is halnak.

Ára van!

A meddőségipar nagyon jól jövedelmez. Magyarországon ma egy-egy kezelés ára eléri a fél millió forintot, amelynek egy részét a TB átvállalja, jelenleg az ötödik kezelésig, viszont ezen változtatni szeretnének. A jövőben csak két kezelés lesz a társadalombiztosító által finanszírozott. Amennyiben nem magánklinikára jelentkezik a meddő pár a kezelésre, akkor a következőképpen alakul a lombikprogram költsége: inszemináció - tehát a méh üregébe történő mesterséges ondóbevitel - 5315 forint, évente körülbelül 3500 ilyen beavatkozás történik Magyarországon. In vitro fertilizáció - maga a méhen kívül, tehát lombikban történő megtermékenyítés - 350 000 forint körül van -, ilyen évente 7000 történik hazánkban. Az ezek mellé társuló gyógyszeres kezelések során a pirulák ára 500 - 30 000 forint között mozognak. Nem kis összeg, ha azt nézzük, hogy sok pár – a regisztrált, kezelt párok 35%-a - öt lombikkezelést követően is sikertelenségre ítéltetett, és ezeket elkezdi saját zsebből fizetni. Amennyiben magánklinikára megyünk, akkor ezek az összegek a sokszorosára is rúghatnak. Már az első konzultáció, regisztráció is tízezres nagyságrendű összegbe kerül, az inszemináció 50 000 körül van, a lombikban történő megtermékenyítés pedig 350 000 forintért jöhet létre. Tehát alaphangon is legalább fél millió forinttal kell számolni egy-egy akciót.

Ezek csak a piszkos anyagiak, hogy mennyiért vásárolható meg egy gyermek, ha a szülők képtelenek valamilyen oknál fogva nemzeni, kihordani, világra hozni egy életet. Nem beszéltünk még arról a súlyos lelki teherről, amit a lombikprogram, illetve eleve a meddőség feltételezett megléte okozhat. Az a vágyakozás, várakozás, amely egy-egy beültetést, inszeminációt megelőz. A vizsgálatok eredményének kivárása, a gyógyszeres kezelések hatása, az egész procedúra hihetetlenül megterhelő az anyának és az apának egyaránt. Sok leendő anya szembekerül azzal a gyötrő gondolattal, hogy a nőiessége kérdőjeleződött meg azzal, hogy nem képes egy gyermeknek életet adni. Bár nyilván nagyon sok férfi, partner ennek elviselésében, kompenzálásában, egy pasi mégsem lehet képes ennek 100 %-os átérzésére, így a nő egyedül marad a súlyos teherrel. Sok-sok sikertelen próbálkozást követhet a teljes lemondás, a beletörődés: "Nem lehet gyermekünk!" Borzasztó kijelentés, iszonyatosan nehéz lehet feldolgozni. Viszont az esetek 60 %-ban, ami óriási arány, a stressz elmúltával csoda történik, és teljesen természetes, nem várt módon terhesség jön létre, csak attól, hogy a szexuális vágyát kielégíti egy pár. Fantasztikus, mondhatjuk.

Az evolúciónak vége?

Nagyon sokat gondolkodtam ezen a lombik témán. Próbáltam belehelyezni magam abba az élethelyzetbe, amikor gyermekre vágyom, és kiderül, nem vagyok rá alkalmas. Borzalmas érzés lehet, megterhelő, egyszóval kudarc. Viszont ennél tovább is jutottam, méghozzá a mindenki által ismert mondásig, miszerint "Ami nem megy, azt nem kell erőltetni!" Több, mint harminc éve annak, hogy az első lombikbébi világra jött. Kíváncsi lennék rá, vajon benne soha nem merült fel az a gondolat, kérdés hogy egy Petri-csészében fogant, és ez egyáltalán nem természetes? Őt nem akarta a természet? Ő talán csak a társadalmi elvárások furcsa gyümölcse? Számtalan olyan nő és férfi van a világban, akik nem illeszkednek bele abba a hatalmas masszába, amit normálisnak nevezünk. Csak az én környezetemben van sok-sok olyan ember - köztük én is -, akik egyáltalán nem biztosak abban, hogy gyermeket akarnak nemzeni, világra hozni és őt felnevelni. Ezeken az oldalakon számtalan alkalommal foglalkoztunk már ezzel a témával, így ebbe a részébe nem is akarok most belemélyülni. Viszont abba annál inkább, hogy talán pont az a társadalmi elvárás, miszerint mindenképpen kell gyermeket szülni, mert mindennek ez az alfája, ómegája, az élet értelme, ezeket az embereket meddővé teszi. Mint feljebb már említettem a stressz nagymértékben okoz terméketlenséget, és azok az elvárások, amelyeknek nem akarnak vagy nem tudnak megfelelni az emberek, folyamatosan jelen vannak, s stresszt, feszültséget okoznak.

Ördögi kör ez. Hiszen ha megpróbálnak megfelelni, "normálisan" működni, akkor jön az orvosi hacacáré. A vizsgálatok, a kínos kérdések, a petevezeték átfúvás, a petesejt levétel, az ondó levétel - ha az a spermiumban nincs benne -, egy tíz centis tűvel, majd az izgalom, hogy vajon összejön-e, hány sejtből áll az éppen osztódó pete és spermium keveréke, a beültetés... , majd a kilökődés legtöbbször. Szóval nehéz dolgok ezek. Ha kudarc van, akkor az emberek önértékelése vészesen megzuhan, lelki betegségek alakulnak ki, és még inkább alkalmatlanok lesznek a szülővé válásra. Lehet, hogy egy pár abban a pillanatban, amikor bejelentkezik egy lombik programba, éppen alkalmatlan a szülővé válásra, mert társadalmi helyzetük, szociális körülményük, a testük a szellemük, lelkük még nem készült fel rá. Lehet, hogy öt év múlva vagy csak öt hónap múlva már természetesen is megtörténne az, amire annyira vágynak. Viszont ekkor már számtalan hormontabletta és orvosi műszer megjárta az anya vagy épp az apa testét, számtalan várakozással teli pillanat és stresszes nap, hét, hónap, év eltelt, ami lehet, hogy véglegesen meddővé tette a szerelmeseket. Nem kellene mégis figyelembe vennünk az evolúció természetességét, a testünk működését? Feltétlenül ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy megfeleljünk az elvárásoknak, vágyainknak, ami ezek szerint nem feltétlenül van összhangban a körülményekkel? Nem lehet másként?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások