Közösség

Mi lesz veletek brit tinik?

4611

Már évek óta közbeszéd tárgya a brit fiatalok életvitele. Enyhén szólva megdöbbenésre ad okot, hogy tizenéves gyerekek egészségkárosító szerek egész arzenáljából válogatnak, eközben az abortuszok és a leányanyák száma is kirívóan magas. Az OECD (Organisation for Economic Cooperation and Development, Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezete) legújabb statisztikái még inkább megerősítik a lassan kritikussá váló helyzetet.

Egyre ködösebb az Albion

Aki már járt az Egyesült Királyságban, tudhatja, hogy az angolok életkörülményei messze jobbak, mint a mi magyar valóságunk. Tudjuk, hiszen ezt kommunikálják felénk, ezt tapasztaljuk, mikor munkát vállalunk egy idilli angol család, idilli angol otthonában, és ezt halljuk a kint dolgozó ismerőseinktől is, tény hogy az angol bérek messze túlszárnyalják a mi fizetéseinket. A londoni nyüzsi, a történelmi épületek, az ötórai tea és az esős időjárás annyira lenyűgöznek minket turistákat, hogy bele sem gondolunk azoknak a külvárosi srácoknak a helyzetébe, akiknek lehetőségük sincs kitörni, és akikkel alig találkozunk, mikor épp az Oxford Streeten vásárolunk. Nem meglepő, hogy nem azonosulunk velük, hiszen nem a mi dolgunk megoldani egy másik ország társadalmi problémáját, de ez persze nem jelenti azt, hogy felesleges beszélni a témáról. Mikor először jártam Angliában, engem és két barátnőmet egy külvárosi negyedben, Croydonban szállásoltak el. Hosszas keresgélés után sem tapasztaltuk az elitista angol habitust, a csillogást és mindazt, amiről előtte már oly sokat hallottunk: úgy tűnt, hogy a gazdag nyugat jóval messzebb van, mint gondoltuk.

Az ottani külváros sem különbözött sokban a mi Kőbánya Kispestünktől: volt vasútállomás, és voltak ott bandázó tinik, akikről messziről látszott, hogy nem azért tengődnek a zord betonfalak között, mert épp nincs kedvük hazamenni az öt hálószobás, csúcsmodern családi fészekbe. Egyre több az olyan film, ami nyersen ábrázolja az angol kamaszok életét, elég ha a Huligánok című mozira gondolunk, ami cseppet sem repít minket álomvilágba, hiszen naturálisan ábrázolja azt, aminek a végtermékét néha a híradókban is látunk: a brit kamaszok nem pusztán kedvelik a focit, hanem afféle menekülési pontként tekintenek az egyes csapatok köré gyűlt rajongótáborokra. A menekülést érdemes kiemelni, hiszen a túlzásba vitt bandázást legtöbbször ez indokolja: nincs kedvem hazamenni, így lógok akárhol, csak nem a saját szobámban. Ezen persze többségünk átesik kamaszkorában, azt viszont ne felejtsük el, hogy mi mégsem kopogtatunk lépten-nyomon a nőgyógyásznál, hogy abortusz időpontot egyeztessünk. A terhesség megszakítás kérdése pláne izgalmas, hiszen Angliában ingyen juthatunk fogamzásgátlóhoz, mégis úgy tűnik, hogy a tinik így sem döntenek a tabletta mellett.

Számokban az igazság

Senkit sem szeretnék nyers statisztikai adatokkal traktálni, csak hát ez épp egy olyan téma, ahol óhatatlan számokkal prezentálni a tényeket. Minden harmadik, tizenhárom és tizenöt év között brit fiatal, legalább kétszer lerészegedett már, és ami ennél is meglepőbb, hogy a lányok nagyobb hajlandóságot mutatnak az ivásra, hiszen majdnem hetven-harminc a nemek aránya az alkoholizálás tekintetében. Nagyon úgy tűnik, hogy a brit lányok az ivás mellett szexelnek is, hiszen Nagy-Britannia a világ negyedik legnagyobb "leányanya kitermelő" országa. Az impozáns lista első három helyezettje Mexikó, Törökország és az Egyesült Államok. Ilyen statisztikai mutatók mellett óhatatlan, hogy okokat keressünk, hiszen itt már rég nem néhány csapongó habitusú kamaszról beszélünk, hanem szinte egy egész önpusztító generációról. Az önrombolást nem lehet pusztán a szülők és az otthoni körülmények számlájára írni, de muszáj leszögezni, hogy a tizenhat év alatti brit fiatalok hetven százaléka él hagyományos családmodellben. Ez lehet, hogy magas aránynak tűnik, de mégis alul marad az összesített hetvenöt százalékos OECD átlaggal szemben. A társadalmi mobilitás tekintetében nem tűnnek túl vállalkozó szelleműnek a brit kamaszok, hiszen többségük kiegyezik a szülei életszínvonalával, ami nagyjából azt jelenti, hogy egy autószerelő fia nem lesz azért jogász, hogy feljebb kerüljön a társadalmi hierarchiában. Hosszú távon mit jelenthet ez? Azt, hogy a középosztályból évről-évre reménytelenebb lesz kiszakadni, hiszen ha most ilyen alacsony a mobilitási hajlandóság, a jövőben jó eséllyel csak romlik majd a helyzet.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások